Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-17 / 7. szám
Melléklet a Dunántúli Protestáns Lap 1924. évi 7. számához. (II. évf., 7. sz.) BELMI8SZIÓ Rovatvezető: Dr. Vasa Vince, akihez e rovatot érdeklő minden közlemény küldendő. Ifjúsági munka falun. Már az ősszel megígértem e rovat szerkesztőjének, amikor néhány cikket a való és az ideális gyülekezet rajzaként elkövettem, hogy irok néhány sorban arról az ifjúsági munkáról, amelyet már néhány éve gyülekezetemben folytatok és amely különösen e télen örvendetesen fellendült, nem ugyan a számra nézve, hanem a lélekre nézve, amely a fiuk társaságában uralkodni kezd. S ez a dolog annál örvendetesebb, mert olyan gyülekezetben szolgálok, amelyben díjlevélharc folyik és amelyben éppen ezért a reménység halvány, a jelen sivár, mégis a jövendőben van némi bizodalom, a távolabbi jövendőben, ha az ifjúság gondját van és lesz, aki felvegye. A bizodalmát szándékosan a távolabbi jövendővel kötöm össze, mert semmi se visszatetszőbb, mint az, amikor arról beszélnek, hogy bár valamelyik gyülekezetben elevenen pezsdülő ifjúsági vagy gyermek-munka vagy másnemű belmissziói munka folyik, még sincs teljes rend és béke financiális téren vagy adminisztrátive, vagy díjlevél dolgában. Mintha bizony évtizedek hiányait helyrepótolhatná egy-két év munkája és minden belmissziói munka nem a messze jövendőnek szólna és nem évtizedek múlva jönne-e e téren a magvetés után az aratás. Mintha az intenzív lelkipásztori munka u. n. csodaszer, varázslatos bűbáj volna, amely deus ex machina-ként egy napról a másikra, ólomösztönökből aranyösztönöket tudna formálni. Hogyis mondotta Jézus e szellem képviselőjének? „Távozz tőlem Sátán ! Ne kisértsd a te Uradat Istenedet!“ Másfelől pedig mintha tökéletes rend volna ott — úgy veszi a dolgot e felfogás —, ahol nincs díjlevélharc etc., de az intenzív lelkipásztori munka terén se történik semmi, vagy vajmi kevés! A gyermekek, ifjak közt végzett munka a jövendőnek szól és a jövendőt készíti, — a lelkipásztor pedig feláldozza magát a jelen sivársága ellenére is, sőt éppen ezért, a jobb jövendő megteremtéséért. Ez az Ür Jézus szelleme bennünk! * * * Már több éve kísérletezem ifjúsági munkával. Szokás szerint én is nagy nyájjal kezdtem, de számuk egyre olvadóit, mígnem 6—7—8—9 fiúnál megállapodott a létszám, akik azután kitartottak. Nem mondom, kezdetben bántott ez a csappanás, de azután figyelve a tényeket és szemlélve az Úr Jézus Krisztus életét, megértettem a dolgot és extenzív munka helyett intenzívre törekedtem. A dolog nálam úgy indúlt, hogy a fiúk jöttek három évvel ezelőtt hozzám a vággyal, hogy foglalkozzam velük. Megvallom, abban az időben már én is melengettem e gondolatot és szinte vártam őket és készülgettem felszólítani őket, hogy velük, mint ifjúsággal, foglalkozni óhajtok. A két vágy találkozott... A munka köztük nagy létszámmal irídúlt, akik közül sokakat a szereplési vágy, vagy a műkedvelő előadások körüli szereplések utáni esengés hozott, de azután minden évben maradt valamelyes mag, amely a komoly munka bázisául szolgált és amely megmaradt mellettem, jobban mondva az evangélium mellett mindvégig. Mostani ifjúsági mozgalmunkban pl. vannak már olyan ifjak, akik ez idén már második évben ragaszkodnak hozzánk és akikben komoly lélek, evangéliumi keresztyén lélek, igazi református lélek van kialakulóban, akikről egészen biztosan érezzük, hogy őket Istentől és az evangéliumtól semmi hatalom el nem választhatja. Közülök némelyek komoly keresztyén könyvek olvasását is elbírják már és útmutató szerint olvasnak bibliát. De nem akarok elébe vágni a dolgok egyszerű előadásának. Az ősszel felszólítottam a múlt évben résztvevő fiukat, hogy meghatározott napon jöjjünk össze és hívjanak másokat is. így összejöttek kilencen, én vagyok a tizedik. Jött három új fiú, a többi hat olyan, aki már a múlt évben is járt hozzám. Összejöttünk pedig az irodában és azóta összejövünk minden héten háromszor. Az első esték valamelyikén, mivel alapszabályszerüleg még nem alakultunk meg, megszövegeztem egy fogadalmat, amelyben szenvedélyek-, korcsmázás-, káromkodástól való óvakodást, templomlátogatást, az újtestamentom otthoni olvasását, nagyok, szülők tiszteletét, minden jó ügy pártolását fogadjuk meg, s amelyet mindannyian — én is — aláirtunk. E fogadalmat azóta is minden hónapban felolvasunk és fogadalmunkat megújítjuk (egy rövid kis bibliaóra keretében!), hatása ennek nyilvánvaló (tudok némi eredményekről is!), neveli a fiukban az Összetartozandóság érzetét is és a jó ügyhöz való ragaszkodást. Összejövünk állandóan hetenként háromszor az irodámban. Világításról ők gondoskodnak, tűzifát én adok. Minden este közreadom újságjaimat s vannak játékaik (sakk, malom, dominó), amelyekkel eltöltik az időt, mig az este komolyabb része kezdődik. Tisztességes szórakozást nyújtani, sőt velük játszani, elbeszélgetni — ez is keresztyén dolog és munka. így egy héten eltöltik nálam estéiket, háromszor, este ö—9— 10V2-ig tisztességesen. Könyveket, füzeteket, újságokat visznek haza és tudomásom van róla, hogy szabad estéiken se korcsmáznak. Az estéknek van azután komolyabb része is, az egyik estén bibliaóra van, a másikon a magyar történelem köréből egy megbeszélés (ismereteik bővítése), a harmadik estén egy-egy nagyobb Írónk ismertetése egy novellája vagy költeményei kapcsán. Egy-egy ilyen komoly rész eltart 1 óráig, maximum 11/2 óráig.
