Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-08-08 / 32. szám
Harminchetedik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1926 augusztus 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................................... . ...............................................................- FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ........................................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Ä FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THÉOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK. □ A váltságföldek hasznosítása. E cim alatt megjelent cikkre bátorkodom azon okból néhány észrevételt tenni, mert ez a cikk a kerületi intéző-bizottságot egyházi és világi törvényekkel ellenkező ténykedéssel vádolja meg a Dunántúli Prot. Lap 1926. évi május 23-án megjelent számában közzétett azon intézkedéséért, hogy: „a javadalmasok a földbirtokreform végrehajtása folyamán az egyházak által igénybe vett és kapott földeket még nem vehetik igénybe, hanem azok nyilvános árverésen kiadandók és a béren felül megmaradó összeg a vételár törlesztésére fordítandó. És ott, hol a haszonbér az államnak .fizetendő összeget sem éri el, megfontolandó, hogy az illető egyház megtartsa-e a földeket“. A cikkíró abból indul ki érvelésében, hogy a legtöbb helyen maguk a javadalmasok fizették ki az előzetes összes költségeket s vállalták az évi bér és esetleges törlesztési részletek fizetési kötelezettségét, mert „e nélkül az egyházak nem vették volna igénybe a földeket“. Aminthogy cikkiró úr esetében a presbitérium azért nem vállalta még az új tanítói állás javadalmazására igénybe vett és kapott földek kezelését sem, „mert még nem alakult ki tiszta kép“. Nem oly könnyű kérdés ez, hogy a már kapott földek hasznosítása cimén el lehetne dönteni. Mert mi történik akkor a kapott földekkel, ha a presbitérium előtt a tiszta kép úgy alakul ki, hogy a kapott föld neki nem kell? A cikkiró nem tarthatja meg, de az előzetes eljárási költségeket már lefizette: ki téríti meg ezeket az előzetes költségeket neki ? Ezek a kérdések már sejtetik, hogy ahol a javadalmasok, vagy valaki más az előzetes költségeket az egyház helyett lefizette csak azért, hogy a reformföldekből az egyház javadalmasai részére igénybe vehesse a törvény szerint ígért nagyságú földet, nagy jóakarattal cselekedett ugyan, de az egyháztagok megértő akarata hijján az a ténykedés javadalmasok és az egyház közötti viszálykodás csiráit rejtheti magában. Azért annak az elhatározásnak, hogy mi történjék a földreform folyamán az egyházaknak juttatott földekkel, előzőjének kell lenni annak a megfontolásnak, hogy ebben a speciális kérdésben mi az egyháznak közérdeke? és a közérdek megóvása mellett mit lehet és kell megtenni a javadalmasok helyzetének megjavítására ? Mert ezek a reformföldek épp úgy szolgálhatnak az egyházak megerősödésére, mint azoknak megrontására. Azoknál az egyházaknál, melyeknél már ma meg van az alap a kapott földek váltságtőkéjének kielégítésére, nincs akadálya annak, hogy ezeknek a földeknek a jövödelme arra a célra fordíttassék, amire adva volt. Ámbár az egyházak megerősödésének, mint közérdekű ténynek felvetése, itt is azt hozná magával, hogy a kapott földek hozadéka törlessze a föld árát, vagy az egyháztagok új áldozatkészsége vétessék igénybe ? Mert a reformföldek megszerzése csak úgy jelentene erősöd dést az egyház számára. Egyébként nem erősödés az, hanem már meglevő értéknek — mely eddig javadalmazási célokat nem szolgált — reformföld megvétele címen a javadalmasok jövödelmei fokozására beállítása és az egyháznak ezen külön célokat szolgáló tőkékkel való megszegényedése. Ez volna a helyzet azokban a kevés egyházakban, amelyek a földbirtokreform cimen kapott földek megváltásához szükséges tőkével — legyen az akár készpénz, követelések, akár egyházi takarékmagtár — már ma rendelkeznek. Azok az egyházak, amelyek ily értékekkel nem rendelkeznek — és ezek vannak túlnyomó többségben — válságos veszedelembe kerülhetnek a reformföldek hasznosításának helytelen megoldása révén. Ezek a szegényebb egyházak azon a cimen kértek és kaptak kiegészítésül reformföldeket, hogy a saját erejükből nem képesek a javadalmasok dotálását úgy emelni, hogy azok társadalmi állásukhoz mért tisztességes megélhetése biztosítva legyen. Ha már most a kapott reformföldek jövödelme azonnal a javadalmasok illetményeinek a javítására fordíttatnék, akkor 10 év múlva — amikor a reformföldek megváltási ára a földbirtokrendező bíróság által megállapíttatik — az egyházaknak nyákába szakadna ma még beláthatatlan olyan teher, mely az egyházakat anyagi tönkretétellel fenyegethetné. Az egyházak közérdeke tehát azt kívánja, hogy ily meglepetésnek kitéve ne legyenek. Mert ez véglegesen megrontaná az adózó egyháztagok és a javadalmasok között kívánatos jó viszonyt. Ezt csak úgy lehet — nézetem szerint — elkerülni, ha előre készülnek a 10 év múlva előálló fontos kérdések sima megoldására. Ez pedig csak úgy érhető el, hogy ha a kapott reformföldeknek az állami béren felül elérhető jövödelmét évenként tőkésítik, az egyház közszükségleteitől elkülönített számadásban kezelik. Mert így a váltságtőke megállapításának bekövetkeztéig sikerülhet összegyűjteni oly tőkét, mely az egyház tagjainak különösebb megterhelése nélkül képessé teszi az egyházat a megváltási teher viselésére és így az egyház és a javadalmasok közötti békességes viszony biztosítására is. A megváltási árnak lefizetése valószínűen hosszabb időre, évek sorára fog kitolatni. A megállapított évi törlesztési részletek fedezetet találnának a 10 évi interim alatt gyűjtött tőkében és hozadékában. És ekkor a javadalmasok hozzá jutnának a föld használatához. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy ahol a hívek vagyonossága és áldozatkészsége megbirja és kész is a maga erejéből a megváltásra vagy az évi törlesztési részletek biztosítására szükséges összegek előteremtésére, azt meg is tehesse. Ez azonban olyan kérdés, melyet minden egyház maga bírálhat el. Ha már most egyik, vagy másik egyház a reformföld használatát a megváltásra előkészület nélkül a
