Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-08 / 44-45. szám
Harminchatodik évfolyam. 44—45. szám. Pápa, 1925 november 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •....................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. •*-............................... .................................-......................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ............................................-..................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. cd Ä Keresztyén Élet és Munka egyetemes konferenciájának üzenete a keresztyén világhoz 1925. évi aug. hó 19—25-ig tartott stockholmi nagygyűléséről. Szeretett testvéreink a Jézus Krusztusban! I. 1. A Keresztyén Élet és Munka egyetemes nagygyűlésére több száz követ sereglett össze, mind az öt világrészből, egyházaik szabályszerű megbízásával, kik a földkerekség keresztyén közösségeinek a többségét képviselték. Fájdalom, hogy nem képviselhették az egészet. Most, amikor ünnepélyes ülésünk véget ér, elküldjük forró üzenetünket Krisztus minden tanítványához, kérve őket, munkálkodjanak velünk együtt az imádságban, bünbánatban, hálaadásban és abban az igyekezetben, hogy jelenvaló kötelességeinket világosan megismerjük és teljesítsük. Életbevágó problémák és mázsás feladatok nehezednek a lelkünkre; számítunk az egész keresztyén világ hathatós segedelmére, mert e közös munka nélkül a Jézus Krisztus anyaszentegyháza nem volna képes sem a bizonyságtételre, sem hatása érvényesítésére. 2. Öt évig dolgoztunk és imádkoztunk e nagygyűlés sikerültéért. Kétségtelenül sokat segített az a számos helyi kísérlet, mely az egyes egyházak közeledését szolgálta. De a világ még nem látta a keresztyén erőknek ilyen óriási, felekezeti és politikai határokon felülemelkedő egységesítését, mint amilyen a stockholmi nagygyűlés volt. A háború bűnei és gyötrelmei, valamint a nyomorúságok, amelyek belőle támadtak és csak nem szűnnek, annak az alázatos megismerésére kényszerítenek, hogy egy szétszakadozott egyház erőtelen a mi régi ellenségünkkel: a Gonosszal szemben. Konferenciánknak az volt tehát a legsürgősebb és legfontosabb feladata, hogy ami Megváltó Urunk tanítványait a gyakorlati élet területén közös munkaterv felé irányítsa, — békét hagyva a dogmatikai, liturgiális és egyházszervezeti kérdéseknek. 3. Megvalljuk Isten és emberek előtt az egyházak tévedéseit és hibáit: szűkölködtek szeretet és megértés nélkül. Különösen a munkásosztályban számtalan lélek, aki kereste az igazságot és maga is igaz akart lenni, elidegenedett a Megváltótól; mert azok, akik Övéinek hirdették magukat, gyarlón képviselték a „szelíd és alázatos szivü“ Mestert. Mi tehát ma az egyház legelső teendője ? A bűnbánót. De ugyanakkor a megbátorodás, mert Istenben kimeríthetetlen erőforrásaink vannak. 4. Hálát adunk a mi mennyei Atyánknak, hogy a Jézus Krisztussal való közösségünkben megújulva, a szeretet és kölcsönös bizalom leikével tanácskozhattunk. A legizzóbb kérdéseket is azzal a nyugodt önuralommal fogjuk meg, amely a Lélek egyik gyümölcse. Mikor pedig együtt mondottuk el a Miatyánkot, kiki a maga édes anyanyelvén, boldogan tapasztaltuk meg, hogy az Egyház egy; titokzatos test, melynek feje az Úr. II. 5. A nagygyűlés valósággal elmélyítette hűségűnket isteni Vezérünk iránt, ki az emberiség"előtt jár örök hívásával: Kövess engemet! Elfogadtuk a János apostol hitvallását és életcélját: Ő az ő életét adta éretünk, mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiáiért (I. Ján. 3. 16.) és ez íge fényénél számbavettük parancsoló kötelességeinket, erkölcsi, társadalmi, politikai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt. 6. A gazdasági élet egész területét nézve hirdetjük, hogy minden érték felett álló érték a lélek. Sem a tőkének, sem a gépnek prédául dobni nem lehet. A lélek legfőbb joga: az üdvösséghez való jog. Az evangélium alapján hangsúlyozzuk, hogy igazságos gazdasági rend nem épülhet fel az egyéni haszon hajhászásának az elvén, hanem csupán az egyetemes érdekeltség elvén. A gazdagok tekintsék magukat Isten sáfárainak, akik a reájuk bízott vagyonért felelősek; a talentumok forgatói ők, akik egykor azokról számot adnak. A könyörtelen bellum omnium contra omnes (mindenki harca mindenki ellen) helyett jöjjön el a testvéri munka és kölcsönös segítés országa, mert csak így támadhat az a jobb társadalmi rend, amelyben munkás és munkaadó saját feladata szolgálatával igazi hivatását már idelenn betöltheti. 7. A gazdasági problémák után megtárgyaltuk azokat a nagy társadalmi és erkölcsi kérdéseket, amelyet korunk túlnépesedés, munkanélküliség, erkölcsi lezüllés, az alkoholizmus nyomorúságai és botránkoztatásai és a bűnözés nevén ismer. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy mindezek a problémák sokkal bonyolultabbak, semhogy egyéni vállalkozás megoldhatná. Szükséges tehát, hogy a közösség vegye ezekért a felelősséget magára és a közjó nevében zabolázza meg a fékeveszetett individualizmust. Nem hanyagoltuk el azokat a bensőbb kérdéseket sem, amelyek a személyiség teljesebb megbecsülését követelik nevelésben, a családi élet szentélyében, a hivatás és kenyérkereset terén, a nővel, a gyermekkel és a munkással szemben. Az egyház nem az egyének elemi jogaiért küzd, hanem az erkölcsi személyiségért, tudván, hogy az egész emberiség gazdagodik meg minden egyes lélek kivirágzásával. ‘8. Végül a nagygyűlés megszabta a keresztyén internacionale elveit. Ez az önző imperializmustól épp oly távol van, mint a közömbös cosmopolitizmustól. Hangsúlyoztuk az egyház egyetemes jellegét és fő kötelességét a keresztyén felebaráti szeretet hirdetésében és gyakorlásában ismertük fel. Megtekintettük az egyéni lelkiismeret és az állami törvények közötti viszony nehézségeit, megvizsgáltuk a fajok problémáját, a döntő
