Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-09-02 / 35. szám

1923.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

139. oldal.

reménység, hogy Isten jelen korunknak is meg fogja adni a maga Bethlenét, siró Magyarország bölcs vezérét. Csak aztán felismerjük-e őt?

A Perényiek a magyar reformáció szolgálatában. írta S. Szabó József. (Bethlen-könyvtár 6.) A mohácsi vész után földre tiport Magyarország szomorú korszakának mozgalmas képe ez a könyv. Egymásután vonulnak el szemeink előtt a nagy reformátorok, amint az erkölcsi züllésnek indult nemzeti élet újjászületésén fáradoznak. Ebben a pártoskodó, egyenetlenkedő korban mint hatalmas főurakkal ismerkedünk meg a Perényi családdal, mint a reformáció híveivel. Akár a Ferdinánd, akár a Zápolya János oldalán látjuk őket, mindig a nemzeti felszabadulás eszméjének a harcosai. A lezüllött római egyháztól nem remélhetnek nemzeti újjászületést s a reformáció lelkes zászlóhordóivá lesznek. Az oligarchák féktelen uralma a gyönge királyok alatt, mintha csak a mostani bank- és nagytőke uralmát szemlélné az ember más kiadásban. Milliók Ínsége, gazdagok tobzódása, megvesztegethetőség, kapkodó bizonytalan politika, lelkiismeretlenség, erőszak stb. Ebben a nagy fejetlenségben mint egyetlen megoldás a reformáció szellemében való egyéni és társadalmi újjászületés.

A reformáció hatása. Irta Harsányi István. (Bethlen-könyvtár 4.) Megkapó élénkséggel állítja az olvasó elé mind azt a kulturális (irodalmi, szépművészeti, nép- és magasabb oktatási, politikai) jelentőséget, melyet a reformáció vívott ki magának magyar nemzeti életünkben. Mint a szabadgondolkozás, az igazság harcosa jár elől a reformátor s az evangélium újjászülő erejét nemcsak beleprédikálja, hanem beleénekli és beleéli hívei leikébe. Nem csoda, ha a társadalmi élet át van itatva a mély vallásosságtól, hiszen a műveltség minden vívmányát a keresztyén közelebbről a protestáns sajtó tisztult felfogásán keresztül szívja magába. Boldog idők! Hol vagyunk már ettől ? I Különösen figyelemre méltó olvasmány lelkészek és tanítók számára. Új ihletet és reménységet ad a jövőre nézve, hogy lezüllött Honunk egyetlen mentő eszköze az, ha a vezetők az evangélium világosságánál keresik a gyógyító irt sebeinkre. — Meg kell említenünk, hogy mig egyrészről jóleső örömmel állapítjuk meg, hogy az illusztris szerző müve minden részletében a kor színvonalán áll és ismeri az újabb kutatások eredményeit, addig másrészről sajnálattal tapasztaltuk, hogy, bizonyára csak feledékenységből, több érdekes és értékes adatot mellőzött, pl. a pápai főiskola neve még csak elő sem fordul az egész műben, ezt, a remélhetőleg hamar megjelenő újabb kiadásban bizonyára pótolja a tudós szerző.

,,Csonka Magyarország — nem ország,

Egész Magyarország — mennyország.1

VEGYESEK.

— Vilma holland királynő negyedszázados koronázási jubileuma alkalmából, a Magyar-Holland Társaság (elnöke Bernát István, alelnökei dr. Antal Géza és dr. Kállay Kálmán), a magyarság hálája jeléül, egy ékes üvegfestményt ajánlott fel a királynőnek. A festmény magyar történelmi mozzanatokat örökít meg és a királynőt magyar gyermekek között ábrázolja. Az udvarmesteri hivataltól jött értesítés szerint a királynő örömmel fogadta az értékes művet, mii a hágai királyi palota szobortermében helyeznek el.

— A csóri ref. másodtanítöi állás államsegélyeinek megvonását hozta javaslatba Fejérmegye közigazgatási bizottsága. Ugyanakkor az ottani szervezés alatt levő, de még sem tanítóval, sem tanteremmel nem rendelkező kath. másodtanítói állásnak hozta javaslatba az államsegélyeket. Pedig a kath. hívek nem is tudnak, de nem is akarnak még egy iskolát építeni. így szeptemberben a mostani egy helyett két kath. tanító működhetne egy teremben, vagy fél napig járhatnának iskolába a gyermekek, megszaporodva a megszüntetni tervezett ref. második iskola gyermeklétszámával, amikor a ref. második iskolának tanítója is, tanterme is van. Az államkasszát pedig terhelné nemcsak három tanító fizetése, hanem a nyugdíjazandó ref. másodtanító nyugdíja is. így beszélnek a rideg fények, nem is említve a méltányosság ama követelését, hogy a csóri ref. hívek, akik akartak és így tudtak is nagy áldozatkészséggel a magyar kultúra érdekében szükséges II. tanítói állásukhoz szép modern tantermet is létesíteni, önmaguktól vonva meg sok mindent, csakhogy az iskola meglegyen: nem azt érdemlik, hogy most tanítójuk elbocsátva, vagy nyugdíjazva, iskolájuk bezárva legyen az államsegélyek megvonása folytán.

— Tájékoztatás a pápai ref. főgimnáziumról. A pápai ref. főgimnáziumban az 1922—23. tanévről szóló javító-, magán-, pót- és II—VII. o. fölvételi vizsgák 1923 augusztus 29—30. napjain lesznek. A javító- és pótvizsgálat díjtalan, a magánvizsgálat díja 50 kilogramm búza ára az augusztus 28-i jegyzés szerint, a II—'VII. o. fölvételi vizsga díja tárgyanként és osztályonként 600 K. Az I. o.-ba jelentkező tanulók fölvételi vizsgája aug. 31-én lesz, ennek a díja 320 K. Az 1923—24. tanévre szóló beiratás 1923 szept. 1—4. napjain lesz. A beiratás az I.

o. tanulóknál a Születési-, Népiskolai-, Újraoltási Bizonyítványok, a II—VIII. o.-ban a Tanulmányi Értesítő alapján történik. Beiratáskor fölvételi- stb. díj címen minden tanuló 2000 K-át fizet. A tandíj egész évre 100 kg. búza ára, melynek fele a beiratáskor, fele pedig 1924 február 1-én fizetendő. Aki tandíjmentességért folyamodik, beiratáskor nem fizet tandíjat. A tandíjmentességi folyamodást az igazgatótanácshoz címezve az igazgatóhoz kell beadni. Az