Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-24 / 8. szám
1924. BELMISSZIÓ. 31. oldal. utat. Csúfolödók székében nem ül Figyeljük meg a fokozatot. Az ember először megáll a bűn útján, bizonytalanul, hogy maradjon-e, azután elkezd rajta járni, végül leül egy kényelmes székbe. Ez a csúfolódók széke. Innét csúfolja akasztófa humorral a becsületes embereket, a templomba járókat, az imádkozókai, a bibliaolvasókat. Aki a bibliakör tagjain gúnyolódik, az is a csúfoiódók székében ül. Azzal akarja magái mentegetni, hogy az igazságra törekvőket nevétsegessé teszi. Ez napjaink legnagyobb bűne. Ez nem respektál semmit. Szenteskedőknek, pap szamárnak, Krisztus palántának, stb. csúfolja a hívőket. Sőt azt is mond- már hívő, komoly emberekről, hogy megbolondult jézusról is mondották. Könnyelmű, mélyen megromlott lélek az ilyen. Ez a rákfekély (2 Tim. 2:17), Kit tisztel az, aki se kötelességet, se egyházat, se imádságot, se bibliát, se Istent nem tisztel ? „Ha kik csűfolók, Ő megcsúfolja azokat“. (Péld. 3:34.) — A második vers arról beszél, hogy mit csinál az igaz ember. Egyetlen szóval megmondja. Az Isten törvényéhez ragaszkodik. Ez az alapja az igaz életnek. Aki nem szereti az isten igéjét, (mert ebben van az Ö törvénye), az nem lehet igaz ember. Ki mondhatja el: „az Úr törvényében van gyönyörűsége és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal“ ? Olvassuk-e a bibliát? Jegyezzük meg: az igaz embernek gyönyörűsége van abban. Nem szokásból, vagy kötelességből olvassa, tanulmányozza, de gyönyörűséget talál abban. Gondolkodik: az ételt meg kell rágni, emészteni; az ige tanítását is fel kell venni szivünkbe, életünkbe, vérünkbe. Éjjel és nappal: ne menjünk neki a nap kötelességeinek, váratlan eseményeinek a nélkül, hogy ne gondolkozzunk az irás egyik-másik részén, vegyük elő minden reggel, s este mielőtt nyugovóra térnénk, mint apáink, újra vegyük elő a bibliát, hogy lecsendesedjék izgatott szivünk, hog) a mulandók fölé emelkedjünk és nyugalmat találjunk. — És a következmény ? Az Úr áldása: erő, vigasztalás, üdülés, csend, reménység, hit; az a bizonyosság, hogy az Isten velünk van. Az ilyen élet gyökereivel az Isten szivébe bocsátkozik, az Isten igéjének örök, friss és tiszfa vize lesz az éltető ereje, örökké él, még a tél fagyában, a szenvedések között is derülten, virulva áll, az égig nő (Ezs. 61 :3), az Isten szentleikének áldó napsugara érleli meg gyümölcseit. Nem úgy a gonoszok. Mint az üres gabona fej, feliek nyúlnak Ugyan, de nincs súlyuk, az élet szelének nem állhatnak ellen, mind a polyvát szétszórja az. Patak parton álló szálfa: ez az igaz élet; Szélkergette szamártövís: ez a gonoszok élete. „Ne téveiyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arai veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a létekből arat örök életet“ (Gál. 6:7—8). Minden hordozza a maga következményét. Egyszer majd meg kell államink az Isten előtt. Meg tudunk-e áilani előtte ? Krisztus egyháza a szentek gyülekezete. Jól érezzük-e magunkat benne? Foglaljuk össze, milyen az igaz ember. Alkalmazzuk a képet Jézusra. így megelevenednek annak vonásai. Jézus az igaz ember. Miért nem illik a mai emberekre ez a kép? Mert az életmódjuk a gonoszok tanácsán jár, érzületük a bűnösök útjára vezet, gondolkozásuk a földi dolgokra gondoló világ fiainak minden lelkit lenéző gúnyos tenhéjázása. A mai ember mindenre gondol, csak az Úr törvényére nem. Az igaz ember képét rajzolja bele ebbe a sötét világba az, aki a bibliát tanulmányozza. Gondoljuk meg, hogy Isten előtt csak kétféle ember van: az ő gyermekei és a bűn gyermekei. Nem lehet kényelmes középútat találni. Választani, dönteni kell: az Úr törvényének szeretete, vagy a világ szeretete vezesse-e életünket ? Az emberiség is azért jutott ma csődbe, mert rosszul választott: a gonoszok útja pedig elvesz. Mi, kik ezt megtanultuk az első zsoltárból, mit tegyünk? Ültessük oda életünket az élet vize mellé, merüljünk el az írásban, tanulmányozzuk azt és másokat is vezessünk el erre az útra. A presbitérium, mint fegyelmező bíróság. A presbitérium, mint fegyelmet kezelő testület, hivatva van: a) Az Istenházában elkövetett kihágásokért az illetőket megfeddení. Ismételt, vagy első ugyan, de nagyobbszerü botrány esetében, a kihágókat polgári hatóhág által is megfenyiltetni, sőt a többszöri garázdálkodás által magukat megbelyegzetteket a templomból is kitiltani. b) A gyermekek iskolai kíképeztetését elhanyagoló, s az iskolai bizottmány által sükertelenül figyelmeztetett szüléket komoly intés, s ha szükség kívánja, szigorúbb rendszabály által is kötelességük teljesítésére szorítani. c) Az iskolatanítóval ok nélkül, sőt néha épen jó szándékú buzgóságáért sértőleg bántó fontolatlan szüléket rendre utasítani. d) Az iskolájával nem gondoló, s a lelkész által már figyelmeztetett, de javulni nem akaró tanítót komolyan, de a tanítói hivatalt le nem alázó módon meginteni, s ha süker nem mutatkoznék, az egyházmegyei kormánynak bejelenteni. e) A békebiróság által már megintett, de békére nem hajló házasoknak, s viszálkodó háznépeknek és a közbotrányt összekelés által megszüntetni nem akaró tilos viszonyban élőknek ismételt intést adni; — s ha a házasok közti kérlelhetlen viszály valamelyik felet válóper kezdésére határozná; vagyha a tilos viszonyba keveredett nő a megszeplősítő ellen kereset-indításra kényszerülne: a megkísértett békéltetés, illetőleg kiegyeztetés meghiúsultával, a lelkész és gondnok által aláirott bizonyítványt az illetőnek kiadni. f) Az ünnep- és vasárnap törőkét, s kihágásaikkal a közerkölcsiséget megsértőket megfeddení, dorgálni, ismétlés esetében polgári hatóság által is megfenyíttetni. g) A templomkerülőket s úrvacsorájával nem élőket testvéries figyelmeztetéssel s hatályos intéssel a szentek egyességébe visszavezérelni: amit legcélszerűbben a lelkész által eszközölhet. h) Az egyházi tartozásaikat le nem fizető, vagy az egyház és egyházi hivatalnokok körül teljesítendő tor m u TMBóhi
