Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-20 / 51. szám
Harminchatodik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1925 december 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ........................................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ......................................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. < Főiskolánk megismertetése gyülekezeteinkkel. A közeli hetekben fontos bemutatkozás fog történni egész egyházkerületünkben. Egyházkerületünk vezetősége régóta érzett hiányt óhajtott pótolni, amikor elhatározta, hogy nagy költséggel elkészítteti a Főiskola múltját és jelenét ismertető, vetített képes előadást és alkalmat fog nyújtani a legtávolabb eső egyházközségnek is, hogy tagjai bele tekinthessenek az ősi Kollégium sok tanulságot rejtő múltjába és megláthassák, képeken megrögzítve, a sok nehézséggel küzdő, de Istenben bizó lélekkel mindig előretörő jelent. Eddig is volt összeköttetés az alma mater és a gyülekezetek között. A hitünk nagy ünnepein megjelenő legátusok élő bizonyságok voltak, hogy a Főiskola működik, szakadatlanul végzi felbecsülhetetlen értékű nevelő munkáját, ez az intézmény azonban nem terjedt ki minden gyülekezetre, legnagyobb egyházmegyénkben, a belsősomogyiban egyáltalán nem ismerik, de meg a legátus nem is azért megy közvetlenül, hogy a Főiskoláról tartson ismertető előadást. Sok helyre eljutott a Főiskolának Kis Ernő tanártól a millenium alkalmából megirt története, melyben a szakavatott történetiró világít be a múlt homályába, ez azonban csak az intelligenciánk kezében fordult meg és már kifogyott. Most, amikor az egyházmegyék ez évi közgyűléseiken, egyhangú határozatokkal úgy döntöttek, hogy a Főiskolát minden anyagi áldozattal, erőink teljes megfeszítésével fenn kell tartanunk: parancsoló szükség, hogy minden dunántúli reformátussal megismertessük, mi is az a Pápai Református Főiskola, amelyre áldozatkészségét kérjük és igénybe vesszük. Erre a megismertetésre fog alkalmul szolgálni az az előadás, melyet Püspök úr intézkedésére Tóth Endre írt és képekkel Fejes Zsigmond látott el. Az Alma Mater elmegy nemcsak a lelkészekhez, a tanítókhoz, akik talán tanítványai voltak; kopogtat, nemcsak a sok ezerre menő régi pápai diák szivének ajtaján, hanem bemutatkozik minden egyes egyháztagnak, hogy közvetlen érintkezésben láthassa meg mindenki, miért drága nekünk a Pápai Kollégium. Jó reménységgel vagyunk eltelve, hogy a bemutatkozásnak meglesznek a kedvező eredményei. Hisszük, hogy Főiskolánknak sok, eddig nem nyilatkozott barátját fogja nyilvánvalóvá tenni a bemutatkozás. Fel fog ébredni a felelősségérzet olyanokban, akik eddig közönyösek voltak; forróvá, magával ragadóvá, tettekre sarkalóvá válik olyanok szeretete, akik eddig is vonzódtak a Kollégiumhoz, de tőle távol élve nem látták meg nehézségeit. I FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL I o TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. cd I Dunántúl reformátusai fogadjátok mélységes szeretettel a bemutatkozó Kollégiumot. Lelkészek, tanítók, presbiterek tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy a bemutatkozás minél szélesebb körű lehessen, minél nagyobb számú közönség előtt történjék! Pápai Főiskolánkat sok csapás érte már; hányszor kellett az építést újból élűiről kezdeni. Isten megmérhetetlen bölcsessége most megint mélyen sújtott bennünket. A csapásokat kétféle módon lehet fogadni az embernek. Az egyik az, midőn elvesztjük fejünket és kétségbeesve lemondunk, ez a hitetlen, vagy kishitű ember módszere. A másik a keresztyéneké: felülemelkedni a csapásokon, a hit szárnyain felrepülni Istenhez és új erőket kérni és venni a ránk háruló feladatok elvégzéséhez. A Kollégium is úgy tesz, mint a főniksz madár: megújul. Újulása nagy munkájában fontos állomást jelentenek a ránk következő hetek. Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy a megújulás minél felségesebb és dicsőségesebb legyen. Pongrác* József. A Dunántúli Protestáns Lap fejlesztésének kérdéséhez. Csak néhány hete jelent meg „Nyílt kérdés“ címmel rövid kis cikkem, amelyben hivatalos közlönyünk fejlesztésének a gondolatát vetettem fel, illetőleg a fejlesztés halaszthatatlan szükségessége mellett emeltem közérdekből lándzsát. A felszólaláshoz az a meggondolás és ítélet vezetett, hogy egyházkerületi lapunk helyzete nem pusztán lapkérdés, hanem egyházkerületi ügy; a mi kerületünk életmegnyilvánulásainak a bélyegét hordozza, mozgalmait tünteti fel, összekapcsol és irányítva lelkesít egyházmegyéket és ezek keretein belül egyházközségeket, intézményeket, egyháztársadalmi szerveket ösztönöz egyenes versenypályán, az egységesség kára nélkül, harmonikusan a lap. Tehát amikor meglévő sajtószervünk fejlesztéséről beszélünk, akkor ez nem pusztán és elszigetelten a lapunk versenyképessé tételének az érdekében történik, hanem homloktérben dunántúli egyházkerületünk, ennek tekintélye, az ebben lüktető erők felébresztése, értékszinvonalának nemcsak regisztrálása, hanem tervszerű emelése érdekében. Egy pillanatig sem kételkedtem, hogy igénytelen kívánságom, amit közóhajnak éreztem, visszhangot fog, ha máshol nem, de a legilletékesebb helyen, egyházkerületünk főpásztori széke előtt kelteni. Nagy aktivitású és egyetemes magaslatról látó Püspökünk nyomban sietett méltányolni a kívánságot és hivatalos lapunk már is hetenként jelenik meg. Sőt azóta már egyéb és fontosabb lépés is történt. Főpásztorunk ismert szervező erejével megindította a D. P. L. lehető kifejlesztése irányában a megszervezés munkáját.
