Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-03 / 5. szám
1924. BELMISSZIÓ. 19. oldal. hogy nem az a cél, hogy beszéljünk, hanem az, hogy hasznosan, tanulságosan beszéljünk. A vita anyaga legyen ez: micsoda haszna, tanulsága van ránk nézve. Jézus mindig gyakorlati élt adott a maga beszélgetésének, az okoskodó és kiváncsi kérdések elől vagy kitért, vagy a gyakorlati élet útjára terelte át őket A bibliaköri-vezető is azért az elvont, száraz, vagy lényegtelen kérdéseknél ne engedjen nagyobb vitát, ezeken szinte fusson keresztül, de gyönyörködjék a vita elevenségében, ha az hasznos, életbevágó kérdésekről folyik. c) Az elkalandozó! utalja arra a pontra, amely a megvitatás tárgyát képezi, vagy amelyik oldala a kérdésnek az életre tartozik. Ha olyan mellékkérdéseket vezetnek be, amelyek elterelhetnék a figyelmet a szóban levő problémától, tapintatosan lépjen közbe, nehogy elteljek az idő oda nem tartozó dolgokkal. d) Ügyeljen arra, hogy egyszerre csak egy ember beszéljen. e) Akadályozza meg a két ember között való vitatkozást. Ezek megbeszélhetik nézeteltérésüket az összejövetel után is. A bibliaórán csak olyan vita engedhető meg, amelyik minden tagra nézve hasznos és nem zárja ki a többinek hozzászólását sem. f) Hogy a megbeszélendő témák felett előre gondolkozhassanak a tagok, nagyon jó, ha a felvetendő kérdések jegyzékét egy héttel előbb a kezükbe adjuk. $ g) A különféle vélemények elhangzása után foglalja össze az eredményt, mondja el a maga megjegyzéseit, feleljen a megnyilvánult szükségletekre és felfogásmódokra. Emelje ki ekkor azt, ami fontos és hívja fel a figyelmet az alkalmazásra. Csak azután térjen át a következő kérdésre. h) A végén foglalja össze harmonikus egésszé az óra anyagát, vonja le az általános tanulságot és részletezze az alkalmazás útjait. i) Amikor hazatér a vezető, gondolja végig az órát és állapítsa meg, hogy mit csinálhatott volna jobban. Ezzel önmagát neveli a további munkára, ami ennél a módszernél különösképen szükséges. Kétségtelen, hogy híveink hitéletének mostani állapotában ezt a módszert nem vihetjük keresztül. A mi közönségünk hallgató közönség. Híveink annyira személytelen hitéletet élnek s a hit dolgaiban minden ismeretet annyira a lelkészre ruháznak, hogy nem igen van személyes véleményük s ha van is, nem merik azt elmondani. Megtörtént valakivel, aki nagyon félt ettől a módszertől s helytelenítette a kölcsönösségnek ezt az ókálvinista kitágítását, hogy egy esztendős bibliaköri vezetés után felsóhajtott: bárcsak megszólalna már valaki! Úgy érezte, hogy ez a megszólalás mutatná azt, hogy nem fáradozott hiába. Mert valóban, akkor kezdi szárnyait bontogatni a hitélet, amikor van személyes vélemény, elmondható tapasztalat, amikor szorítja a lelket a bizonyságtevés szükségérzete. Ha azért nem kezdhetjük is munkánkat ezzel a módszerrel, törekednünk kell arra, hogy a tagokat aktiv részvételre neveljük. Tegyünk fel az előadó módszer alkalmazása közben, vagy előadásunk végén közvetlen, -egyszerű kérdéseket; néha valakit, akiről látjuk, hogy érdeklődik, vagy tudjuk, hogy volna mondani valója, személy szerint is megkérdezhetünk. Vannak kérdések, amelyeknél van is híveinknek tapasztalata : Isten ereje, gondviselése, bűnt büntető s erényt jutalmazó Ítélete, a szenvedésben vigasztalása, a megpróbáltatások nevelő hatása, stb. Az ilyen kérdéseknél könnyen provokálhatunk megbeszéliést. Észre kell