Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-17 / 3. szám
10. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. előtte a magyar református egyházban. Vasszorgalommal gyűjtögető a magyar protestantizmus múltjára, különösen annak részletkérdéseire vonatkozó adatokat. S másokat is szüntelenül buzdított az ilyen munkálkodásra. Az egyháztörténet számos nagy alakjáról írt müveiben példát ad a történelmi feldolgozásra, elfogulatlan tárgyilagossággal ítélve meg alakjainak, Erdősi Sylvester Jánosnak, Dévai Biró Mátyásnak, Huszár Gálnak, avagy Kálvin Jánosnak életét és működését. Sürgette egy Magyar Protestáns Történettudományi Társaság felállítását, melynek feladatául tűzte ki a magyar protestáns egyháztörténet minden oldalának feltárását, mert úgy gondolta, hogy mindaddig egységes magyar protestáns egyháztörténetet igazán megírni nem lehet, mig annak minden részletére a lehetőségig világosság nem derül. Ő megtette a magáét erre vonatkozóan is. Az utódokra a folytatás vár. Mint közpályán működő férfi, mint tudós s mint történetiró is, mindenkor pap volt. Az Isten Igéjének egyszerű szolgája. Minden egyéb munkát azért és úgy végzett, hogy minél jobban elvégezhesse a munkát, amely rábizatott. És végezte mindhalálig. Csak a halál ütötte ki kezéből a tollat s a bibliát. Magyar református Sión! Emlékezz e napokban Révész Imrére! S adj hálát Istennek, hogy ilyen férfiút rendelt válságos időkben őrállóul. Óh vajha minél több ilyen lelkipásztort adna Isten a magyar református Sionnak 1 Emlékezzünk Révész Imrére s jellemét csodálva, munkálkodását kegyelettel szemlélve, dicsőítsük érte a Mindenható Istent! Tóth Endre. Igehirdetésünk. ţNincs semmi szabály?) Dehát akkor a prédikáció-készítésnek nincsenek törvényei? Az mehet akárhogyan? Tudni sem kell hozzá semmit? Az csak olyan munka, hogy vasárnap felöltözik ünneplőbe egy csomó ember és fölmegy templomba azért, hogy hallgasson egy másikat, aki ott a katedrából szalmáz és ezért fizetést húz? Éppen nem! A jól készített prédikáció már majdnem a teljes siker. Mik a jó prédikáció kellékei? Melyik a legjobban megszerkesztett prédikáció? Az, amelyik tartalmi kitűnősége mellett megírva is úgy van, hogy egy épeszű, figyelmes hallgató egyszeri hallásra a maga lelkében végig tudja gondolni, s az abban foglalt igazságot magáévá téve, annak megfelelő elhatározásra és cselekedetre buzdul. A prédikáció jó megszerkesztése sokkal fontosabb, mint felületesen gondolni lehetne. Minden irásműnél, de különösen a drámánál és a beszédnél a szerkezetben igen nagy erő rejlik. A prédikációval fontos elhatározásra akarunk bírni'. A prédikáció — mondjuk — gombolyag, melynek szálával egybe kötni akarunk egy embercsoportot. Eregetjük a gombolyag szálát. De ha nincs az szép rendesen összegombolyitva, csak összekuszálva, szét kell vágni a csomót, igen, de az elvágott szálak széthullanak, értéktelenné válnak. Hiába a jó gondolat, ha nincs szervesen egy cél szolgálatába illesztve. Horatius mondja, hogy a kellő szerkezet, műgond segélyével a nem új tárgyat, gondolatot is újjá varázsolja. Nekünk sokszor kell ugyanazon üdvigazságok köréből vett beszédet tartanunk. A szerkesztés sokat segít megadni a változatosságot. S a bibliai mélység, egyszerű, szemléltető kifejtésmód megóvhat az