Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-11-02 / 45-46. szám

130. oidai. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1924. Melegen kívánom, hogy évek hosszú sora múlva, amikor Méltóságod visszatekinthet munkásságára, lel­kének nyugodt öntudatával majd elmondhassa, hogy az átvett kettős szent lángot lobogó fénnyel fogja át­adhatni utódának! Egyházkerületünk püspökbeiktató közgyűlése. Olyan fénnyel s ami ennél sokkal többet jelentő: a szeretet és tisztelet oly hatalmas megnyilvánulása mel­lett folyt le október hó 29-én Pápán dr. Antal Géza, a dunántúli református egyházkerület újonnan megvá­lasztott püspökének főpásztori tisztébe való beikta­tása, minőre a régi jó idő letünte óta, de még tán abból az időből is alig emlékezünk. A testvér egyházi hatóságok, a saját és az összes dunántúli törvény­­hatóságok nagyarányú, díszes küldöttségein túl az ország minden részéből akkora érdeklődés nyilvá­nult meg ez ünnep iránt, minőt a jelentős álláson ki­­vül, melyre elhivatott, egyedül kivételes egyénisége, az a ritka nagy rokonszenv, melyet eddigi közéleti munkásságával megszerzett, tehet csak megokolttá. Túl az ünnep impozáns arányain és külső fényén legnagyobb becset adott azonban neki az a gyönyörű főpásztori programm, mely úgy tartalmával, mint elő­adásának nemes páthoszával mindenkit elragadott. Mindenkinek az volt a meggyőződése, hogy egy ki­váló egyéniség, egy egész ember megnyilatkozását hallja, olyan emberét, aki a rábízott nyáj, a nyáj őrei, egész egyháza, de tovább: az egész magyar nemzet érdekében tud, akar és fog cselekedni, aki — ha Isten segítő kegyelme vele lesz — tettekkel írja be nevét egyháza történetébe. A püspökbeiktató Ünnepről — a rendelkezésünkre álló hely szűk keretei között — a következőkben szá­molunk be: Szép őszi napra virradtunk szerdán. Napfény ragyogott a háztetőkön, a házak ormán lengő nem­zeti zászlókon. Az ódon református templom tiszta­ságban ragyogva várta az ünneplők sokaságát, kik a kollégiumban gyülekezve vonultak fel a templomba. Ott voltak a ragyogó menetben egyházuk ornátusában: dr. Révész Kálmán, dr. Ravasz László református, Gyurátz Ferenc, Kapi Béla evangélikus püspökök, Józan Miklós unitárius püspökhelyettes, Nagy Ferenc, Vincze Elek, Janka Károly kér. főjegyző, Szűcs László, Medgyaszay Vince, Czeglédi Sándor főisk. gondnok, Lőke Károly, Török Imre, Szűcs József, Nagy István, Halka Sándor ref., Takács Elek ev. esperesek. Ott voltak remekebbnél remekebb diszmagyarban a követ­kezők: dr. Tóth István h. államtitkár, a kormány kép­viselője, Dókus Ernő konventi másodelnök, dr. Magyar Károly, dr. Huszár Aladár főispánok, dr. Puky Endre, Maróthy László ny. főispánok, Mesterházy Ernő kér. felügyelő, dr. Bibó Károly alispán, dukai Takács Ferenc kamarás, dr. Drehr Imre és Mikovinyi Jenő nemzet­gyűlési képviselők, dr. Dömötör György főszolga­bíró, dr. Lázár Andor, Szabadhegyi Elemér, Holitscher Károly, dr. Jókay-Ihász Miklós, dr. Veszély Tibor, Koltai Vidos Dániel és Niernsee Ferenc. Ott voltak a katonaság képviselői: vitéz Draskóczy István ny. al­tábornagy, Nádossy György ny. tábornok, Kovács Kálmán, Várady Albert, Zell Sándor ny. ezredesek, az állomás tisztjei Dietrich Ervin őrnaggyal élükön, to­vábbá fekete ünneplőben közéleti jeíességek egész sora: Szász Károly a képviselőház v. elnöke, Bene­dek Sándor, a közig, biróság másodelnöke, dr. Kovács István v. államtitkár, dr. Benedek Zsolt kormány­főtanácsos, dr. Darányi Kálmán főispán, dr. Kuncz Jenő, Asztalos Béla alispánok, dr. Horváth Lajos, Némethy Ödön vm. főjegyzők, dr. Óváry Ferenc, Jacz­­kovics Iván min. tan., dr. Huszár Aladár, dr. Csajághy Károly törvsz. elnökök, Huszár Dezső nemzetgyűlési képviselő, dr. Bátky Zsigmond muz. igazgató, dr. Bene­dek János, dr. Lengyel Zoltán képviselők, dr. Cseres­nyés József, dr. Vadnay Szilárd e. ü. főtanácsosok, de ki győzné mind a neveket felsorolni, kik közel­ből és távolból összesereglettek a püspökbeiktatás ünnepi aktusára. A templom közepén zöld asztal állott, e mellé telepedtek a kerületi gyűlés vezetősége s az esperesi kar. A 37. dicséret eléneklése után Kis József, rang­ban legidősebb esperes, a gyűlés egyházi elnöke a szó­székről bu?gó fohászban Isten áldását kérte a gyüle­kezetre. A közgyűlést e Balogh Jenő főgondnok nyi­totta meg. Az alakulás után dr. Lázár Andor, a kerü­let újonnan megválasztott ügyésze tette le hivatali esküjét. Felolvasták a püspökválasztásról szóló jegyző­könyvet s Szűcs László, Nagy István esperesek, Szabó György, Huszár Aladár ehm. gondnokokból álló küldöttséget delegáltak a püspök meghívására. A templomba lépő dr. Antal Géza püspököt meleg ováció fogadta. Felcsendült a kórusban a nőnevelő­intézeti kar gyönyörű éneke Gáty Zoltán melódiá­jával : Dicsőség a magasban Istenünknek. Következett az eskütétel s a felevatás aktusa. A felavató beszédet dr. Révész Kálmán tiszán­­inneni püspök intézte az új püspökhöz, ki az espe­resek félkörében állt meg előtte. Meghatóban emlékezve meg azokról a kapcsolatokról, melyek őt Pápa városá­hoz fűzik, a püspökség kifejlődését s a különböző egyházaknak ez intézményre vonatkozó felfogását is­mertette nagy történeti tudással. Tartalmas beszéde második részében a magasztos teendők vázát adta, mik az új püspökre várnak. Végül az Úr nevében kezét fejére téve Istenhez intézett könyörgéssel felavatta püspöktársát. A felavatás ünnepi aktusa után Balogh Jenő főgondnok üdvözölte az új püspököt a kerület nevében. (A beszéd lapunk vezető helyén olvasható.) Dr. Antal Géza tartotta meg püspöki székfoglaló beszédét, melyet az egész ünnepi közönség feszült figyelemmel, nagy tetszéssel kisért s még a szent hely sem tartotta vissza tőle, hogy ennek majd min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom