Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-08-23 / 33-34. szám

102. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1925. korona birsággal sujtandók esperes által, gyámoldai, köz­pénztári, könyvtári számadások jóváhagyattak, kölségvetés elfogadtatott, egyházak lélekszáma szerint 600 aranykorona egyházmegyei adót fizetnek. Az egyházmegyére eső segélyből a közigazgatásra szükséges összeg levonása után megmaradó államsegély Csősz és Nádasdladánynak, a Baldácsi-segély Berhidának adatik. Tanügyi bizottság jelentése szerint a taneredmény jó, kitűnő minősítést kapott 17, jeleset 19, jót 19, elégsé­geset 4, minősítés nélkül maradt 2 iskola. Énektanítás tervezetére nézve fenntartja egyházmegye eredeti múlt évi határozatát. Tanítók lapjának megrendelését az iskolai beiratási díjak terhére engedélyezi. Tanítótestület kérelme a tanítók részére a VII. fiz. osztály minden foko­zatának megnyitása tárgyában, valamint a kántori és tanítói javadalmak kettéválasztása tárgyában a fokozatos egyházi hatóságokhoz felterjesztetik. Kebelbeli lelkészegyesület megkeresésére a lelkészi korpótlékok kiutalása és valorizálása szorgalmaztatik. Közigazgatási ügyek keretében alapítólevelek, építési-, adókivetési, közmunkamegváltási határozatok, földbérszerző­­dések jóváhagyattak, kölcsönvételi határozatok kerületre véle­ményezve felterjesztettek. Ezek között különösen kiemelést érdemel Eötvös Sándor lelkész és Keresztes János presbiter alapítványa Mezőszentgyörgyön, akik okos előrelátással és a helyzet helyes felhasználásával 22 V2 kát. hold földet vettek az előbbi 1/4, utóbbi 3A részben és azt most tehermentesen örök alapítványként átadták az egyháznak, amelynek rendel­tetése egyelőre tőkegyűjtés az egyház előtt álló nagy épít­kezések : lelkészi-, II.-od tanítói-, harangozó-lakás és gyüle­kezeti terem építése. Ennek megtörténte után az alapítvány jövedelme 2/4 részben egyházi közterhek csökkentésére, részben a gyülekezeti terem használati szükségeire, V4 rész­ben iratterjesztésre fordítandó. Továbbá a székesfehérvári hívek alapítványa, kik Miklós Géza lelkész nevére 20 éves fehérvári lelkészi működése emlékére 6 milliós alapítványt létesítettek közadakozásból. A gyűlést megelőző napon folytak le a bizottságok és bíróság ülései, utóbbi 4 javadalmi ügyben hozott Ítéletet, egyben pedig pótlásra utasító végzést. A gyűlés előtti nap estéjén templomi vallásos estély tartatott, melyen imát és bibliamagyarázatottartott: Ólé Sándor, előadást főtiszt, püspök úr, szólván a református egyház hit­hőseiről és mártírjairól, kiknek példája alapján hithűségre és a nagy szenvedések eltűrésére buzdított. Záróimát mondott: Nagy Gyula fülei lelkész. Szerepelt két énekszámmal a gyüleke­­kezeti vegyeskar Nemes Sándor kántortanító vezetésével. Vajha a hallottak, mint jó mag megteremné áldott gyümöl­csét és a munka után eredmény, áldás, békesség, egyházias­­ság és nemes áldozatkészség mutatkoznék mindenfelé gyüle­kezeteink, iskoláink, anyaszentegyházunk javára és mindenek felett Isten dicsőségére. _ ,. . A pápai kollégium cserkészeinek táborozása. A cserkészélet egyik legvonzóbb és legtanulságosabb mozzanata a táborozás. A felnőttek is sokszor őszinte sajnálkozással emlegetik, hogy nem vehették ki belőle annak idején részüket. De van is okuk rá. Mert lehet-e kellemesebb ajándékkal megjutalmazni az évvégi kemény munkától megviselt idegzetű ifjúságot, mint kivinni a szabad természetbe, hogy ott részleteiben és céljaiban nagyon is komoly és mindamellett mégis játékszerü romantikus szép szabad életben találjon felfrissülést? Hányszor ábrándoznak arról a foglalkozásukat és az ifjúságot szerető nemes törekvésű nevelők, hogy az iskola falai között valami családias meleg hangulatot kellene meghonosítani, amelyben megnyílnának a zár­kózott fiatal lelkek és őszinte ragaszkodás hatná át a