Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-11 / 28. szám
122. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. Egyházmegyei közgyűlés. Julius hó 1-én tartotta meg évi rendes közgyűlését a pápai egyházmegye Pápán, az elemi iskola nagytermében, amelyen Kis József esperes és dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok elnöklése alatt— néhány világi tanácsbiró s egy lelkész kivételével — jelen voltak a közgyűlés összes alkotó tagjai és több más érdeklődő. A közgyűlést dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok nyitotta meg, lendületes beszéd keretében tárva a hallgatóság elé azt a helyzetképet, amit megrajzolt magának az egyházmegye egyes gyülekezeteiben tett látogatása alkalmával szerzett tapasztalatai alapján. Az egyházát szerető derék világi pap éles szemével látja meg az egyházmegye arculatán azt a két sötét vonást, mely pillanatnyilag gondba borít minden jó református szivet: 1. a belső lelki élet elhomályosulását és 2. a súlyos anyagi terhek alatt való roskadozást. De csüggedést nem ismerve mutat rá az ősök ragyogó példájára, kik hittek és vért, sőt életet is áldoztak hitükért s kiknek nyomdokán haladva, napsugaras partokat érhet egyházi életünk imbolygó hajója. Mint örvendetes tényt regisztrálja az adócsökkentési segélyek magasabb fokú valorizálását és a lelkészi korpótlék kilátásba helyezését az állam részéről, ám nyomatékosan mutat rá a szem elől nem téveszthető körülményekre, hogy a mi igazi erősségünk mégis csak a magunk erejében rejlik. Ezután következett az esperesi jelentés, mely mindenre kiterjedő gondossággal és nagy körültekintéssel mutatja be az egyházmegye multévi életét. Ezzel kapcsolatban tárgyaltatott a csetényi egyházközség ama szándéka, miszerint új kántortanítót csak megcsonkított díjlevélre akar választani. A közgyűlés a csetényi egyház ezirányú kérelmét elutasítja s kötelezi a teljes értékű díjlevéllel való választásra. Tárgyaltatott az egyházmegyére kivetett 3.600 arany korona főiskolai adóügye, mely a nagyrészt szegény gyülekezetekből álló egyházmegye vállaira igen súlyos terhet rak. Mégis, a közgyűlés, meghajolva a nemes cél előtt, zúgolódás nélkül vállalja ez újabb terhet is, mit az egyes gyülekezetek osztályokba sorozása útján fog beszedni. Itt következett azután a közgyűlés legfelemelőbb pontja, amikor Jókay-Ihász Miklós dr. az egyházmegyére kivetett főiskolai adóteher enyhítésére, 20,000.000 (húsz millió) koronának befizetését magára vállalta, azzal a kikötéssel, hogy a három legszegényebb gyülekezet a megadóztatás alól kivétessék. A kálvinista magyar ur szép gesztusa volt ez. Minden ékes szónál szebben beszélő tett, mely csattanó válasz sok emésztő „hogyan?“ kérdésre; mondván: így! Napirendre került a csetényi baptisták ügye is, akiknek a ref. egyházból kiválása 1911-ben kezdődött. Összesen 53 egyén hagyta el az egyházat. Ezidőszerint 40 tagot számlál közösségük. A nyugalomba vonuló Vikár Vince tapolcafői lelkészt, hosszú időn át főjegyzőjét az egyházmegyének, úgyszintén Kovács János csetényi tanítót a tisztelet és szeretet érzésével bocsátja el a közgyűlés s a hűséges munkást megillető jutalmat kéri Istentől számukra. Kegyeletes érzésekkel emlékezik meg a közgyűlés Jákói Géza volt egyházmegyei számvevő és tanácsbiró, valamint Kőszeginé szül. Szabó Lenke, özv. lelkészné haláláról. Ez utóbbi, az árva gyermekek felkarolásával gyönyörű példáját hagyta hátra az igazi papnénak. Ezután következett három újonnan választott