Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-13 / 24. szám
106. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. át az evangéliumig viszi vissza és épen oda viszi vissza. Nem kell azt hinni, hogy az új szellem nem ragaszkodik az egyház ősi alkotmányához, intézményeihez és iskoláihoz s hogy neki nem fájnak a romlások, veszteségek és sebek az egyház testén. De az új szellem onnan indul ki, hogy a sebek egyoldalú, tétlen mutogatása, a folytonos és kizárólagos jajgatás, a semmi más lehetőséget még gondolatban sem tűrő makacskodás a régi keretek mellett: ez akadálya az életnek, mint az összedőlt torony az alóla zsendülő csiráknak. Az újakat az jellemzi, hogy erősebb, sőt győzhetetlen fundamentumra akarják helyezni az egyház jövőjét s azt hiszik, hogy az egyház nem ott van, ahol a pecsétnyomója, az akta számai, a levéltárai, a hivatalai, a hatalmasságai és falai látszanak, hanem mindezek ott lesznek új formákban is, ha kell, ahol a lélek lesz, ahol a vallás, a Krisztus maga lesz. Értsük meg a következő igazságot: ahol a zsoltáraink tele szivekből zengenek, ahol a lelkek imádkoznak, ahol összetörnek a bűn alatt és újjászületnek a kegyelem karjain a hit által, ahol a Biblia mindennapi lelki táplálék, ahol élő igét hirdetnek és élettel termik meg gyümölcseit, ahol Krisztus evangéliumát plántálják gyermekek és ifjak szivébe s ahol lelki orvost keresnek és találnak a beteg lelkek s ahol a szeretet munkálkodik: ott van az Egyház a maga egész isteni és történeti erejében és hatalmával; ott van a találékony Egyház, amelynek mindig van még legalább egy új ösvénykéje, amelyen a lelkekbe érkezik s amelyen a lelkek az Istenhez érkeznek. Az élő, a lelki egyház útjait és módjait kell megtalálni és ezeken az útakon hinni kell, hogy fogékony lelkekre és csodákra találunk, hiszen az ügy az Istené! És hinni kell a lélek intézmény- és világteremtő erejében! A mi egyházunknak egy nagy feladata van: levetkezni intézményes gőgjét, merevségét, tunyaságát és hitetlenségét. Nem szabad elfelednünk, hogy mi nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra, nem az ideigvalókra, hanem az örökkévalókra nézünk és se a munkánkat, se a munkánk sikerét nem szabad látszatokkal mérnünk. A mi dolgunk a munka és Istené a növekedés megadása. Tanító-gyűlés. A pápai ref. egyházmegyei tanító-egyesület junius hó 2-án Pápán, a ref. elemi népiskola nagytermében tartotta nagy érdeklődés mellett, Szeremley Lajos igazgató elnöklete alatt, évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen jelen voltak Kis József esperes, egyesületi diszelnök, Kiss Zoltán tan. biz. elnök, Győry János, Jakab Áron, Horváth Lajos, Neupor Béla és Lampért Lajos lelkész urak, Bocsor István közs. jegyző, tan. biz. vil. elnök, Takács József nyug. tanító stb. mint vendégek és az egyházmegye tanítósága. A 37. dics. eléneklése s buzgó imádság után az elnök az egyesület diszelnökét, valamint a többi megjelent vendégeket is, akik megjelenésükkel a tanítóság munkájának megbecsülését kívánták és kívánják mindenkor bizonyítani — igaz szeretettel üdvözölte s a gyűlést megnyitotta. Tóth Ilonka tápi tanítónő a pápai ref. elemi iskola I. osztályos növendékeivel „A szülők iránti tisztelet“ címen értékes és a gyermekek figyelmét mindvégig lekötő gyakorlati tanítást tartott. Majd a hivatalos elfoglaltsága miatt távol levő mélt. és főtiszt. Püspök úrnak a tanítói közgyűlésre áldást kérő levele olvastatott fel, amely a tanítóság lelkében igaz örömöt, szivében