Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-05-24 / 20-21. szám

62. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1925. Lépten-nyomon halljuk a panaszt a különböző szanatóriumokra, kórházakra, hogy mily felületesek, mily könnyelműek, orvosok, ápoló személyzet stb. egyaránt. Ne mulasszuk el tehát segíteni egy olyan kórház talpraállítását, hova bármikor nyugodtan elvihetjük drága betegünket, mert nem kell félniük a mulasztás, vagy hanyagságból fakadó veszedelmektől. Holott még borravalót sem szabad adnunk, mert a diakonissza nem a maga hasznáért, hanem Isten dicsőségére végzi munkáját. „Mindnyájunkat érhet baleset“ mondják a mentő­plakátok. S igazuk van. De mindnyájunkat érhet és ér is betegség. Gondoljunk tehát a jó napokban a bekövetkező rossz napokra is. „Ne dicsekedjél a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz a nap tereád“. (Péld. 27. I.) Pongrácz Józsefné. A veszprémi reí. gyülekezet örömnapja. Bensőséges, felemelő ünnepet ült május 19-én a veszprémi gyülekezet. E napon látogatta meg a sok viszontagságon keresztül ment egyházat dr. Antal Géza püspök, hogy megjelenésével további lelkes munkára buzdítsa a híveket, hogy előre segítse őket a gyüle­kezeti élet minél intenzivebb kialakulásában. A főpásztort, aki püspökké választása óta ez al­kalommal először látogatott el Veszprémbe, a hívek nagy ünnepélyességgel fogadták. Az egyházközség ré­széről dr. Cseresznyés József m. kir. egészségügyi főtaná­csos, dr. Csajághy Károly kir. törvényszéki elnök és dr. Horváth Lajos vármegyei főjegyző presbiterekből álló bizottság Székesfehérvárra elébe utazott az illusztris vendégnek, aki Pongrácz József theol. tanár kíséreté­ben érkezett. A jutási állomáson nagy tömeg várta a vonat be­érkezését, a kiszálló püspököt a város nevében Kom­játhy László polgármester, a Jutáson létesült m. kir. katonai altisztképző iskola nevében Gombos Lajos tábori lelkész üdvözölte. Jutásról a vendégeket 30 fogat vitte be a városba, a püspök elé Purgly Pál föld­­birtokos küldte ki négyesfogatát. Az útvonal mentén mindenütt fellobogózott házak jelezték, hogy Veszprém felekezeti különbség nélkül ünnepel. A ref. templom­ban a veszprémi gyülekezet apraja-nagyja várta püspö­két, aki a ref. iskolásgyerekek sorfala és virágesője között vonult be. Az urasztala körül a dr. Szász Ferenc főgondnok vezetésével felállott presbitérium nevében Demjén Márton lelkész üdvözölte a főpásztort, aki hosz­­szabb beszédben válaszolt. A templomból a menet a vármegyeházára vonult, ahol az I. emeleten Bibó Károly alispán a vármegye nevében mondott üdvözlő beszédet. A vármegyeházon fogadta püspök úr a veszprémi róm. kath. egyház népes küldöttségét, melyet dr. Sírausz Antal kanonok-plébános vezetett, s amelyben résztvett Kránitz Kálmán felszentelt püspök is. Az ág. h. ev. egyház küldöttségét Hering János veszprémi lelkész, a zsidó hitközséget Hoffer Ármin főrabbi vezette, a m. kir. honvédség Veszprémben állo­másozó csapata nevében Pintér Aladár őrnagy, a vesz­prémi kegyesrendi főgimnázium református növedékei élén dr. Pusch Ödön kegyesrendi főgimn. igazgató, a veszprémi ref. egyházmegye csaknem teljes számban megjelent papsága és presbitériumai nevében Szűcs József esperes mondottak üdvözlő beszédet, melyekre püspök úr külön-külön válaszolt. Délben Bibó Károly alispán adott ebédet a fő­pásztor tiszteletére. Este 8 órakor a városi színház zsúfolásig meg­telt érdeklődő közönséggel, melynek körében örömmel láttunk igen sok más vallásút is. A harangalapra ren­dezett kultúrestély úgy erkölcsileg, mint anyagilag fé­nyesen sikerült. A veszprémiek híres dalárdája (elnöke id. Csajághy Károly) igen szépen énekelt, Agyagássy törvényszéki biró hatásosan szavalt, a Gáty Ferenc hitoktató részvételével játszott zeneszámok is művésziek voltak, a legnagyobb érdeklődést azonban a püspök úr előadása váltotta ki, aki Széchenyiről tartott nagy­szabású előadást. Színház után bankett volt, melyen többek között Magyar Károly főispán a kormányzó őfőméltóságára, dr. Weber Pál püspöki irodaigazgató, a bérmakörúton levő Rótt Nándor veszprémi püspök megbízásából dr. Antal Géza püspökre mondott pohár­köszöntőt. Délután és másnap délelőtt püspök úr a ható­ságok fejeinél tett látogatásokat. Megtekintette a Jutás határában levő, nagy reménységekkel biztató m. kir. katonai altisztképzőt is, ahol a tisztikar élén az intézet vezetője Vasek Ottó alezredes fogadta a látogatókat. Itt püspök úr az intézet protestáns növendékeihez be­szédet intézett és mindenik (67-en vannak) számára vallásos iratokat adott át kiosztás végett Gombos tá­bori lelkésznek. Hisszük, hogy püspök úr látogatásának mara­dandó hatása lesz úgy a gyülekezeti életben, mint a felekezetközi viszonyok területén. Adjunk egész bibliát a vakoknak! Tíz év előtt, mikor a háborúban megvakult katonák egy csoportját hazaszállították, szomorú látványnak voltam szemtanúja. Elmentem a vakok intézetébe, hogy felkeressem őket. Az intézetben értesültem arról, hogy gyógykezelte­tésük miatt különböző kórházakban vannak. A gondnok űr figyelmeztetett, hogy a fiatal ref. vak leányok lelki gon­dozása épen olyan szükséges és kívánatos volna. E fel­szólításra örömmel vittem az evangéliumot nekik. A biblia­órák által sok vak leányka találta meg a Krisztusban való békességet. Amint a gondnok űr megmutatta a vakok könyvtárát, szomorúan láttam, hogy a háromezer könyvből álló könyvtárban egy biblia ‘sincs vak-irással leírva. El­határoztam, hogy megtanulom a vakok „Braille“ írását és az első evangéliumot leirom nékik. Amint az első evangéliumot írtam, csakhamar meg­győződtem, hogy ez nagyon lassú munka. Az intézetnek pedig akkor csak 3 irógépje és egy hasznavehetetlen nyomdája volt. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap“-ban egy tudósítást közöltem, melynek folyományaképen egy lelkész úr támogatásával gyűjtést indítottunk, hogy a va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom