Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-15 / 46. szám
138. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1925. Palesztinában. Különösen a szegények követték nagy számban a szegénységben élő, holott mindennel biró istenembert. Aki felületesen szemléli ezt a nagy szereteted ragaszkodást, mellyel a szegények Jézust követték, azt hiszi, hogy Jézus csak a szegények megváltására jött. De ez tévedés, mert Jézus szerint nemcsak az a szegény, kinek vagyona, kincse nincs, hanem inkább azok, akiket éppen az ő gazdagságuk akadályoz meg abban, hogy a Krisztus evangéliumát lelkűk idvességére elfogadják. Nem gazdagság, de hit kell ahhoz, hogy megérthessük a Bibliát és Krisztust az ő isteni fényükben. Áldott a mi Atyánk, az Isten, aki támasztott erőshitü reformátorokat, akik a Bibliát, mint az örök Igazságnak és Életnek beszédét a tiszta igazság után szomjuhozó sziveknek feltárták, s ezáltal visszahelyezték a keresztyén vallást az egyetlen helyes fundamentumra, aki a Jézus Krisztus. Miért van mégis, hogy a megreformált egyház is távol áll a krisztiánizmustól ? Bár külső forma és rendszer tekintetében fölötte áll más egyházaknak, miért van mégis, hogy hatalmas eredményeket elérni nem tud az Isten országának terjesztésében ? Talán azért, mert nem vettünk még elég erőt, vagy nincs meg bennünk az az összetartás, ami a tanítványokban? Pedig enélkül az összetartó kapocs nélkül munkánk eredménytelen, beszédünk erőtelen. „Arról ismernek meg az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek“. Kéri az Istent, hogy az összetartozásnak és testvéri szeretetnek lelkét árassza ki a jelenlevőkre és sok nehézséggel küzdő anyaszentegyházunkra! Az elnök szavainak hatása alatt mintha minden szív megnyílt volna, hogy elfogadja az Isten ajándékát, az értekezlet mindvégig a szeretet és összetartozás jegyében folyt le. Élénk figyelem kisérte az előadókat, kik rá is szolgáltak erre, mert mindannyian alapos felkészültségről adtak bizonyságot. Hallottuk az egyházkerületi gyűlés és lelkészavatás lefolyását Izsák Aladártól, az ORLE kecskeméti gyűlését Sárosi Istvántól, hallottuk a mezőföldi egyházmegye indítványát Réthy Lászlótól. Nem vonja kétségbe a mezőföldi egyházmegyének azt a jogát, hogy megállapítsa magatartását az egyházból kilépettekkel szemben, de kétségbe vonja, hogy „Isten lelke kényszeríthet“ ilyen szigorú szabályrendelet megalkotására. Fontosabbnak tartja az egyházban levőket szigorú, de tapintatos egyházfegyelem gyakorlásával megmenteni. Kálvin Institúciójának egész szelleme azt kiáltja felénk, hogy „Ecclesi Dei“-vé csak az az egyház lehet, amelyik Krisztus királyi jogait, Isten igéjének teljes uralmát biztosítani tudja; amelyik egyházban, mint valami szabályosan működő gépezetben, minden egyes tag tudja a maga helyét és azon a helyen végzi a maga munkáját, kötelességét. Fegyelem az egyház lelke! Enélkül az egyház élet- lelki tartalom nélküli organizmus, amelynek állami jogvédelmen nyugvó épülete abban a pillanatban összeomlik, amelyik pillanatban kiesik az állam segítő karjai közül. Jelszavunk tehát csak ez lehet: amit a belmisszió az evangélium erejével nem tud elvégezni, azt végezze el a kálvini egyházfegyelem. Értekezlet az előadói javaslat alapján a kitértekkel szemben korlátozott szigorral elfogadja a mezőföldi fegyelmi szab. rendeletet; egyúttal az egyházbanlevők fegyelmezése szempontjából az egyházmegye 3 lelkészi körének elnökeit és az egyhm. ügyészt