Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-08-23 / 33-34. szám

1925. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 97. oldal. háború óta letelepedett szerzetesrendeknek se szeri, se száma. A klerikális körök főleg arra törekesznek, hogy tisztára prot. területen nyissák meg zárdáikat. Különösen nagy előnyomulásban vannak a jezsui­ták az egyetemeken. Majdnem minden egyetemen elő­adásokat tartanak kiváló képzettségű jezsuiták a kath. világnézetről és ezeket az előadásokat tömegek hallgat­ják. Németországban épp úgy, mint Magyarországban a katholicizmus intéző körei azon vannak, hogy a katho­­likus nagygyűléseket lehetőleg prot. jellegű városokban tartsák. A most készülő iskolatörvény valószínű tág teret fog nyitni a jezsuita iskoláknak és mindenképpen való­színű, hogy az új iskolatörvény útján a jezsuiták szel­leme oda is el fog hatni, ahol eddig csak határozott visszautasításra tálált. Németország kath. püspökei nyíltan hangoztatják, hogy a népszövetség elnöki tiszte a római pápát illeti meg. De nemcsak Németországban, hanem köröskörül, Hollandiában, Dániában, Skandináviában és főképpen Magyarországon szintén nagy arányokban foly a munka. Németország veszte a világháborúban az volt, hogy dip­lomatáinak ügyetlensége folytán lassanként egészen kö­rülkerítették. A német protestántizmus sokkal veszedel­mesebb körülkerítés előtt áll, mint aminőben Német­országnak a világháború alatt volt része. A német protestántizmus nehéz helyzetéről, ennek a helyzetnek beláthatóan súlyos következményeiről helyes képet alkotni természetesen sem Angliában, sem Ameri­kában a közvélemény még nem tud. Mi magyarok, tudjuk, hogy mit jelent a német protestántizmus veszé­lyeztetett helyzete. Tudjuk azt is, hogy néhány esztendő múlva Anglia és Amerika prot. népe ráébred arra a rettentő valóságra, hogy diplomáciájuk önzése mily súlyos rést vágott a német protestántizmus évszázados bástyáin. Az angolok, az amerikaiak fel fognak ébredni. A mi benyomásunk azonban az, hogy ez az ébredés már későn lesz. —v —r. Megdicsőülés. (Folytatás.) Az egész könyvecskét áthatja az a meggyőződés, hogy egyházi javak, templomok, paróchiák, bárha 150 évig voltak is a protestántizmus birtokában, bárha a leg­békésebb eszközökkel, a nép szivének, lelkének, pap­jainak egyértelmű állásfoglalásával jutottak is oda, bárha országos, szentesített törvények rendezték is az állapo­tokat, a r. kath. egyház tulajdonai, melyeknek birtokba vételéhez, vagy a róluk való lemondáshoz alapot az erőviszonyok nyújtanak. A nép, bárha a századok során „annyira elhatalmasodott (is) a protestantizmus, oly erős állást foglalt el, oly mértékben uralkodott az emberek gondolkozása, érzelmei és tettei felett, hogy készek érte mindenkor áldozni“, úgy tekintetik csak, mint a kath. egyház vesztesége, amelynek visszatérítéséhez, vagy a róluk való lemondáshoz, alapot szintén az erőviszonyok nyújtanak. A prot., kiváltkép a református egyház bol­dog, ha papjának munkatársaiul hiv gondnokokat és presbitereket állíthat, világi jeleseit egyházi tisztség diszével ékesítheti, mert szeme előtt csak az a cél lebeg, hogy belül az egyházban mindenek ékesen és jó rend­del legyenek, hívén rendületlenül, hogy a vallás erejé­vel megtisztított keblű nép teremt magának boldog csa­ládot, boldog községet, boldog várost és boldog orszá­got —, Walter munkájában az apostoli munka eszkö­zeiül szerepelnek: papjainak minél előkelőbb világi befolyást