vennünk, hogy vannak emberek, akik szeretnének valamit mondani, de szégyenkeznek. Sokszor látjuk majd, hogy egymás között suttognak, beszélgetnek, de hangosan a világért sem mondanák meg. hogy mit beszéltek. Bátorítsuk ezeket s ha az összejövetelen nem szólalnak meg, igyekezzünk velük négyszem közti beszélgetéssel előbbre jutni, talán csak kerülgetve vessünk fel előttük kérdéseket s meg fogjuk látni, hogy egyszer csak megindul náluk a beszéd árja — s milyen jói esik majd nekik, hogy kiönthették szivük tartalmát. Eiámulunk majd, hogy micsoda elemi kérdések jönnek elő, amelyekről mi azt hittük, hogy rég tűi vannak rajtuk. Azután sok helyen szektárius jellegű iratok is megzavarták a lelkeket. Ezt is akkor látjuk meg, ha megszólalnak hiveink, akik maguk se tudnak róla, hogy mit szívtak magukba. Az egyik helyen megszólalt egyszer egy szomorú hallgatag asszony. Amit mondott, az olyan volt, mintha egy baptista mondta volna. Az asszonynak fogalma se volt arról, hogy mi a baptizmus. Végül kisült, hogy Amerikában élő baptista (ezt is ekkor tudta meg) leánya levelei gyakoroltak rá hatást. Egyik bibliakörömben vándorkönyvtárt létesítettem, ami abból állott, hogy egy csomó iratot bocsátottam közkézre s a tagok a bibliaórán hetenként összecserélgc üék azokat. Egyszer csak látom, hogy egy csomó adventista irat is van forgalomban, aminek a magyarázatát abban találtuk meg, hogy néhány helyen nem tudták megállapítani, hogy milyen iratokat vittek el a bibliakörből, összeszedték tehát a náluk levő adventista iratokat s azokat hozták el cserébe. Rettentően csodálkoztak, mikor megmondottam, hogy ezek milyen iratok, s meg kellett nekik magyaráznom, hogy az adventisták mifélék.. Szomorú következményei voltak már annak, hogy eddig, nem volt alkalom ezeknek a kérdéseknek a tisztázására: nem tudtuk felfedezni és elintézni addig, mig öntudatlanul feküdtek a leikek mélyén. Később pedig már nem lehetett: az ajtó bezárult előttünk. 0 t, ahol a bibliaórákat a templomban tartják, vagy ahol nagy tömeg szokott összejönni, szokásba jött, hogy a kérdéseket irasban adják be a kérdező megnevezése nélkül s a lelkész a következő összejövetele * adja meg rájuk a feleletet. Kisebb körökben könyebben alakul ki megbeszélés, különösen intelligensebb résztvevőknél, vagy ha csak férfiak, csak nók, csak ifjak vannak jelen; általában az egy típusú tagok között. Néha azután előfordul az is, hogy egy-két jóbeszédü ember hosszasan, ugyanazt variálgatva sokat beszél, úgy, hogy szinte már unja mindenki, különösen pedig azok, akik szintén szeretnének valamit mondani. Diákgyüiéseken ezek ellen úgy szoktak védekezni, hogy egy csoportba osztják be őket: hadd fegyelmezzék egymást. Először én is megijedtem, mikor egy ilyen ember elkezdett beszélni. Arra gondoltam, hogy mi le^-z akkor, ha minden összejövetelen V4 óráig fog beszélni. De alaptalan voit aggodalmam. Mindent elmondott, ami a szivén feküdt, kibeszélte magát, ami jól esett neki s ettől kezdve hallgatott. Mikor pár hónap múlva újra megszólalt, akkor már más ember voit: volt új, eredeti, szerény és alázatos kérdése, személyes problémája Megszólaltatni a némát, elhallgattatni a fecsegőt: ez a szabálya ennek a módszernek. A szeretet familiáris, meleg levegőjében kinyílik a néma ajak s a hit komoly életkérdései előtt becsukódik az üres fecsegéssel teli száj. Adjunk tehát bizalmas meleg szeretetet és alázatos komolysággal nézzünk szembe
