Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-02 / 45-46. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 132, a) oldal. 1924. rület, hogy alapítványnak csak a legalább 100 arany koronát kitevő összeg fogadható el. A népiskolai ügyek tárgyalásánál a közgyűlés elfogadta a tanügyi bizottság előterjesztéseit. Ezek során kimondották, hogy egységes népiskolai imádságok készítése tárgyában felírnak a konventhez. Az egységes tankönyvek kiadásánál kerület kimondja, hogy a református világnézet mindenütt teljesen érvényesüljön. A segélyügyeknél- a lelkészözvegyeknek és árváknak a dr. Antal Géza-féle 12 millió holland és 36 millió Baldácsy-alap segélyt osztották ki. A közgyűlés püspök úr buzgó imájával végződött. Utána Szűcs Dezső tanácsbiró fejezte ki a közgyűlés köszönetét és elismerését az új püspöknek a tárgyalások vezetéséért. Dr. Antal fiézáné Opzoomer Adél.* Közelről s távolról tömérdeken sereglettek össze a püspökbeiktatásra, de aki legmelegebben óhajtott volna ott lenni, a főpásztor hűséges hitvese, a csodálatosan szeretni tudó nő, messze Hollandiában volt kénytelen betegsége miatt távolmaradni. Dr. Antal Gézáné holland származású. Apja Opzoomer Kornél, utrechti egyetemi tanár, nemzetének legnagyobb gondozója a XIX. században. S amily nagy volt esze, oly nagy a szive is. Az Utrechtbe került magyar theologusokat atyai szeretette! karolta fel. Leánya Adél, örökölte atyja mély szellemét s hozzá nagy képzelő erőt nyert Istentől, így nem csoda, hogy páratlanul gondos és gyöngéd nevelés mellett nagy költővé növekedett. A mély érzésű nő képzeletét megragadta a magyar diákok lelkes beszéde, megismétlődött az Elnémult harangok holland hősnőjének regénye ; a szőke, csodálatosan mély, kékszemü leány foglya lett egy tüzes magyar, barnapiros ifjú tudósnak, Antal Gézának. A szerető atya megdöbbenéssel vette észre gyermeke vonzalmát, oly törékeny teste volt, hogy valóságos üvegházi növény gyanánt ápolta s bizonyára azért részesíté tudományos képzésben, hogy egészen szellemi életet éljen. De a Biblia igéjét: „A nő elhagyja atyját, anyját“ s Petőfi mondását: „A virágnak megtiltani nem lehet“ semmiféle tudós meg nem változtatja. Fájdalmas bucsuzások után 1888-ban az ifjú pár elindult Magyarországba. S a szülő aggodalma nem volt alaptalan. A féltve őrzött holland virág sokat szenvedett a szélsőséges magyar éghajlaton. Egyetlen fiának születése csaknem életébe került. Hozzá még az utrechti magas szellemi légkör után a kisvárosi élet apró, mindennapi bajaival! Társaságba nem sokat járt. Művészi képekkel díszített, de egyébként puritán egyszerűségű otthonában élt férjének, fiának, irói, festői hajlamának. Férjének jó szelleme, legigazibb megértője volt minden magas törekvésében. Mint iró, nagyszerű, történelmi tárgyú regényeivel és drámáival szerzett halhatatlan nevet. Ha magyar példákhoz akarjuk hasonlitni, azt mondhatjuk, hogy regényeiben egyesül Kemény Zsigmond és Eötvös műveinek kiválósága. Az eleven történeti érzék párosul * Örömmel közöljük ez alkalmi sorokat, melyeket gyöngéd női szív vetett papírra. az elmélkedő lélek magas gondolataival. Mintha a Rajongók és Karthausi szépségeit élveznők egyszerre, mikor A harcok napjaiban cimü háromkötetes regényét olvassuk, de szerencsére több benne a hit, kevesebb a kétség. Gondolataiból egész külön kis kötetet gyűjtött össze egy holland filozófus. Sajnálatunkra, magyar fordításban csak néhány kisebb értekezése és Szerelmi álom 1795 ben c. regénye jelent meg; férje lefordiíotta ugyan egyik nagyobb alkotását is, de kiadása késik, így A. S. C. Wallis (ez irói neve) meglehetősen ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Örök hálával lehetünk iránta, mert a magyar irodalmat ő tette ismertté a hollandok előtt. Madách remekművén kívül Petőfi, Tompa, Arany, Tóth Kálmán legjelesebb müveit is átültette. Megható az az elragadtatás, mellyel a legtöbbször hallgatag asszony Petőfiről és Rákócziról olykor megnyilatkozott! Különben egész történelmünket, irodalmunkat alaposan tanulmányozta, amelynek tanúbizonysága Az ember tragédiájához irt remek bevezetés, Vázlatok a magyar költészetről értekezés s Magyar összeesküvés c. drámája Wesselényiről. A mi tiszteletünket legfőképpen felkölti iránta az a körülmény, hogy az ember még nagyobb benne, mint az iró, éppen úgy, mint halhatatlan nagyjainknál, Kölcseynél, Petőfinél, Aranynál. Egyéniségében megvan a nőiesség minden dísze, virága, de csak két jellemvonását akarom kiemelni: szerénységét és szeretetét. Hollandiában műveiért rajongás övezte, menyasszony korában művészi emlékekkel árasztották el, távozása után 25 évre, egy fiatal hollandi leány megtanult magyarul csak azért, hogy Pápára jöhessen és hódolatát közvetlenül fejezhesse ki előtte. Mi itt évtizedeken át hétről-hétre érintkezhettünk vele s mégis mástól kellett nagy műveiről hallani. Szeretete pedig Isten és emberek iránt egyaránt megható. Nem emlegette nagyon sokat vallását, de imádta a Gondviselőt a hollandusok mély becsületességével és keserves lelki fájdalommal szólt néha a nálunk megnyilatkozó vallási közönyről. Holland hazája önérzetes, nemes büszkeséggel tölté el lelkét, magyar hazánkat csodálattal és szánakozón szerette, mert jeles tulajdonaink mellett nálunknál világosabban észrevette gyarlóságainkat, gyengeségeinket. Családja minden egyes tagját a legmelegebb érzéssel, Pál apostoli szeretetével övezte. Még az egyszerű kis cselédleány, unokájának dajkája is hálával emlékszik reá ; hát még az a tömérdek szenvedő, akivel jót tett. Mert ha ő nem is igen mozdult ki lakásából, mégis nagyon sokan fölkeresték, kivált férjének képviselősége idején s mindenki megvigasztalódva, vagy legalább is reménykedve távozott tőle. Ha pedig valaki baráti szivéhez juthatott, oly hűséget nyert, mely sírján túl is kisérte. A háború alatt különösen sok emberen segített testi lelki javakkal egyaránt, pedig ő különösen szenvedett, mert nemcsak fiáért aggódott, hanem nagy tudásával jó előre sejtette a szomorú kimenetelt. Kétségbeesetten tárta fel egyszer bánatát egy jó ismerőse, kinek hozzátartozói egészen a harctér mellett laktak. „Ne féljen“, vigasztalta titokzatos jósággal — „övéinek nem lesz bajok, Hollandiában imádkoznak érettök“. S amint mondá, úgyis lett. Elképzelhetetlen, hogy e szerető szív mily gyötrelmeken ment át a kommunizmus idején. Meleg otthonából hurcolták fogságba férjét, fiát s az elszakított magyar területek zokogása éles tőrként járta át lelkét. 1920-ban gyöngéd férje Hollandiába vitte, de a
