Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-17 / 7. szám
Harmincötödik évfolyam. 7. szám Pápa, 1924 február 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE —................................................. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ....................................................... •............................................... FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ................................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Jk FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®í© a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a Irodalmi érvényesülésünk. Nem kell bizonyítanunk, hogy a sajtó valóban nagyhatalom. Az is közismert tény, hogy a reformáció sikerének egyik titka az volt, hogy felhasználta munkájában a nyomtatott betűt. Ma, amikor nehéz idők nyomorúságos viszonyai annyira próbára teszik teherbíró képességeinket, százszorosán, ezerszeresen szükséges, hogy ami lehetőség rendelkezésünkre áll, azt alaposan kiaknázzuk. Nagy örömmel állapítjuk meg, hogy irodalmi téren nagy lépést tettünk előre akkor, amikor a Protestáns Szemle megjelent. Várva-vártuk, hogy ez mikor történik meg; sokáig húzódott az ügye, hogy minő okokból, az most nem tartozik ide, a fő az, hogy végre megindult újból ez a nagymultú, de még sokkal nagyobbra hivatott folyóirat. A különböző világnézetek már mind felsorakoztatták harcos revuiket, él és virágzik a velünk ellentétes táborok sajtója, nekünk is el kellett indulnunk, ha élni akarunk. A Protestáns Szemle ügye minden protestáns ember ügye Magyarországon. Megjelenésének fénye szimbóluma annak, hogy ha akarunk, össze tudunk tartani. Igazságunk, melynek át kellett járnia a Szemle minden lapját, minden sorát, biztosítéka a győzelemnek, mert ez a mi igazságunk, maga az igazság: Jézus Krisztus. A mai magyar intelligencia feszült figyelemmel lesi, micsoda üzenetünk van számára. A Protestáns Szemle van talán minden másnál jobban hivatva arra, hogy ezt az üzenetet bele kiáltsa a magyar éjszakába. Törhetetlen hit Istenben, bizó reménység a magyar jövendőben. E tekintetben is Ravasz László neve kész programm. Bátran merjük mondani, hogy őt Isten épp arra rendelte, hogy prófétáljon a szó eredeti értelmében. Az „ezerszinü magyar életének ez a legnagyobb szüksége: Próféta kell. És ha kell, ha tízezrek és százezrek érzik hiányát, ha várják a végtelen ködök sejtelmes némaságából előtörő isteni szót, akkor a próféta megjelen, mert Isten nem hagyhatja Magát bizonyságtevő nélkül, mert Ő nem engedheti, hogy a nép elvesszen szomjan és étlenül a pusztában. A szerkesztői programúihoz nincs hozzátenni valónk. Néhány mondata márványba kívánkozik. Adjon Isten erőt a megkezdett munkához, mi pedig olvasók, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a lap minél szélesebb körökben elterjedhessen. P. Rákóczi-kori emlékek holland levéltárakban. — Dr. Antal Géza felfedezése gróf Rechteren levéltárában. — Már megemlékeztünk néhány szóval arról a magyar történelmi szempontból rendkívül érdekes és fontos felfedezésről, melyet dr. Antal Géza tett gróf van Rechteren almelói családi levéltárában, hol sikerült a holland közvetítők tárgyalási anyagát, s jelentéseit az 1704—6. évekről majdnem teljesen megőrizve föllelni, s a kutatás számára hozzáférhetővé tenni. A fontos felfedezésről az „Uj Idők“ egyik utolsó számában dr. Antal Géza a többek közt ezt Írja: „Kutatásaim közben felmerült az a gondolatom, hogy gróf van Rechten családi levéltárában is lehetnek magyar vonatkozású iratok, mert hisz a család egyik őse, gróf van Rechteren Almelo Adolf Henrik, mint rendkívüli követ az 1705—1706. esztendőkben járt Magyarországon, s valószínűnek tartottam, hogy a hágai birodalmi levéltárban őrzött követjelentéseken kívül a családi levéltárban is lesznek históriai vonatkozású adatok, valószínűnek annyival is inkább, mert köztudomás szerint igen sok németalföldi követ megőrizte saját levéltára számára kiterjedt levelezése másolatát, sőt sok esetben az eredetit is.“ „Baráti közvetítés segélyével augusztus első napjaiban személyesen beszéltem a kérdésről a család mostani fejével, Mr. gróf van Rechteren, Limpurg Almelo A. F. L. úrral, ki azelőtt Németalföld svájci követe volt, jelenleg pedig a Királynő Commissáriusa (főispánja) Overyssel tartományában. Ö szives volt megígérni, hogy utána néz a dolognak, s ha akad valami nyomra, értesíteni fog. Pár nap múlva kaptam értesítését, hogy nem sikerült a levéltár jegyzéke alapján magyar vonatkozású iratoknak nyomára akadni, s meghívott, hogy személyesen kutassam át a levéltárat, s győződjem meg arról, hogy vannak-e a jel-
