Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-27 / 21. szám
82. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. A mezőföldi, veszprémi és vértesaljai egyházmegyék konferenciája. A konferencia jelentőségével lapunk vezető helyén foglalkozunk, itt a külső lefolyásáról referálunk csak. Külön ki kell emelnünk a kitűnő rendezést, melyért a székesfehérvári ref. egyház vezetőségének, Miklós Géza lelkésznek és Kenessey Gyula főgondnoknak tartozik hálával a konferencia minden egyes tagja. Ők voltak azok, akik ügybuzgóságukkal, előrelátásukkal egy nagy gárdával oldalukon pompásan megoldották az elszállásolás, étkezés, a gyülésterem stb. kérdését, amelyek pedig hogy mily fontosak és mennyire hozzájárulnak az ilyen konferenciákon kívánatos levegő kialakulásához, azt csak az tudja igazán, akinek alkalma volt már konferenciát rendezni. Számontartani, ki, melyik vonattal érkezik, figyelembe venni egyéni kívánságokat az elszállásolásnál vendég és a leendő házigazda részéről, ez mind fokozott figyelmet kíván. A konferencia a XC. zsoltár 1. versének eléneklése után Németh István püspök úr mélyen járó bibliamagyarázatával kezdődött. Mt. 1324r_30. alapján kifejtette, hogy nekünk nem szabad szeretet nélkül ítélkeznünk, de kötelességünk küzdeni a gonosznak minden neme ellen, ez együtt jár azzal, hogy mi a Megváltó Úr Jézusnak a követésére szenteltük oda magunkat. Dr. Kováts István budapesti theol. ranár „A kálvinizmus szerepe nemzeti életünk újjáépítésében“ címen kifejtette, hogy a magyar romokat szemlélve nem támadhat bennünk más vágyakozás, minthogy minden lélek fogjon össze és segítse ezt a nemzetet a romokból felépíteni. Tiltakozott az itt-ott felhangzó szavak ellen, amelyek különbséget akarnak tenni a magyar és magyar között, amikor a felépítés munkájáról van szó. Vázolta a kálvinista keresztyénségnek a modern nemzeti államok kialakulásában, a kulturális haladásban, az ipari és kereskedelmi életben és a szociális kérdések világában szerzett le nem tagadható érdemeit. Rákóczi érmének a feliratával fejezte be előadását: Concurrunt, ut alant. Dr. Ravasz László dunamelléki püspök előadásának a cime „Az igehirdetés szerepe nemzeti életünk újjáépítésében“. A nála természetes ragyogó stílusban, erős logikával beszél. Az igehirdetés fontosságát fejtegeti. Azt megengedi, hogy itt-ott nem jó a predikálásunk, sokszor kell ezen a téren revíziót csinálnunk, bűnbánatot tartanunk, de ragaszkodnunk kell ahhoz a tényhez, hogy nincs felségesebb lélekformáló erő, mint a gyülekezet előtt álló személyiség, kinek beszél az arca, beszél egy mögötte álló élet, beszél egy általa képviselt örökkévaló világ, ennél különb liturgiát, ennél felségesebb synharmoniát, lélekkormányzást nem lehet elképzelni. Szerinte a reformáció korában volt a profetismus legerősebben lüktető a magyar nemzet életében. Felhozza a katholikus Zrínyi alapgondolatát, mely egészen kálvinista, a Szigeti veszedelem váltsággondolata. Azóta nincsenek nagy nemzetformáló vallási gondolatok az igehirdetésben, mert a 19. század második felének hazafias prédikálásában a vallási gondolat torzul jelenik meg. Most kezd feltűnni az irredenta prédikáció, de még mindig erőtelen. Megragadó volt, amikor Ady és Petőfi magyarságát összehasonlította. Értékes útbaigazításokat adott a mai idők prédikátorainak, hogy kell felfognunk jelen helyzetünket: 1. büntetés, 2. próba, 3. kiváltságos drága kegyelem. Különösen kiemelte, hogy milyen kevés bennünk a bünbánat. „Ha százszorta ilyenebb csapás ért volna minket, azt is megérdemeltük volna, most is kegyelmesebb hozzánk az isten, mint azt mi elképzeljük, vagy pláne igényelhetjük.“ Szólt a gyűlölet szerepéről, „a gyűlölet nagy önfenntartási erő, de azok számára kitalálva, akik erőtlenek, akiknek nincs meg a szívbeli emelkedettségük“. Szeretetre kell felépíteni a hódítást, a nemzeti integritás gondolatát. Súlyos igazságokat mondott nemzeti hibáinkról. Beszéde telve volt meggyőző erővel, kénytelenek voltunk bensőnkben hozzátenni: most is igaza volt. Ha ez az előadása megjelenik, azt el kell olvasnia minden igehirdetőnek. A bezáró, az elmondott beszédek tartalmához simúló közvetlen imádságot Szűcs József esperes mondotta és ezzel a konferencia első ülése véget ért. Délután dr. Sebestyén Jenő budapesti theol. tanár tartotta meg előadását „A kálvinizmus tisztán látásának fontossága nemzeti életünk szempontjából“ cimen. Megállapította, hogy ma az egyházak nincsenek élénk és erős kontaktusban az élettel, nem az egyház hat átalakítólag az életre, hanem az élet hat az egyházra. Ezért az egyházat kell megújítani, „a kálvinizmus semmit sem végezhet el, ha előbb a maga dolgát az élő Istennel el nem végezte“. Vigyáznunk kell a hitetlenektől jövő csábításokra és emlékeznünk kell arra, hogy míg a keresztyén egyházak marakodtak, addig a hitetlenség és istentagadás kiépítette a maga vasbeton fedezékeit. A munkát vallásos estéllyel fejeztük be, melyen dr. Ravasz beszélt hatalmas előadásban a hitetlenség okairól és a hit megszerzéséről. Lévay Lajos esperes bibliamagyarázatot tartott, voltak gyönyörű szólóénekek, Medgyasszay Vince esperes költeményeiből olvasott fel nagy tetszés mellett és a végén Ólé Sándor móri lelkész vezette buzgó imában lelkünket Istenhez. Csütörtökön, Medgyasszay Vince esperes komoly Önmagunkba szállásra indító áhítatával kezdődött a nap, a diákoknak pedig Pongrácz József tartott ugyanezen időben a templomban alkalmi beszédet. Szabó Zsigmond, a dunamelléki egyházkerület belmissziói lelkésze — a kedves emlékű Szabó Zsigmond győri lelkész kiváló fia — a belső egyházépítő munkák fontosságáról szólt, a kálvinizmus nemzetépítő munkájának akadályairól dr. Vass Vince és Czeglédy Sándor beszéltek tartalmilag nagyon jól át
