Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-02-24 / 8. szám

Harmincötödik évfolyam.

8. szám

Pápa, 1924 február 24.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. .....

•.............................................. FŐSZERKESZTŐ : NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ...............................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Ä FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®t® cz> TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. □

A hit szeme*

Örömmel hallottam az elnöki megnyitóból, hogy ennek az egyesületnek főcélja a hitnek az elmélyítése. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire szükségünk van olyan egyesületekre, olyan szolgálatokra, amelyek a hitet akarják fejleszteni. Magyarországon annyi munkát, annyi időt fordítanak arra, hogy az emberek megéljenek, hogy lehetőleg anyagilag jobb helyzetbe jussanak, hogy az időt kellemesen félthessük el s lehetőleg ne unjuk meg magunkat, — de oly kevés időt fordítanak arra, hogy az embereknek hitük legyen. Ennek az országnak nagy szüksége van, hogy legyen aranya, kenyere, tudománya, hogy ebben az országban vidám emberek éljenek, de mindenekfeiett szüksége van arra, hogy minél több hivő ember legyen, mert ezt az országot csak a hit fogja megmenteni. Azért beszélni fogok egypár szót arról, hogy a hitnek milyen csodás, milyen életformáló, életszépítő ereje van, hogy a hitnek micsoda ajándékai vannak a mi életünkben. Csoportosítani fogom pedig e gondolatkört úgy, hogy beszélni fogok a hit szeméről. Egy szemről, amely ismeretlen dolgokat lát meg és bele tud pillantani a holnapba. Egy szemről, amely a szomorú és sivár életünkben fel tudja fedezni a csodákat. Egy szemről, amely, ha belenéz egy üres szívbe, az a szív megtelik. Egy szemről, amely, ha ránéz egy rongyos koldus ruhájára, mintha királyi palást kelne rajta. Egy szemről, amely, hogyha ránéz egy hervadó és tönkrement arcra, régi édes szépségeket lát rajta. Egy szemről, amely, ha ránéz e szomorú és átokvert világra, a világ megszépül és régi dicsőségét visszanyeri. Egy szemről, mellyel, ha belenéz az ember a bezárt egekbe, széthasad a kiterjesztett erősség s bűbájos világ csodái tárulnak fel. A hit csodatévő szeme ez!

Nincsen olyan zegzúga a világnak, ahova a hit el ne jutna. Isten hit által teremtette és tartja fenn a világot. Milyen öntudatlan hit van a virágban, amely ha magára maradna, nem tudna gyümölcsöt teremni, mert a bibe magasabban van, mint a porzók. Vár ősi hittel. Nem tudja mikor, nem tudja honnan, jön egy

* A Belsósomogyi Ref. Egyesület közgyűlésén elmondotta Ravasz László dunamelléki püspök úr, vázlatosan lejegyezte Farkas István segédlelkész.

zümmögő bogárka, jön muzsikálva a méh, a szellő. Vár és megnyeri az élet nagy ajándékát, mert amig a királyi vendég nála ül, mélységei megtermékenyülnek. Milyen hit van a vándormadarakban. Mikor elmennek, simák, szomorúak. Elborul előttük a tanya szépsége. Nem tudják hova, milyen messze repülnek, de szárnyra kelnek ködön át, viharon át, vészen át. Mi viszi őket ? Meg se tudják mondani. Benső indítás, hogy jó lesz így. Vagy mikor visszajönnek, felteszik az életüket a hitre. Valami indíttatás kél kicsi szivükben és egyik is szárnyra kél, másik is szárnyra kél; szomorúan néznek a lehullott testvérre, de jönnek törhetetlenül és megérkeznek. Pajzán gyermekek hányszor elrontják a fészküket, de ők újra építik. A fészekrakás a hitnek nagy ténye. Minden házépítés hitből való. A kultúrának minden lépése hitbői származott. Minden felfedezés szülőanyja egy homályos hit volt. Mit tudta azt Kolumbus, hogy van Amerika! ? Sejtelme se volt. Csak indíttatása volt, hogy egy törékeny naszádra tegye életét és induljon viharban az ismeretlenségbe. És az eredmény az, hogy ezt a hitet egy nagy felfedezés koronázta.

Ha végignézünk történelmünkön, mindenütt, ahol egy új fejezet lépett a magyar történelembe, ott volt a hit. Mi okozta azt, hogy Árpád és a hét vezér lóra kapjon ! ? Nagy hit, nagy kockázat volt, amelyre egy fiatal nép rátette magát: „hátha, hátha!“ ... És egy ország igazolta ennek a hitnek a kockázatát. Ott van Szent István. Érzi, hogy szétmállik országa. Idegen országból idegen papok jönnek. És a hit megmenti az országot. Alig van hívőbb király, mint IV. Béla. Mikor megáll e földön, amelyet szétdult a tatár, újra kezdi az építést és az eredmény egy másodszor megalapított Magyarország. Amikor a mohácsi vész összetört mindent s darabokra hullott szét az ország; amikor mindenki igyekezett vagy a kincstárát, vagy a gyomrát megtölteni, akkor azök a szertejáró protestáns papok, akik fenséges zeneszóban beszéltek Isten kiválasztásáról, akik álmokat álmodtak s beszéltek egy Összetört népnek, hogy Isten tusakodik érette, hogy a romok közül kivegye és a szivére ölelje, — ezek egy összetört nagy népnek hitet adtak és megmentették vele a nemzetet. Ha most mi ebben a pillanatban, Trianon után, annyi belső és külső romlás és morális agónia között kérdezzük, mi menthet meg minket, mi