Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-13 / 19. szám
74. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. elfoglalatlan, kiváltképen hozzáférhető. Eddig nem tapasztalt módon fogékony. Vajha magának Krisztusnak a szemével látnánk ezt és az Ő erejével lépnénk bele és munkálkodnánk abban.“ Hisszük, hogy a magyar delegátusok is sok értékes tapasztalattal megrakodva és látásokat látva jönnek vissza közibénk. Komáromi Csipkés György és Voetius. Az utrechti egyetem nagyhírű tanára, Gisbertus Voetius, ki különösen a Cartesius és a Cartesianismus elleni vitatkozása révén oly sokak' rokonszenvét és ellenszenvét vonta rhagára, a XVII. században az Utrechtben tanult magyar diákoknak igen nagy pártfogója volt. Mint A. C. Duker: Gijsbertus Voetius c. könyvében1 olvasható s amint az a valóságnak meg is felel, Voetius 19 magyar diák dissertatióját, vagy disputatióját vette fel Disputationes selectae c. munkájában. — Egyebekben is kimutatta a magyarok iránti rokonszenvét. Többeket látott el pénzzel az ő nevéről nevezett „Voetiaansche beurs*, többekkel fenntartotta összeköttetését hazájukba tértük után is. Ez utóbbiak közé tartozik első sorban Komáromi Csipkés György, ki mint ismeretes, 1650—53 közötti időben tanult Utrechtben s ki igen nagy sikerrel nyerte el a doktori címet 1653 febr. 7-én, mint ezt Voetius is feljegyezte „Politika ecclesiastica“ c. munkájában2 egy néhány promoveáltja között „Georgius Csipkés Comarinus, Ungarns 7. Februarii 1653“. — Megemlékezik Komáromi e nagy sikeréről Miklós Ödön a Kálvinista Szemle 1922 ápr. 22-i. 22. számában a 142. oldalon Holland-magyar egyházi érintkezések c. cikkéfien, valószínűleg az utrechti városi tanács 1653 febr. 5-i határozata alapján.3 A Voetius és Komáromi Csipkés György közötti viszonyt elég élénken illusztrálja Voetiusnak egyik 1679-ben megjelent munkája, melynek cime: Gisberti Voetii Theol. in Acad. Ultraj. Professoris Diatriba De Coelo Beatorum Adjuncta est ob matériáé affinitatem. Disputatio de Bis-Mortuis, Auctore Georgio C. Comarino 1 Megjelent három kötetben, egy külön regiszterrel, Leydenben, 1897—1915. Az említett adat Ili. kötet 26. 1., 3. jegyzetben található. 2 II. kötet 495. 1. 3 L. Resolution genomen by de Vroedschap van Utrecht betreffende de Illustre School en de Academie in hare stad van de jaren 1632—1693. Mitgeg. door Dr. J. A. Wijnne. 1888. Utrecht. — A határozat holland nyelven hozatott s fordításban így hangzik: „1653 febr. 5., szombat. Tanácskozás után határoztatik, hogy Dominus Georgius Csipkés Comarinus Pannonius (sic), aki holnapután nyilvánosan tartandó disputatiója végén az akadémiai teremben a theologia doktorává avattatik, és aki az ő „Theses Inaugurates “-ét e város magistratusának dedicálta, — az akadémiai arany és ezüst éremmel fog megtiszteltetni és ez azzal a hátsó gondolattal, hogy, mivel neki a felavatás külső pompája úgy sem tanácsoltatott, így mégis távol fekvő hazájában e város és az akadémia jó hírnevét terjesztheti“. Theol. Dód. el in illustri Schola Debrecina Professore. (Gorinchem, Paul Vink.) Amint a könyv címéből is látható, Komáromi De Bis-mortuis c. disputatióját csatolta e művéhez Voetius, amely disputatio előzőleg már Váradon jelent meg 1654-ben1 s e disputatio a könyv 167—188. oldalain foglal helyet s azt követi Voetiusnak mintegy két oldalra terjedő (188—189) magyarázó jegyzete. A De Coelo Beatorum előszavában megemlékezik a kis munkáról és Írójáról Voetius: .. . Questione illám, de tertio animarum receptaculo, hic no praetereundam, breviter tarnen solum, modo ame pertstrictam, ex professo et plenius Cl. vir Georgius Comarinus non inglorius antehac hujus nostrae Academiae cívis, ibidemque Doctoris titulo meritissime insignitus, in disp. de Bis-mortuis, in illustri Hungáriáé schola Debrecina primu proposita et ante amnos aliquot hic ab Acad. typographo ad postulatum doctiss. quorundam studiosorum Hungarorum recusa, ita ventilavit, ut vix dubitem, quin moderatis ingeniis satisfactum sit. Quam propterea recusam, bona cum autoris venia, opusculo huic nostro apportune subjicienda curavimus. — Majd disputatióját De Coelo Beatorum, befejezvén, Voetius néhány sorral átvezet Komáromi disputatiójához: . . . Atque haec de coelo Beatorum, unico fide- Hum et piarum animarum receptaculo. Quia autem de alio quodam receptaculo seu loco dispensationis (úti appellatur) disquiritur, subjungo hic disputationem sequentem, ab eruditissimo viro in schola Debrecina propositam. Most következik aztán Komáromi disputatiója, melynek címfelirata: Disputatio Theologica De Bis- Mortius. Nuper publice habita in Illustri Schola Debrecina a Clarissimo Viro D. Georgio C. Comarino S. S. Theol. Doctore et Professore. A disputatio .végén következő jegyzetek a tárgy természetére vonatkoznak s egyik-másik helyét élénkebben is megvilágítják, de semmi személyes vonatkozás bennük nem található. íme néhány vonás, amely amellett bizonyít, hogy Voetius értékelte Komáromi tehetségét, munkájának kiadásával pedig még ismertebbé tette, a már úgyis ismert nevét a nagy bibliafordítónak. Utrecht, 1923 március. Tóth Endre. 1 L. Régi Magyar Könyvtár II. 817. sz, Egyetlen példányban a sárospataki collegium könyvtárában. R. M. K. III. 2070. szerint Utrechtben is megjelent 1659-ben, ez is csak egyetlen példányban ismeretes: a frankfurti városi könyvtárban levő. A fent említett kiadásról a R. M. K. semmit sem tud, III. 2329. alatt említi a gorikumi, 1666-ban megjelent kiadást, mely szintén egyetlen példányban ismeretes, a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárában levő. / — Adományok. A szombathelyi prot. nőegylet főiskolánk segélyezésére 10.000 K-át, Jezerniczky Dániel mezőcsokonyai lelkész a Theol. Önképzőkörnek újabban 500 K-t adományozott. Fogadják a nemesszivü adakozók e helyen is a főiskola és a theol. akadémia hálás köszönetét!
