Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-09 / 10. szám
Harmincötödik évfolyam. 10. szám Pápa, 1924 március 9. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE • MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .............................................— FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ............................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Ä FŐMŰN KÁT ÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK. «=> A keresztyén egyházak egysége. A keresztyén egység egyik európai apostola címmel ismerteti a Christian Union Quarterly Söderblom upsaiai érseknek a keresztyén egységről szóló könyvét, mely nemrég jelent meg a Keresztyén Egység Kézikönyvei cirnii angol nyelvű sorozatban. Minthogy ez a mozgalom nálunk alig ismeretes, szükségesnek látjuk néhány szóval megvilágítani eredetét és céljait. Mindig voltak olyan emberek, akik érezték, hogy mennyire megkönnyítené a keresztyénség helyzetét, ha nem egymással is harcoló felekezetekre oszolva, hanem egységesen léphetne fel ellenségeivel szemben, de nagyobb tömegek csak újabban ébredtek ennek tudatára, elsősorban a küimisszió fellendülése következtében. Mi magyarok, akik ezt a munkateret legföljebb csak hírből ismerjük, alig tudjuk elképzelni, miiyen zavarban lehet pl. egy kínai ember, amikor észreveszi, hogy milyen különbözőképpen, sőt egymásnak gyakran ellenmondva, hirdeti neki ugyanazt a Krisztust az olasz jezsuita és az angol református hittérítő. Ezek a szomorú tapasztalatok indították a külmisszió zászlóvivőit, az angol—szász népeket, hogy a keresztyénség egységének a helyreállításán munkálkodjanak. Hogy ezek a törekvések éppen Angliából és Amerikából indultak ki, abban része van annak a körülménynek is, hogy ezekben az országokban van a legtöbb, egymástól lényeges dolgokban alig különböző egyház és felekezet. Nagy ösztönzést adtak ezeknek az egységesítő törekvéseknek azok a súlyos problémák is, amelyek elé a háborút követő zűrzavaros időszak állította a keresztyénséget. Elég e helyen a szociális kérdésre, valamint a nemzetek egymásközti viszonyának a kérdésére utalnunk. Persze a keresztyénség egységét is különféleképpen lehet értelmezni. Egyesek, különösen az anglikán és a r. k. egyház tagjai a szervezeti egység megteremtésére gondolnak, mig mások megelégednének azzal, ha az egyházak közti viszonyban a versengés szellemét az együttműködés szelleme váltaná fel. Ez utóbbiak közül való az upsaiai érsek is. Szerinte az az egység, amelyért Jézus is imádkozott, nem formális, hit-, szervezet- vagy szertartásbeli egység volt, mert ilyen értelemben a keresztyénség sohasem, még a közvetlenül a Krisztus utáni időkben sem volt egységes. Mindamellett egy volt a céljuk, egy volt az egyház feje, Krisztus iránt tanúsított hűségük és egy volt a készségük arra, hogy mindenre alkalmazzák az űj evangéliom elveit. Hangsúlyozza az érsek, hogy a szervezet-, szertartás- és hitbeli különbségek nem összeférhetetlenek a keresztyénségnek ezzel a lelki egységével. Az e téren való uniformitás nem is volna kívánatos, mert „minden egyén a saját lelki otthonában virul legjobban“. Az egység felé három út vezet: a beolvasztás útja, a hit útja és a szeretet útja. Ezek közül az első reménytelen. Akik a második útat választják, hiszik, hogy lehet megegyezésre jutni egyes keresztyén igazságok tekintetében. Legtöbb reményre jogosít a szeretet útja. Akik ezen járnak, megvannak győződve arról, hogy az Isten egyházának bár sokféle hangja, végeredményében mégis csak egy üzenete van és éppen ezért különböző felekezetek tagjai is találhatnak imádság és megbeszélés útján közös alapra. Az ilyen megbeszéléseknek már is vannak eredményei. Ezek közül talán legfontosabb az, hogy Amerikában már megalakult Krisztus Egyházainak Szövetségi Tanácsa, mely alkalomadtán, pl. egyes társadalmi bűnök ellen az egész amerikai keresztyénség erkölcsi súlyát vetheti latba. Ezekhez a gondolatokhoz csak annyi hozzáfűzni valónk van, hogy a keresztyén egyházaknak ilyen természetű együttműködését Magyarországon is nemcsak lehetségesnek, hanem szerfölött kívánatosnak és szükségesnek tartjuk, mert a magyar keresztyén-keresztény egyházak csak egyesült erővel küzdhetnek eredményesen azok ellen a bűnös visszaélések (alkoholizmus, prostitúció, pornográfia, egyes mozi- és színdarabok lélekrontása, fényűzés, munkanélküli meggazdagodás stb.) ellen, amelyek mellett eddig legtöbbször szégyenletes némasággal haladtak el. Sz. B. Prof. Böhl magyarországi útjáról. A „Stemmen des Tijds“ folyóirat januáriusi számában számol be Prof. Böhl magyarországi s romániai útjában szerzett tapasztalatairól. (Prof. Cramer már. előbb irt egy kimerítő cikket ez úttal kapcsolatban a magyar ref. egyházról a „Stemmen voor Graadheid en Wede* c. folyóiratban.) Böhl tanár cikke majdnem