tanítónak (Vörösmarty Béla, Balogh József és Barabás Etel), valamint az egyházmegye új világi aljegyzőjének, Bocsor Istvánnak eskütétele. Úgy őket, valamint az egyházmegye új világi főjegyzőjét, dr. Körmendy Bélát meleg szeretettel üdvözli a közgyűlés. Vég János számvevő jelentésében hü képet ad az egyházmegye multévi, anyagi ügyeiről. Kiss Zoltán tanügyi biz. elnök az egyházmegye tanügyi állapotát ismerteti, mely általában örvendetes képet ad, a somlóvecsei és magyarszentmihályi iskola kivételével, hol az elért eredmény elszomorítóan csekély. Pápaderecske lelkész és presbitériuma fegyelmi felelősség terhe mellett utasíttatik, üresedésben levő kántortanítói állásának haladéktalan betöltésére. A soproni missziói egyház presbitériumát pedig felhívja a közgyűlés templomépítési tervezetének mielőbbi bemutatására. Gartsik Nagysallai István amaz indítványa felett, hogy az egyházi adó, közadók módjára szedessék be, mint több szempontból kivihetetlen módszer felett a közgyűlés napirendre tér. Egy vallássérelmi eset és több kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után a közgyűlés véget ért. Tudósító. v ® ®@®@@®@®®@®@®@X5X§®®®@^®@@(^®®(^^ ® ® ® I VEGYESEK f á? Cs ©£ ® @®®@®®©®S)®® ©SXS®@®®®®®®® ® @©®®@®@® ® — Személyi hir. Dr. Antal Géza püspök f. hó 9-én hivatalos ügyekben városunkban időzött s innen Veszprémbe utazott a vármegyei közigazgatási bizottság ülésére. — 35 éves és 25 éves találkozók. Mult vasárnap ismét két illusztris csoportja a pápai kollégiumban érettségizett öreg diákoknak jött össze városunkban 35 éves, illetve 25 éves találkozóra. A templomi istentiszteleten Czeglédy Sándor egyházkerületi főjegyző és főiskolai gondnok, aki szintén 25 év előtt tett érettségit, tartott megkapó egyházi beszédet. A kollégiumban lefolyt találkozón a 35 évesek részéről dr. Molnár Imre ügyvéd, a 25 évesek részéről dr. Szabó Sándor miniszteri főszámtanácsos üdvözölte nagyon szép beszédben a tanári kart. Mindkét csoportnak Faragó főigazgató válaszolt, megköszönvén az alma materhez való ragaszkodásukat. Ezután felkeresték és megkoszorúzták elhunyt tanáraik sírjait, ahol Czeglédy Sándor, Végh János, Györgydeák Dániel és dr. Szabó Sándor mondottak kegyeletes beszédeket. Társas ebédre a 35 évesek a Griffben gyűltek össze, ahol a találkozóknak mondhatni mindegyike mondott felköszöntőt. A 25 éveseknek a kaszinókertben lefolyt ebédjén Czeglédy Sándor, Varga József, Molnár Elek, Végh János, dr. Kemény Imre, Eötvös Sándor felköszöntőket mondtak, dr. Somogyi Károly pedig lendületes és hatásos versét olvasta fel. A tanári kar aposztrofált tagjai is mind felszólaltak. A 35 évesek találkozásuk alkalmából volt osztályfőnökük, néhai P. Szabó Károly nevére 4 millió korona alapítványt tettek. Az 1891-ben érettségizettek közül jelen voltak: Borsos Károly főgimn. igazgató, Mezőtúr, dr. Pátkai Béla ügyvéd, Budapest, Csatári Elek ny. alispán, Magyaróvár, dr. Erőss Vilmos, Sümeg, Schreiner Endre, Sopron, Steiner Kornél, Budapest, dr. Korpády Zoltán, Budapest, Németh József, Budapest, dr. Molnár Imre ügyvéd, Pápa, dr. Hajdú Marcel ügyvéd, Budapest. Az 1901-ben érettségizettek közül jelen voltak : Dr. Bass Ernő fogorvos, Pápa, Bándics Lajos máv. ellenőr, állomásfőnök, Tördemic, Sándor Bódog, kir. ipari főfelügyelő, főmérnök, Budapest, dr. Szente Kornél tanár, Győr, Végh János ref. lelkész, Adorjánháza, Csillag Izidor körállatorvos, Kapuvár, Kiss Lajos p. ü. titkár, Szombathely, Szabó Dezső főjegyző, Naszály, dr. Szabó