pedig főpásztora iránt mélységes szeretetett keltett. Ugyancsak szeretettel vette a közgyűlés a vármegye kir. Tanfelügyelőjének az egyhm. tanítóságát üdvözlő sorait. Szeremley Lajos elnök ezekután az ő megszokott tartalmas elnöki jelentését olvasta fel, melyben megemlékezett az egyhm. volt gondnokának, bánhegyesi Kulin Sándor haláláról. Emlékét a közgyűlés jkvben örökítette meg s özvegyét a következő részvétirattal kereste fel: A pápai ref. egyhm. tanító-egyesület közgyűlése mélységes fájdalommal emlékezik meg mélt. bánhegyesi Kulin Sándor egyhm. gondnok úr haláláról, aki az egyházmegye tanítóságának is mindenkor igaz támogatója, atyja volt. Szive, lelke egybe tudott forrni a szerény népnevelő szivével és leikével. Hiszen ő is nevelő volt. Ki hivatásánál fogva mindenkor a legszentebb nevelői eszközt a tiszta igazságnak pallosát használta. S miként itt a földi életben a vallásos hitből fakadó szent erényeknek volt a plántálója — úgy bizonyára most már a Mindenható birodalmában hűséges munkája után az isteni gazdag kegyelemnek és szeretetnek lett a birtokosa. Kulin Sándor volt egyhm. gondnok úr emlékét közgyűlés jkvben örökítette meg, miről elhunyt özvegyét, özv. Kulin Sándorné Öméltóságát jkvi kivonatban értesíti azzal, hogy a nagy fájdalom elviseléséhez adjon az Ég Ura erőt s a sebzett szívre pedig vigasztalásnak balzsamát. Megemlékezett továbbá mélt. és főtiszt. Püspök úrnak mélységes gyászáról, kinek a közgyűlés a következőkben fejezte ki igaz részvétét: A közgyűlés minden egyes tagja mélységes fájdalommal vette tudomásul az elmúlt év karácsony hetében Püspök urunk súlyos gyászát, amely őt hitvesének szül. Opzoomer Adél Öméltóságának halálával érte. A pápai ref. egyhm. tanítóegyesülete átérzi a nagy veszteség felett támadt fájdalmat s szivének őszinte részvételével ezúttal is enyhíteni kívánná főpásztorának gyászát — amikor e jelen közgyűlésből is a tanító-egyesület Istennek vigasztaló s a bánatos sziveket gyógyítani tudó erejét kéri a mély gyászban levő, szeretve szeretett főpásztorára. Vigasztalja meg a Mindenható azt, aki maga is vigasztalni van hivatva a megsebzett sziveket. Közgyűlés az elköltözött nagy lélek emlékét s az átérzett igaz részvétet jegyzőkönyvében örökíti meg. Majd a szomorú emlékezések után örömmel emlékezett meg az egyhm. új gondnokáról dr. Jókay-Ihász Miklós úrról, akit a közgyűlés a szeretetnek és ragaszkodásnak megnyilvánulásáról a következő jkvi kivonatban értesített: Közgyűlés szivének mélyéből üdvözli az egyhm. újonnan megválasztott gondnokát nagys. dr. Jókai-Ihász Miklós urat. Annyival is inkább, miután az egyházmegyénél eddig is betöltött hivatalánál fogva megvolt már a kapcsolat és a tanítóság szivében ott él az ő képe szerény, puritán és gyámolító erényeivel. És éppen ez engedi reményleni azután a tanító-testülettel azon tudatot hogy egyházmegyénk új világi vezetője mindenkor igaz, őszinte támogatója és meghallgatója lesz az ő munkájában és jogos kérelmei alkalmával. Közgyűlés Istennek megtartó kegyelmét kéri dr. Jókay-Ihász Miklós ehm. gondnok úrra, hogy sokáig vezethesse az ehm. ügyeit s boldogíthassa családját, egyházát s hazáját. Kovács János csetényi tanítónak és Szíjj Vilma Bartha Ferencné, volt alsógörzsönyi tanítónőnek nyugalomba vonulásuk alkalmával kö-zgyülés a hű munkások számára Istennek gazdag kegyelmét kéri, hogy a nehéz és hosszú munka után jól megérdemelt nyugalmukat sokáig élvezhessék. Ezekután a közgyűlés a kartársi szeretetnek és
