Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-27 / 38-39. szám
Harminchatodik évfolyam. 38—39. szám Pápa, 1925 szeptember 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .....................................................- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ....................................................... ........................................................................ FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ...................................................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONQRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Ä I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®tö I a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a Elnöki megnyitó beszéd. A dunántúli egyházkerület Pápán tartott közgyűlésén mondotta Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! A folyó hó 11-én volt százesztendeje annak, hogy az ősi magyar koronázó városba, Pozsonyba összehívott országgyűlésen megindult Magyarország újjáalkotásának munkája. A dicső reformkorszakot nagyszerű előhang vezette be: a magyar nemzeti éposz megalkotója, akinek lantján a magyar költői nyelv legmagasabbra emelkedett, Vörösmarty idézte fel bűbájos nyelven irt szép epizódok kíséretében „régi dicsőségünk“ emlékeit. Az ezt követő diétán a rendeknek szivén feküdt „a haza közboldogságának gyökereiben való megfundálása“ és hosszú tépelődés, a Naplóiból is kitetsző lelki gyötrődések után munkába állt az a legnagyobb, aki ettől kezdve nemcsak haláláig, hanem világ fogytáig, amint Beöthy Zsolt barátunk megállapította, minden idők magyarjainak „élt, cselekedett és szólott“ munkáiban pedig késő unokáknak is irányt mutat. Gróf Széchenyi István ekkor határozta el magát, hogy ezt a nemzetet kiemeli a dermedtségéből, ez az elhatározás nem a saját céljaiért, hanem az ország javára történt. Egyházkerületi munkánk évszázadok óta összetört a magyar nemzeti művelődés munkájával. Úgy most, mint nemzetünk életének minden korszakában. Kötelességem volt tehát ez évfordulókat a mai napon itt is emlékezetünkbe idézni. Szellemi életünk ezen örökké történelmi nevezetességű eseményei mellett hálás kegyelettel gondoljunk azokra is, akik 100 évvel ezelőtt indultak életutjukra. Jókai Mórról főiskolánk külön ünnepén már megemlékeztünk. Folyó hó 2-án múlt száz éve annak, hogy a vitéz leveldi várkapitány sarjadéka, jeles somogyi birtokoscsalád tagja, Leveldi Kozma Sándor született. Mint országunk nagyját is tisztelnénk őt, de még szorosabb kapcsok is fűzik őt főiskolánkhoz és egyházkerületünkhöz. Kollégiumunknak volt tanítványa, osztálytársa Petőfinek, Jókainak, Kerkapolynak és több jelesnek. Egyik nővére főiskolánk kitűnő tanárának, a nagy Bocsor Istvánnak volt a felesége. Kozma Sándor a maga éles judiciumával, eredeti 'magyar és mégis teljesen európai egyéniségével egyik remek példánya volt annak a kiváló régi magyar nemességnek, amelyből egy nemzedékkel korábban Deák, Kölcsey és a többiek származtak. Költészetszeretetét és nemes ízlését fényesen bizonyítja, hogy már pápai tanulókorában felismerte Petőfi hatalmas géniuszát és barátságra méltatta őt. Maga is foglalkozott költészettel; főiskolánk Önképzőkörének „Tavasz“ cimü érdemkönyvében ma is élvezettel olvashatjuk egyik epigrammáját. És mikor, mint jurátus Pestre került, ott is támogatta a nehéz viszonyok közt élő Petőfit. Erről a barátságukról nagybecsű visszaemlékezéssel emlékezett meg később a Nemzet hasábjain. A szabadsdságharc alatt, mint huszártiszt tett eleget hazája iránt való kötelességének. 1861-től pedig képviselő volt s mint ilyen Deák Ferenc pártjához és szoros baráti köréhez tartozott. Egész életének küldetésszerü munkája az volt, hogy fő munkatársa legyen a magyar igazságszolgáltatás reformjának. Amig Nyugat-Európában 1792-től a törvénykezés óriási átalakuláson ment keresztül, addig Magyarország ezen a téren közel 80 esztendővel maradt el. Igaz, hogy 1831-ben Széchenyi már a Stádium c. munkájában felemlít néhány reformkivánalmat, de csak a törvény előtti egyenlőség elve vitetett keresztül, egyébként a régi eljárás intézményei és elvei maradtak érvényben. A tulajdonképeni átalakulás akkor következik be, amikor Kozma Sándor 1872-től fogva a Király-hágón inneni [Magyarország törvénykezésének főirányítója lett, mint első budapesti királyi főügyész. Ő a dolgok mélyére látó tudásával és az ő igazi genialitásával felismerte, hogy a régi rendszer teljesen alkalmatlan a fejlesztésre és megmutatta az átalakulás helyes irányát. Tekintélyével támogatta az akkori kormányt a reformalkotásban és minthogy törvény útján nem lehetett intézkedni, 1872 május 18-áról kelt emlékezetes köriratával irányította a fejlődést. Nagy érdeme, hogy kiváló munkatársakat tudott magának szerezni. Megfordult az ország összes ügyészségei székhelyén. Személyes irányításával keresztül tudta vinni a megállapított új elveket. így fokozatosan érvényesültek 1872-től fogva a vádrendszer intézményei. A közvetlenség, a szóbeliség, a védelem, a szabadság, a szabad bizonyítás és az eljárás súlypontja átment a
