Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-30 / 35. szám
108. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1925. János velencei kereskedőnek, nagy jótevőjüknek emlékkönyvébe emléksoraik alá titulusukat: „propter Christum exul“, exul pro Christo“, vagy a pápai tractus vértanúja: „Joannes Újvári, olim verbi divini minister indignis ecclesiae reformatae Mezőörsiensis, nunc exul servus Christi“. * * * Kik ezek, akik Sicilia felől angol hajón Velencébe s onnan sok kegyes lelkektől szeretettel várva Helvécia hótakart mezői felé tartanak? Dr. Zaffius Miklós írja 1676 máj. 9-iki levelében a svájci lelkészekhez: „Commendo vestris visceribus haec candidissima viscera per viscera Jesu et per sanguinem Agni, in quo lavarunt stolas suas Viri, qui veniunt ex magna afflictione“. — Midőn Velencében meglátta őket, elragadtatással kiáltotta többször: „Győztünk, győztünk!“ írja felőlük Zürichbe: „A Margarétha angol kereskedelmi hajó nekik valóban a legbecsesebb igaz gyöngyöket szállította“. Turretin Ferenc genfi lelkész a megszabadult hitvallókat hozzájuk intézett levelében így dicsőíti: „Ti boldogok, kiknek adatott az Úrtól, nemcsak hogy higyjetek benne, hanem hogy szenvedjetek érette! Ti szerencsések, kiket azon tiszteletre méltóztatott az isteni Megváltó, hogy annak jegyeit hordozzátok a ti testeitekben és annak nevéért háborúságot szenvedjetek! nemcsak hogy szenvedjetek, hanem végre, mint győzők, ő benne győzedelmeskedjetek és a ti Megváltótoknak győzedelmi énekeket énekelhessetek!“ A pápai egyházmegye vértanú lelkészei közül az eberhardi várban szenvedettek hazamenekülésük után előbbi gyülekezetükben folytatták hivatalukat. A két Némethi István közül valamelyik 1694-ben mezőörsi lelkész volt. A gályákat végig szenvedett Séllyei István Pápán folytatta innét lelkészi és püspöki hivatalát s meghalt 1692 okt. 17-én, nyugszik a pápai temetőben; Kocsi Csergő Bálint a kiszabadulás után tanulmányait folytatta Svájcban, 1678-ban hazatért s tanári hivatalát folytatta Pápán, 1679 után mezőörsi lelkész lett, 1698- ban pedig pázmándi lelkész. (Lásd Rácz K.-nál Újvári János életrajzát!) Újvári János Svájcból Németországba utazott 1676 jul. 30-án öt hitvalló társával, ahol a hitrokonok vendégszeretettel fogadták őket, ahonnan útitársával, Mistáli György ószőnyi lelkésszel együtt, aki 1677 febr. 20-án már Oszőnyből írt levelet Zürichbe, talán még ebben az évben hazajött s Mezőőrsön folytatta hivatalát; 1694-ben már tápi lelkész s még 1698-ban is ott találjuk. * * * Pongrácz József theol. tanárunktól Londonban 1925 jul. 3-án kelt levelet kaptam, mely a következőket tartalmazza: „Ma jöttem meg Cardiffból, a 10 napos Református Világgyülésről. Annyi a benyomás, hogy előbb rendeznem kell. A gályarabokról ott is megemlékeztünk. Én olvastam fel Antal Géza püspök úr tanulmányát“. íme Ü. Gy.! a gályarabok dicsősége szárnyra kél és bejárja a művelt világot. Legyünk mi is a gályarabok dicsőségének hirdetői. Nyárád, 1925 jul. 8-án. Kiss Zoltán. Jegyzet. Rácz Károly szerint a pozsonyi törvényszék elé megidézett lelkészek a pápai egyházmegyéből: Bogdán Mihály acsádi, Csajtai János ajkai, Csetneki Mihály szentkirályi, Sályi Mihály takácsi (aki ellen a törvényszéken vád emeltetett), Szenczi István kéttornyulaki, Szenczi János szentgróthi, Ujj András görzsönyi, Újvári Tamás tápszentmiklósi lelkészek; megidézett és a szenvedésben részt vett lelkészek: Farkasdy Dániel szemerei, Kocsi Csergő Bálint pápai tanár, később lelkész, Kóródi