Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-21 / 24-25. szám
Harminchaíodik évfolyam. 24—25. szám. Pápa, 1925 jtinius 21. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................................MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................................................................. ................................................................ FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ........................................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐFÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a A konfirmáció a középiskolákban. Az Orsz. Ref. Tanáregyesület a vallástanárok szakértekezletének indítványára a konfirmációi előkészítés életkora, tananyaga és a konfirmációi ünnepély ügyében a Nagykőrösön, folyó hó 3-án tartott közgyűlésén a következőket határozta el: 1. Miután úgy pedagógiai, mint magasabb egyházi szempontból kívánatos, hogy a konfirmándusok minél érettebb korban tegyenek vallomást egyházunk iránt való hűségükről : felkéri egyházkerületeink kormányzóit olynemü intézkedésre, hogy úgy felekezeti, mint más jellegű középiskolákba járó tanulóink IV. osztályos korukban bocsáttassanak konfirmációra. Ugyanezen célból megkeresi az ORLE-í, hogy tegye megfontolás tárgyává: mimódon lehetne megvalósítani a csupán népiskolát végző gyermekekre nézve is, hogy a konfirmációra bocsátás ideje legalább is a 15-ik életév legyen. 2. A konfirmáció a gyülekezeti élet öntudatosabbá tételét szolgálván, Tanáregyesület az ünnepélyes konfirmációnak a gyülekezet jelenlétében tartását tartja helyesnek, azért felkéri az egyházi főhatóságokat intézkedésre, hogy az iskolai konfirmáció mellőzésével mindenütt a gyülekezetben folyjon le a középiskolai tanulók ünnepélyes konfirmációja. 3. A konfirmációra előkészítés középiskoláinkban a vallástanárok, illetőleg hitoktatók feladata lévén, a növendékek nyilvános kikérdezése is a vallástanárok, illetőleg a hitoktatók joga és kötelessége legyen. 4. A konfirmációra előkészítés anyaga az új vallástanítási tanterv szerint készülő IV. osztályos tankönyv legyen s a túlterhelés elkerülése végett minden szokásos külön káté meilőztessék. E célból felír Tanáregyesületünk az egyetemes konventhez, hogy a IV. osztályos tanulók számára oly tankönyvet írasson, amely első sorban a konfirmációt szolgálja. 5. Miután a konfirmáció nem annyira az értelein, mint különösebben az érzelem és akarat megnyilatkozása, egyházkerületi kormányzóink felkéretnek arra különösen felügyelni, hogy a vallástanárok, illetőleg hitoktatók közelebbi viszonyba lépjenek konfirmándus növendékeik érzelmi világával, ami csak a velük külön foglalkozó órákon történhetik meg. 6. Az ünnepélyes konfirmáció egész életet irányító emlékezetes szertartás lévén, annak alapjában egyszerű és komoly jellege mellett kellő figyelmet érdemel külső formája is. Minthogy a középiskolai növendékek ünnepélyes konfirmációja a gyülekezetben megy végbe, ezekre nézve is emlékezetesebb lesz, ha annak lendületes szépségét külsőségek is emelni fogják. Erre tekintettel *felkéri Tanáregyesületünk az ORLE-t, hogy tanácskozzék affelől, mimódon lehetne pl. a templomnak virágdíszbe öltöztetésével, a gyülekezet nagyobb érdeklődésének felköltésével vagy egyéb módon valóban kedvessé, széppé és feledhetetlen emlékűvé tenni a konfirmációi ünnepélyt. Negyven éves lelkészt jubileum Senyeházán. A senyeházi gyülekezet június 14-én ünnepelte Szűcs László esperes-lelkész itteni lelkészi szolgálatának 40 éves jubileumát, aki 1885 június 14-én — abban az évben is vasárnap — szolgált először a senyeházi templomban. A hívek nem engedték, hogy ez az évforduló nyom nélkül tűnjön el. A jubiláns pünkösd másodnapján a zalaegerszegi hívek meghívására nejével együtt oda utazott, hogy ott istenitiszteletet tartson, konfirmáljon és az Úrvacsorát kiszolgáltassa. Ezt a távollétet használták fel a hívek arra, hogy lelkészüknek meglepetést szerezzenek, az iskolateremben értekezletet tartottak és megállapodtak a teendőkre nézve. Az egyszerű kis falusi gyülekezet nem csillogó, fényes, hanem a szeretetet dokumentáló ünnepélyt kívánt tartani. így is történt. Azt mindenki tudta, hogy a jubilánst hívei szeretik, de a szeretetnek, ragaszkodásnak az a megnyilvánulása, ami e napon történt, oly megható, szinte páratlan volt, hogy még a más vallásuakat is meghatotta. Már reggel 8 órakor megkezdődött a lelkészlakhoz a vándorlás, apró iskolásgyermekek kezükben virágcsokorral mentek az ősz lelkészt a szülők által betanított versecskékkel üdvözölni. Erdélyből menekült, a szomszédos faluban a vámőrségnél szolgáló három altiszt könnyezve nyújtja át — szentirási idézetekkel — saját maguk által megfogalmazott gyönyörű üdvözlő levelet. A megható jeleneteket szinte lehetetlen leírni. Vidékről — lelkész, tanító, jegyző, orvos, tanár, katonatiszt, vasutas, főszolgabíró, főerdész, földbirtokos, nagybérlő — 38-an, ezekhez tartozó urinők 28-an jelentek meg felekezeti különbség nélkül. Ezektől kisérve ment be a jubiláns a templomba, hol a rendet a tűzoltóság tartotta fenn. A templomba a gyülekezet tagjainak fele sem mehetett be, mert a környék lakossága is nagy számmal jelent meg. A 74. dicséret három versének eléneklése után a jubiláns az úrasztala mellett könnyekig megható imája után Hodossy Lajos tanácsbiró tartott szivetlelket gyönyörködtető egyházi beszédet, megkapó vonásokkal rajzolván le a jubiláns érdemeit, a gyülekezet tagjainak a lelkészük iránti megható szeretetét. A gyönyörűen előadott beszéd igazán megérdemelte azt a sok gratulációt, melyben szónokló lelkész úr részesült. Az iskolás gyerme-