ismétlésektől. (Mi az a szemléltető kifejtésmód?) A művész és költő képekben, a tudós fogalmakban gondolkozik. Mig a világon vagyunk, kép tárul elénk. A képeknek és képzeteknek nagy szerepe van az igehirdetésben, mert a hitéletben nagy szerepe van az intuitiónak, vagyis az érzékfeletti dolgokat közvetlen megismerő, belsőleg szemlélő tehetségnek. Az igehirdetés intuitiv igazságokkal dolgozik. Minden vallásos tehetség intuitiv tehetség, mint a fölfedező, aki nem úgy találja meg Amerikát, hogy kiszámítja, hányadik délkör alatt fekszik és elindul pontos számítások után, hanem csak azon intuitiv igazság alapján, melyet ő meglátott, hogy nyugoti irányba menve száraz földnek kell következnie. Pál apostolról azt a találó megjegyzést tette valaki, hogy ő ! a lelki világ Edisonja. Az intuitiv igazságokat alig lehet másként megérzékíteni, mint képekben. Azért a bibliában a sok képes beszéd, példázat. A prédikációban nem a meghatározásoknak, levezetéseknek, hamem az igazságok szemléltetésének van természetes feladata. (Az egy szükséges dolog.) Petőfi mondja: A szerelem mindent pótol, a szerelmet nem pótolja semmi. Az Isten iránti szerelmet sem pótolja semmi. Az igehirdetés prófétaság: lehet-e próféta, akinek az Isten, az ő törvénye, igéje nem csontjaiba rekesztett tűz? Minél inkább áthatja a beszédet az Ige ereje és hatalma, annál jobb igehirdetés lesz az. Az Isten igéjét, gondolatait, a hit és üdvösség evangéliomát ismernünk, értenünk, folyton buvárolnunk kell. „A jó pap holtig tanul.“ Nézzük a világi pályákat. Ügyvéd, biró nem lehet valaki, ha nincs vérében a „jogi gondolkozás“ s nem ismeri a törvényeket. Csillagászt sem lehet elképzelni, hogy ne ismerje, ne kutassa mindjobban a csillagok járásának törvényeit. Igehirdető lehet valaki .úgy is, ha nincs vérében a bibliai, evangéliomi gondolkozás, ha nem kutatja teljes életében Isten törvényét és akaratát? „Szénégetőnek tőkén a szeme.“ Vannak, akik mindent üzleti szempontból fognak fel, mindent üzleti szemüvegen át néznek. A világosság fiai nem lehetnek kevésbbé okosak a világ fiainál. Az igehirdetőnek mindent Istenhez való viszonyában kell látni és felfogni. Mintha a világi pályák emberei általában nagyobb szaktudással forgolódnának munkakörükben, mint mi a magunkéban. Sokszor esik szó bizonyos lenézésről, mely egyszerű papi embereket a világ fiai részéről ér. Ha ez csakugyan megvan, gondolkozzunk, nem azért van-e, mert a magunk igazi szakmájában, hivatáskörében való hiányosságainkat veszik észre lenézőleg rajtunk? A jogászok, orvosok, természettudósok, filozófusok mennyi eredményt mutatnak fel szakmájukban csak egy évszázad alatt is: mélyítettük-e mi hitünket, vagy mentünk-e előre olyan arányban a hit mélységes dolgainak, a Szentirás gondolatkörének buvárolásában, népszerűsítésében ? Spurgeon, a hires vallásos lángelme, mint igehirdető 16 éves korától félszázadig, hetenként 10—12-szer prédikált, irt, agitált, szervezett, nem hogy kiprédikálva, de mégcsak lényegesen nem is ismételve önmagát. De : „máskép sohasem nézett bele a világba, mint azt keresve hogy az miféle anyagot tud nyújtani prédikációjához.“ Ahol van a ti kincsetek,, ott van a ti szivetek is ; mondotta Jézusunk. Aki igehirdető létére elsősorban mégis gazda, kalmár, „úri ember“, költő, vagy más
