Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-01 / 8-9. szám
Harminchatodik évfolyam. 8—9. szám. Pápa, 1925 március 1. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................................... •..........................—.................................. FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ................................................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. W0 a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a Jó gyülekezetek — rossz papok* A református püspöki kar egyik nagytehetségü, tudású és élesszemü tagja, legutóbbi püspöki jelentésében a következő kijelentést tette: „Egy rossz házasságot csak ketten tehetnek jóvá; de abba, hogy egy pásztori viszony jó legyen, elég egy dolog is, a pásztor megválasztása. — Aki tudja azt, hogy száz- és ezerszámra vannak misszionáriusok, akik pogányok, atheisták, gonosztevők, vagy vademberek között dolgoznak és itt érik el a legszebb eredményeket, velem ; együtt vallja, hogy rossz gyülekezet nincs, csak rossz, vagy oktalan papok vannak.“ Felépült pedig ez a ránk, lelkészekre épp oly szomorú, mint szigorú Ítélet bizonyára azokon a nem tagadható s nem egy gyülekezetünk életében meglátható kóros tüneteken, melyeket nem egyszer felettébb való módon és nem mindig alkalmas helyen olyan sokszor emlegetünk. — Ilyen kórjelek: az üres templom, az úri szentvacsorával élők megfogyatkozása, áldozatos jó cselekedet hiánya, a református öntudat elhalványulása, szekták terjedése, az anyagias gondol- j kodásnak egy helyütt kitérésekben, másutt közigazgatási perekben való megnyilvánulása, stb. — Őszintén megvallom, hogy ez a kijelentés engem az első percben a szó szoros értelmében megdöbbentett. — Mint egyházhatósági, vagy bírósági funkcionáriusnak, több, mint 2 évtizeden keresztül sokszor volt alkalmam nehezebb közigazgatási ügyek áttanulmányozására, azok kiindulópontjának felderítésére, de a bajok igen nagy százalékánál az okot nem a pap rosszaságában, vagy oktalanságában, hanem a gyülekezeti tagok, vagy legalább azok hangosabb vezető részének az önzésében, irigységében, vagy személyes bosszúságában lehetett megtalálni. A rossz házasság oka a gyakorlatban bizony nem mindig a pater ecclesiae, hanem az ecclesia mater is!... Ismerek tanult, müveit lelkészt, aki jó szónok, kiváló egyházi iró, lelkes belmisszionárius, azonfelül szelíd és alázatos: és éppen most lobbant fel gyülekezetében az elégületlenség tüze, nem is annyira a lelkész, hanem inkább a díjlevele ellen s a „jó“ gyülekezetnek számra is, vagyonra is jelentős része kitéréssel fenyegetőzik, részben már ki is tért. — Hát * A székesfehérvári konferencián tartott előadás. itt is az a lelkész rossz és oktalan? — Ha javadalmának egy tetemes részéről lemond: annak a gyülekezetnek ez bizonyára jó lesz; de biz másnak meg rettenetes rossz példát statuál, szelet vet a másutt csendesen s mindeddig kis partok között folydogáló vizekbe, — ez pedig bizony oktalanság volna. Ismerek lelkészt is s méltóztassék elhinni, hogy nagyon sok van olyan, akiknek az egész életük rettenetes, kínos vergődés a Scylla és Charybdis között: egyik felől a súlyos, j majdnem elviselhetetlen terhek alatt roskadozó, azok ! miatt zúgolódó, szétzülleni készülő gyülekezet, — a másik oldalon a küzdelmek és nélkülözések miatt kora! vén, sápadt arcú feleség, kenyeret, ruhát, nevelést kérő ; rongyos gyermekek ... Ha ilyen helyzetben annak a pásztornak a lelkében ez az ige csendül meg hangosabban : aki az övéiről elfelejtkezik, vagy gondot nem visel, a hitetlennél is alábbvaló! — hát igazán rossz | és oktalan az a pap, minden mentség nélkül ? — Ne üljünk mi nagyon magas bírói székbe, nem nekünk ! adatott az, akik sokszor nem tudunk igazságban mon| dani ítéletet. Nem egyszer csak szerencsétlen, bajos pap az, aki rossznak látszik, vagy oktalannak s nem Ítélésre, hanem inkább segítségre méltó. Siessünk a segítségére idejekorán s megmenthetjük őt is, a gyüle- i kezetét is. Ez az egyházi hatóságok belmissziója. Minden egyházmegyének meg van a maga hivatalos belmissziós lelkésze — az esperes; minden egyházkerületnek — a püspök. Ezek is felelősek a reájuk bízottakért. Vegyék észre a betegséget és a lehetőség szerint gyógyítsák is azt. Keressék fel e beteg gyülekezetei írásban is, személyesen is; menjenek el hozzá, de ne törvénykönyvvel csupán, hanem annak a törvénynek a lelkekben megirt végrehajtási utasításával. Ez az utasítás pedig: tapintatos, mérsékelt, alázatos szelídség és hajthatatlan szigorúság, ahol mi kell; mindenek felett pedig képmutatás nélkül való igaz szeretete a lelkésznek, a gyülekezetnek, Isten drszágának!... S ahol ez sem használna — de használni fog mindenütt: ott következik a sarukról a por lerázásának krisztusi zordon parancsa ... Másrészről azonban nagyon sok igazság is van ebben a szigorú Ítéletben. Rossz gyülekezet nincs! Mindig nagyon bántott az a sokszor túlontúl kiszínezett torzkép a mi magyar