kéri fel megfelelő szabályrendelet alkotására. Hallottuk B. Major János indítványát a szükebb lelkészi köröl^Iétesítéséről, munkájáról, az egyházmegyei belmissziói értekezletről és az egykéről, mint nemzetrontó veszedelemről. Azt a felfogást vallja, hogy ezt a kérdést izoláltan, a hit- és erkölcsi élet általános megújulása nélkül kielégítő módon megoldani nem lehet. Amennyiben az evangélium erői által a lelkek megszentelődése előre halad, az egyke is, más bűnökkel együtt minden különleges eszköz igénybevétele nélkül megszűnik. Az evangélium fegyvere mellett hasznosnak tart minden olyan intézkedést, mely egyrészt a sok gyermekes családok boldogúlását elősegíti, másrészt a gyermektelen családok és egyének boldogulását megnehezíti. Szükségesnek tartja ennek a kérdésnek törvényhozás utján való rendezését. Súlyt adott az értekezletnek a Szigetvár-vidéki és a Csurgó-vidéki lelkészkörök elnökeinek megjelenése is. Szabó Béla elnök a tanítói interkaláré helyes felhasználása, a tanítóválasztásoknál törvényesen megengedett kántori próbák kinövéseinek letörése és a szegény gyülekezetek gyámolítását célzó államsegélyek magasabb kulturális célra való fordítása tárgyában és Györék József elnök egy egyházmegyei lap megindítása irányában terjesztettek elő elfogadott indítványokat. Kiemelkedő tényei még az értekezletnek: 1. Jezerniczky Dániel éles egyházjogi elmélkedéssel mutat rá Gartsik-Nagysallai István egyházkerületi javaslata kapcsán autonom kormányzásunk sarkára: azért a díjlevelek teljes folyóértékü érvényességét egyházi szervek útján az állampénztár kikapcsolásával kell visszaszerezni. 2. H. Nagy Sándor világos felekezetközi és alkotmányos érzékkel utasítja el a lelkészi statust megváltoztatni akaró kisérletezéseket, mivel nem ismer el jobb státust, mint amit eddig a lelkészi illetményekről szóló szentesített törvények megszabnak. 3. Sári Imre magával ragadó nemes hévvel és erkölcsi bizonyítékokkal mutatja ki a lelkészi és tanítói földek földreform során való növelésének veszedelmeit. A földdel vesződő lelkész és tanító nem képes magasztos hivatásának élni. 4. Végül Kovács József elnök ismertette Püspök úr akciójába kapcsoltan a kerületi kapcsolatos biztosítások felkarolásának szükségességét és tehermentesítő előnyeit. Buzdításai után felhagzott az ajkakon az örökszép síró ének: Térj magadhoz, drága Sión! A lelkekben mély nyomokat hagyó értekezletet közebéd követte, melyen több lelkes felköszöntő hangzott el a testvéries együttérzésre a prot. egyház és szeretett magyar hazánk boldogulására. „Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra ?“ (I. Kor. 14-8.) S. j. ®®®@@®®®@®®®®®®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®@®®®@ — Értesítjük t. olvasóinkat, hogy e héttől fogva lapunk hetenként jelenik meg. Hogy lapunk egyházkerületünk életének hű tükre lehessen, kérjük olvasóinkat, hogy az egyes gyülekezetek életének minden fontosabb mozzanatáról bennünket lehetőleg azonnal tudósítsanak. — A La Fontaine Irodalmi Társaság egyházkerületünk püspökét két évvel ezelőtt igazgató-tanácsa tagjává választotta s ugyanakkor kültagjává választotta Wallis A. S. C.-t, püspökünk feleségét. A'tagsági díszoklevelet f. hó 10-én nyújtotta át szép szavak kíséretében Vikár Béla főtitkár egy három tagó küldöttség élén, mire püspök úr válaszában kijelentette, hogy a magyar irodalmi törekvéseket, mint a múltban, úgy a jövőben is a legmelegebb támogatásban óhajtja részesíteni.