János csöglei (ki csak abban az évben hivatott meg Csöglére), Szathmári István tapolcafői, Szathmáry (Thury könyvében Szakmári) Mihály teveli, Szecsei János sági, Séllyei István pápai, Ujváry János tápi lelkészek. Források: Gályarabjaink megszabadítása. Thury Etele 1909. és 1910. Prot. Szemle. — Adatok a magy. prot. gályarab lelkészek történetéhez. Thury E. 1912. — Bőd Péter: Kősziklán épült ház ostroma. — Sárospataki füzetek, 1863. — Rácz K. A pozsonyi vértörvényszék áldozatai, 1889. és 1899. — Dr. Walter Gyula: Képek a hazai ellenreformáció mozgalmaiból a XVII. század végén. (?'.........., =r% í KONYVISMERTETES 4-...................... Hongarije. „Overdruk uit hét Gedenkboek van hét Algemeen Nederlandsch Verbond 1898—1923.“ 151—171 1. Értékes darabbal szaporodott a pápai ref. főiskola „gályarab-gyüjteménye“. Ugyanis a leydeni egyetem tudós professzora, Dr. A. Eekhof, a főiskolai könyvtáros kérelmére lekötelező szívességgel megküldötte a jelzett gyűjteménybe Magyarországról irt tanulmányát, mely a Gedenkboek van hét Algemeen Nederlandsch Verbond 1898—1923“ c. mű különlenyomataként „Hongarije“ címen jelent meg. Eekhof professzor a magyarságnak nagy barátja s a holland-magyar összeköttetéseknek kiváló ismerője. E művében is nagy szorgalommal gyűjtötte össze csaknem az összes holland-magyar összeköttetésekre vonatkozó adatokat. Érdemes e kis munka a bővebb megismerésre. Már régtől fogva megvolt Hollandia és Magyarország között az összeköttetés. A legszorosabb kapocs a két ájlam között De Ruyter admirális neve, ki a 26 magyar gályarab lelkészt a nápolyi gályákról megszabadította. A lelkészek aztán részben Hollandba mentek s felkerestek ott tiz várost, melyeknek vendégszeretetét élvezték. A holland intervencióval bőven foglalkozik különösen Miklós Ödön ref. lelkész, úgy magyar, mint holland nyelvű művében. De a magyarok egyébként is kimutatták De Ruyter emlékével szemben kegyeletüket, akkor, amidőn Debrecenben 1895-ben Ruyter-emléket állítottak, s 1907-ben, amidőn születésének 300. évfordulójára az admirális sírjára ezüst babérkoszorút küldtek, melynek leveleire fel van vésve ama 26 név. Eme legszorosabb összekötő kapocs mellett még számosat találunk. Különösen a 17. és 18. században magyar diákok ezrei tanultak hollandi egyetemeken. E diákok közül igen sok nagyhírű ember lett s több fenntartotta a kapcsolatot Hollandiával. A diákok révén a a holland theol. s egyéb irodalom is ismeretes lett Magyarországon. A magyar könyvtárak ma is telve vannak holland professzorok munkáival. A 17. század legnagyobb magyar tudósa: Apácai Cseri János, a bibliaforditó debreceni professzor: Komáromi Csipkés György, a tudós könyvnyomtató: Misztótfalusi Kis Miklós, vagy a nagy hisztorikus: Bőd Péter különösen ismert Hollandiát járt diákok, de Szatmárnémeti, Dési, Salánki szinte tekintélyes férfiak. Újabban megkevesbedett a holland studensek magyar kolóniája. Ma körülbelül a stipendiun Bernardinum a legfontosabb s majdnem egyedüli állandó alap, melyből magyar diákok tanulhatnak Utrechtben. Mellette Anna Everwijn alapítványa jelentékeny még, szinte Utrechtben. Az újabb magyar diákok közül hírnevesek: Szalay Károly, ki Bőd Péter egyháztörténet kéziratát Leydenben felfedezte s kiadta, Nagy Zsigmond dr., a holland fordító, ki a Holland Irodalmi Társaság tagja volt, fordításai révén s halálakor a Társaság életrajzát is kiadta, holott külföldi tagnál ezt máskor mellőzni szokta. Dr. Antal Géza, ki nagy szolgálatokat tett