biztosí­tani (lásd Besztercebányán a városbirónak hivatalában való megerősítése 39. lap); híveinek községekben, városokban a protestánsok­nak minden téren való visszaszoríthatása céljából több­ségre juttatni; (Selmec, 36. I.) ugyané célból községi, városi tanácsokban a kath. tagokat többségre juttatni (1. pl. Sopronnál, 28. lap); községi, városi, megyei, állami, bírósági tisztsége­ket, katonai vezető állásokat híveikkel betöltetni; papjait anyagiakban bővelkedővé tenni, hogy pénz­zel is hatást gyakorolhassanak (lásd Szelepcsényi és Kollonitsch, 20. lap) ; főpapjait az államéletre erős befolyással biró hely­zetbe juttatni, hogy — végül az egész állam élete a katholicizmus nyílt céljáért harcoló papságtól függjön; ha a nyugtalanított felekezet védekezik, zendülést, lázadást kiáltani világgá, s ellene a papságtól függő világi hatalom fegyveres erejét venni igénybe. ❖ íme, K. Gy., így állítja be Walter könyvecskéje 1896-ban a kath. egyháznak a prot. üldözésekről vallott fölfogását, így tanítja ki az olvasót a harcmodorra. Tele van ránk nézve tanulságokkal, s a jövendőnkre — csüg­gedt szívvel úgyr gondolhatjuk — szomorú kilátásokkal. De él az Úr, a láthatatlan, a véghetetlen, a ki­­ábrázolhatatlan, akiben, mint egyedülvaló, de minde­nekre elégséges hatalomban való rendületlen birodalom­mal, a mai gyászünnepen könnybe borult szemeinket ragyogó reménységre emeljük föl és a felebarátai romlá­sára sohasem törekvő lélek nyugodt öntudatával fele­lünk a bántó megállapításokra: A reformáció az emberi élet újjászületésére, igaz­ságra és világosságra törekvő lelki mozgalom, mely ellenállhatatlan ott, ahol a lelkek e drága kincsekre töre­kednek. Nem volt annak szüksége sem Magyarország, sem a kath. egyház fejetlenségére, hogy győzelmet arat­hasson. Ha volt vágy a nemzet fiaiban a lelki újjá­születésre, világosságra és igazságra, akkor a reformáció semmiféle hatalommal nem volt föltartóztatható, amint­hogy 200 év szörnyű hatalmával sem volt kiirtható s ha nem volt, akkor semmi emberi hatalommal nem volt uralomra juttatható, mint megmutatták ezt a fejetlen ország horvátjai, ruthénjei, s Erdély oláhjai, akik a nyugati műveltség magaslataira fölemelkedni nem bírtak lelki erővel. Minő indokolatlanság méltónak tartani a fájdal­mat, mely kath. főurak szivét a vasvári béke utáni gyá­szos időkben elfogta s állítani, hogy ezzel az alkotmá­nyos küzdelem határai közt megmaradtak, a protestán­sok pedig önző célokra s „a fejedelem személye ellen“ törtek szabadságmozgalmaikban, holott a ref. fejedelmek vezérlete alatt diadalmasan folytatott szabadságharcok még akkor sem törtek a király ellen, midőn a hatalmas török királyi koronát tett az egyik fejére, a másikat pedig királlyá kiáltották ki a rendek a besztercebányai országgyűlésen s a hatalmukba ejtett magyar királyi koronával meg is akarták koronázni —, a Bécsújhely drága emlékezetű katholikus főurai által vezetett Wesse­lényi összeesküvés pedig a Habsburg-háztól akarta az országot elszakasztani, az egész magyarság által osztat­lan szeretettel övezett fejedelem, a nagy, a katholikus Rákóczi alatt pedig a Habsburg-ház trónvesztettsége is kimondatott. A katholikusok sérelmei ?! Midőn egy ország, ille­tőleg benne a magyarok s német és tót nemzetiségek a Morvától Háromszékig csuda egyérzelmüséggel, jobbá­gyok, papok s közöttük püspökök, nemesek és főurak határozzák el, hogy képet, szobrot nem tisztelnek, misét

Next

/
Oldalképek
Tartalom