Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-02-11 / 6-7. szám

1923.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

25. oldal.

Ha az anyakönyvvezető egyúttal községi elöljáró (községi vagy körjegyző) és törzskönyvvezető is (13. §), vagy ha a törzskönyvvezető erre nézve az anyakönyvvezetővel megegyezik, akkor idő- és munkakimélés céljából ajánlatos a törzskönyvi lapokat a 9. §-ban elrendelt kivonatok készítése helyett egyenesen magából a születési anyakönyvből kiállítani.

Ezt a munkát 1923. évi május hó 15-ig be kell fejezni (7. § 4. bekezdés).

3. Elrendelem továbbá, hogy az 1923. évi április hó folyamán, legkésőbben azonban május 15-ig

a) a 8. § értelmében minden háztartás feje a háztartásában élő tankötelesekre vonatkozó személyi adatokat a ház, major, tanya, telep, puszta tulajdonosának, bérlőjének, vagy ezek megbízottjának bejelentés végett beszolgáltassa;

b) a 10. § rendelkezésének értelmében a községi elöljáróság, azokban a városokban pedig, ahol bejelentő hivatal van, ez a hivatal nyilvántartásai alapján kivételesen mutasson ki minden máshol született s a községbe beköltözött tankötelest;

c) a 11. § értelmében megfelelően valamennyi elsőfokú iparhatóság készítsen a területén foglalkoztatott tanoncokról vezetett nyilvántartása alapján községenkint elkülönített névjegyzékeket;

d) a 12. § alapján minden tanintézet valamennyi tanköteles korban levő, beirt rendes- és magántanulóról állítsa ki az előirt egyéni lapokat (13. minta). A fenti a)—d) pontban említett valamennyi bejelentést, kimutatást, névjegyzéket és egyéni lapot meg kell küldeni az 1923. évi május hó 15-ig az illetékes törzskönyvvezetőnek, illetőleg községi elöljáróságnak.

A 8., 9., 10., 11., 12. és 14. §-ok rendelkezéseit egyebekben az eredeti szövegnek megfelelően kell végrehajtani.

A törzskönyvet az eképpen összegyűjtött adatokból — a 14. § rendelkezésének szem előtt tartásával és a törzskönyvi lapon levő utasítás szerint — a törzskönyvvezető állítja össze.

4. A tek. bizottság haladéktalanul intézkedjék aziránt, hogy a törzskönyvvezetők a 13. § rendelkezéseinek megfelelően minden községre nézve kijelöltessenek és nevük nyilvántartásba vétel végett a kir. tanfelügyelővel is közöltessék.

5. Gondoskodjék a tek. bizottság arról, hogy e rendeletem vétele után a 15. §-ban részletezett módon mindenütt közhírré tétessék, hogy az 1921. évi XXX. t.-c. teljes mértékben életbelépett s hogy ennek rendelkezései szerint a beiratás kötelessége kivétel nélkül minden tankötelesre kiterjed; továbbá, hogy az elemi mindennapi és a továbbképző (ismétlő) népiskolákban a közzététel napja után 3 hétköznapon pótbeiratás fog tartatni, amelyen minden gondviselő, aki tanköteles korú gyermekét még be nem Íratta volna, köteles ezt az általa szabadon választandó iskolába beíratni. A beiratás alkalmával azonban a gondviselő a 24. §-ban felsorolt körülmények esetén a gyermeknek az iskolába

járás kötelessége alól való felmentését kérheti. Ha a gondviselő a gyermeket nem íratja be, hivatalból kell azt beiratni, gondviselője ellen pedig eljárást kell indítani.

Kötelezze a tek. bizottság a községi elöljárókat arra is, hogy az új törvény rendelkezéseit képviselőtestületi ülésen ismertessék és a lelkészeket is kérjék fel, hogy főbb rendelkezéseit híveikkel megismertetni szíveskedjenek.

6. A tanítóktól elvárom, hogy nemcsak az oktatástól való elmaradásokat vegyék pontosan számba (28. §), hanem az elmaradás indokoltságának elbírálásánál is (29. §) a leglelkiismeretesebben mérlegeljék az okokat. A rendelet ebben a tekintetben az eddiginél tágabb, de egyben nagyobb felelősséggel járó hatáskört biztosít. Mivel éppen az iskolai igazolatlan mulasztások kimutatása miatt volt a múltban a szülők és tanítók közt sok összetűzés — amely összetűzések rendszerint a legpontosabb, egész szivvel-lélekkel iskolájuknak élő tanítókkal támadtak — és mivel e tanítók a kellő védelemben sok esetben nem részesültek, elvárom az iskolai hatóságoktól, hogy a tanítót, amikor kötelességét teljesíti, mindenkor a kellő védelemben részesítsék. Minthogy pedig az iskolából való elmaradás előzetes bejelentésére vagy utólagos igazolására vonatkozó kötelességét sok szülő nem ismeri, elrendelem, hogy az 5. pontban jelzett közhirrétételtől számítandó 2 hónapon át minden olyan községben, ahol a hirdetés dobszóval történik, minden szombaton közhírré kell tenni, hogy azok a gondviselők, akiknek gyermekei a tanításról, istentiszteletről a lefolyt egész héten vagy annak egyes munkanapjain előzetes elmaradási engedély nélkül elmaradtak, ezt hétfő délutáni 4 óráig igazolják, mert ellenkező esetben a tanító kénytelen őket igazolatlanul mulasztókul kimutatni, ami intést, bírságot vagy büntetést von maga után. Azokon a helyeken, ahol a közhirrététel falragasz vagy újság útján történik, e felhívásnak két hónapon belül legalább három Ízben kell megtörténnie.

7. A kötelező oktatás tartamának egy, esetleg két évvel való meghosszabbítására vonatkozó rendelkezést (1921. évi XXX. t.-c. 2. §-a) a törvényhozás egyfelől azért iktatta törvénybe, hogy az általános népműveltség színvonalát egységesebbé tegye, másfelől pedig azért, mert ez hathatós eszköz arra, hogy a gondviselők a gyermekeket a tanköteles kor kezdetétől — a kényszerű megszakításokat nem tekintve — állandóan és pontosan járassák az iskolába. Az erre vonatkozó eljárást a rendelet VII. fejezete szabályozza.

A meghosszabbítást illetőleg két körülményre kell utalnom. Nevezetesen minden tanítónak és az iskolát látogató helyi hatóságnak is különös gondot kell fordítania arra, hogy a hanyag, sokat mulasztó gyermekek már az első tanévtől kezdve, a következő években pedig egyre fokozódó mértékben állandóan szemmeltartassanak és kitartó munkára és rendes iskolábajárásra ösztökéltessenek, szülőik pedig minden