bizalmatlankodók sziveit, mert e nélkül bizony termé­ketlen talajra kell a sok jótanács és jellemformáló ko­moly intelem. Az iskola falai között azonban nehezen tud gyökeret verni ez a kényes palánta. Több melegség, napfény és szabadság hull hozzá. Ez ad különös értéket a tábori életnek. Mert a közös sors változatos meg­próbáltatásai és derűs percei észrevétlenül felnyitják itt a lelkek rejtelmes zárait. A kevés önbizalommal rendelkező diák előtt az élet valami zűrzavaros és ellenséges áradat, amely kö­nyörtelen mohósággal várja a védett öbölben készülődő kis hajót. És a táborban ennek a félelmetes rémnek egy jól áttekinthető tervszerűen kidolgozott parányi met­szetét látja. Mintha górcsövön vizsgálná az élet alapvető megnyilatkozásait. A tábor jólétének tükrében minden­nap látja a maga szerény munkájának értékét, valamint a tapasztaltabbak jóakaratú tanácsának hasznát és a lelke megtelik bizalommal és igaz hálával az iránt, aki­nek életét köszönheti. Emellett a legközvetlenebb úton ismerkedik meg a haza földjének, népének, kincseinek az értékével s ezek nagy elhatározások magvait hintik el a minden szép és jó befogadására kellően előkészí­tett fiatal lelkekben. Ezért szűnnek meg a táborverés első napjai után szinte egy csapásra az otthonról hozott éretlen diákos tempók és adnak helyet annak a szol­gálatkész vidám testvéries hangulatnak, ami a jólvezetett tábort jellemezni szokta. A cserkészélet a legnemesebb törekvések kipróbált gyűjtőtelepe s ha majd tettrekész férfivá erősödik az a sok ezer és ezer ifjú reménysége ennek a meggyötört földnek, akiknek sátrai most a he­gyek alján, erdők mélyén vagy a csillogó vizek partján fehérlenek, akkor biztosan valóra válik az a hőn óhajtott feltámadás, amit most olyan aggódva remélünk. A Ref. kollégium 227. sz. gróf Tisza István cserkész­­csapatának 3 tisztje, 2 segédtisztje és 40 cserkésze Hor­váth Endre gimn. tanár, cserkészparancsnok vezetése mellett június 22-én hajnalban iudult el Pápáról. A tábori élet felelősségteljes munkájának irányításában Kovács Lajos Jenő h. parancsnok, László Géza és dr. Kerecsényi Dezső cserkésztisztek, valamint Boda József és Szabó Dezső segédtisztek osztoztak Horváth Endre parancsnok­kal. A tábor egy bővizű patak szomszédságában, az alsóőrsi közbirtokosság erdejének egyik szép fekvésű sar­kában épült fel. A sátrak a völgybe, a tűzhelyek pedig a hegyoldal egyik jólvédett tisztására kerültek. A csapat 2 vasutikocsi szerelvénnyel a déli órákban érkezett meg és este már álltak a hatalmas sátrak, a díszes kapu, kerítés és a* földbe épített kétkürtős konyha és készen voltak a patak medrében a vizhordásra és mosdásra al­kalmas helyek és az átjárást biztosító hidak. Sajnos, de a mostoha időjárás ez alkalommal nagyon is indokolttá tette az építési munkálatok gyors elvégzését. Az első éjjel már zörgött az eső a sátorlapokon, majd fölkere­kedett az időnként szinte orkánszerüvé erősödő szél­vihar s az első héten kemény próbára tette a csapatot. Valóban nem minden indok nélkül állapították meg ekkor a cserkészek, hogy: „a Balaton kéményében tábo­rozunk és a fujtatóban lakunk“. A próbát azonban fé­nyesen kiállta a csapat. Akik hoztak is egy kis köhögést otthonról, pár nap múlva azok is teljesen felhagytak ezzel a rossz szokásukkal. Az éjszakai őrség naplójába egyetlen cserkész neve sem került bele e miatt az első pár nap múlva s a betegek reggeli vizsgálatához sem jelentkezett soha senki, ami különben megszokott jelen­ség már a táborban. Ez a gyógyító csodaszer pedig a jó levegőn, tisztaságon kívül az az ébresztőtől takarodóig tartó szakadatlan vidámság és önálló tevékenykedés, ami állandóan lekötve tartja a tábor apraját-nagyját. A második hét aztán kellő kárpótlást nyújtott s a Balaton I hűs hullámai gyorsan felejtették a viharos éjszakákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom