Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-25 / 20-21. szám
62. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1924. 33 év, milyen kevés az emberi életidő végső határául kijelölt 70—80 esztendőhöz mérve! ... De nála talán ez évek duplán számítódtak küzdelmes ifjúsága miatt, s kora érettsége, erkölcsi komolysága s öregeknek is dicséretére váló megfontoltsága azt bizonyítják, hogy ő csak az esztendők számát tekintve volt fiatal. A seregélyesi egyszerű szülői háztól kiindulva ifjúságának legszebb idejét a pápai főiskolának mint alma maternek kebelén töltötte el — nagyrészt önerejére utalva. — Múlta túlit, sudavit et alsit. Nálánál jobb tanuló növendéke a főiskolának (bár ő is jeles tehetségű és előmenetelü) volt több is; de szelidebb, gyöngédebb lelkű nem találkozott egy sem, szerénység és szivjóság jellemezték egész életében. Ezen tulajdonságai szereztek neki hű barátokat tanulótársai közt, s nyájassággal párosult jellemszilárdságával nyert magának már mint kezdő káplán jóakarókat azokban a gyülekezetekben, amelyekben mint segéd, vagy helyettes lelkész megfordult, Rendes papi állásba Székesfehérvárról hívta el (1919 nyarán) a bodajki egyház egyhangú bizalma, amit előlegezett neki s amire majdnem öt évi buzgó munkálkodásával méltónak is bizonyult. Hívei annyira szerették, hogy temetésekor sírva mondogatták: „sohase lesz ilyen jó papunk!“ s a más vallásu lakosság is úgy beszélt róla, mint az apostoli szelídség s a példás becsületesség megtestesüléséről. Multis ilie bonus flebslis occidit! . . . * * * Tüdőgyulladás volt a betegsége, s" amikor már kezelő-orvosai s féltő szeretettel gondozó szülei azt vélték, hogy túl van a krízisen s visszaadva az életnek, május 2-án reggel 9 órakor váratlanul szivszélhüdés vetett véget földi életének. Temetése 4-én délután ment végbe Medgyasszay Vince esperes s számos ielkésztestvére részvételével. A gyászudvaron Olé Sándor móri lelkész a feltámadott Krisztus példájára mutatva gyönyörű tanítással vigasztalta az egyetlen fiukat és támaszukat vesztett kesergő szülőket s a pásztor nélkül maradt gyülekezetét. A nyitott sírnál pedig Rácz István csákberényi lelkész búcsúzott a távozótól kartársai, barátai és a hívek nevében érzékeny szavakkal; majd a behantolt sir fölött Vargha Sándor magyaralmási lelkipásztor mondott megható istenhozzádot. . . Istenveled ifjú barátunk! nyugodj békén a boldog feltámadás reménysége alatt... M. G. r*V^YESEK| — Személyi hirek< Püspök úr a holland vendégek fogadására május 12—13-án Pápán tartózkodott. — Dr. Darányi Kálmán és Czeglédy Sándor főiskolai gondnokok május 16-án Pápán időztek és részt vettek a VIII. osztály osztályvizsgáján. — Gyászhír. Mély megilletődéssel olvassuk a gyászjelentést, hogy Nagy Lajos lábodi lelkész, a belsősomogyi egyházmegye nagyérdemű esperese, munkás életének 68-ik, lelkipásztorkodásának és boldog házasságának 37-ik évében folyó hó 15-én hoszszas szenvedés után elhunyt. Temetése 17-én volt. A megboldogultat özvegye szül. Mayer Juliánná és nagy kiterjedésű rokonság gyászolja, de siratja őt az egész belsősomogyi egyházmegye, annak főgimnáziuma és a dunántúli egyházkerület közönsége. Akik őt ismerték, csodálva nézték azt a bámulatos munkaerőt és készséget, amellyel egyházmegyéje ügyeit nehéz időkben is oly fáradhatatlanul intézte. Reméljük, lapunkban nemsokára bővebb megemlékezést közölhetünk az elhunyt vezérről. Adjon az Úr vigasztalást a gyászolóknak! — Dr. Antal Géza egyházkerületi főjegyző holland—magyar történeti kutatásai serényen folynak. A hágai birodalmi levéltár Rákóczi iratai — csak a követjelentések — immár teljesen le vannak másolva (712 folio oldal). Most kerül a sor a gróf van Rechteren családi levéltárában felfedezett fontos okmányok másolására. Le vannak másolva G. Hamel-Bruyninx jelentései a soproni 1681-iki országgyűlésről (134 folio oldal). Ezekkel az adatokkal a magyar történelem eddig ismeretlen forrásai válnak hozzáférhetőkké a magyar tudományos világ számára. — Laky Zsigmondné Székesfehérvárott. F. évi április hó 30-án este 6 órakor, a gyülekezet által a Leányegyesület, a Konfirmált ifjak Egyesülete és a Ref. Dalkör közreműködésével rendezett vallásos estély keretében tartott igen érdekes előadásban ismertette Laky Zsigmondné nagytiszteletü asszony az amerikai magyar reformátusok egyházi életét, s különösen a buzgó nők által végzett szombati és vasárnapi iskolai munkát. A templomot zsúfolásig megtöltött közönség áhítaíos figyelemmel hallgatta a közvetlenségével s szivből fakadt meleg hangjával szívhez szóló szép előadást, amely olyan mély hatást gyakorolt, hogy az ünnepély után a presbitérium tagjai testületileg megjelentek Lakyné úrnő előtt, s nevűkben Simon Sándor presbiter mondott köszönetét a férfiakat is könnyekre indított előadásért, kérve őt, ha útja ismét az ó-hazába vezérli: hosszabb időt töltsön a székesfehérvári egyházban. — Május 3-án és 4-én Tatán volt. Itt szombaton a leányegyesületben tartott előadást, amelyet a leányok egy értékes kézimunkával igyekeztek meghálálni. Vasárnap d. u. a nagy számmal megjelent gyülekezeti tagoknak szólt, kik egy felejthetetlen kedves délután emlékével könnyezve távoztak a vallásos összejövetelről, amelyen még bibliamagyarázat, szavalatok, szóló- és énekkari számok, hegedüjáték szerepeltek. Lakyné e hónapban meglátogatja még a cseh megszállás alatt élő református testvéreinket s július hónapban Amerikába utazik. — Értesítés. Tekintettel falusi gyülekezeteink tagjainak nagymérvű elfoglaitatására, ami a belmissziói munkák folytatását sok helyen lehetetlenné teszi ezekben a hónapokban, lapunk Belmisszió rovata júniustól kezdve szünetelni fog és csak októberben kezdjük meg, Isten segítségével, újból megjelentetni.
