Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-14 / 2. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1923 január 14. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. EEI Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. [=] A belmisszió és a hivatalos egyház. A belmisszió történetében új fejezet kezdődik. A belmissziói tevékenységnek a zsinat ismert határozata folytán hivatalos elismerése, mintegy fölmagaszíalása. Nem mintha eddig a hivatalos egyház nem méltatta volna figyelmére és nem becsülte volna meg az e téren folytatott munkát, de az bizonyos, hogy mint szervezett tevékenység, nem tartozott a hivatalos egyház munkakörébe. Azt mondhatjuk, hogy akik a lelkészek közül rokonszenveztek vele, munkálkodtak úgy, ahogyan legjobbnak gondolták, végeztek annyit, amennyi a létező viszonyok szerint szükségesnek mutatkozott. De általánosságban e munkamezőn a tevékenység iránya, terjedelme megállapítva nem volt. Igaz, hogy majdnem lehetetlen is olyan munkaprogrammot megállapítani, mely mindenütt, minden részében egyaránt megvalósítható lenne, mert a gyülekezetek nagyságra, lelki szükségletekre nézve különböznek egymástól; ámde azért mégis megállapíthatók a belmisszió legfontosabb, legcélravezetőbb munkái, melyek mindenütt elősegítik az óhajtott sikert és megjelölhetők azok a munkák is, melyeknek végzése a szükség és lehetőség szerint szintén kívánatos. Ezt a szervezést, a belmissziói munkának ezt a tervszerű és rendszeres formában végzését célozza a zsinati határozat; ennek végrehajtását, testbe öltöztetését végzik a kerületek a belmissziói bizottságok megalakításával és szabályzatnak, illetve munkaprogrammok elkészítésével. Egyszóval, a belmissziói tevékenység ezután már nem csupán mint egyéni buzgóság szerepel, hanem mint az egyházépítő munkának hatalmas segítő eszköze a hivatalos egyház szervezetébe is belekapcsolódik. Igen, a szervezés és az ennek alapján végzendő munka fogja csak igazán megmutatni a belmisszió nagy fontosságát és egyúttal azt is, hogy ez lényegesen különbözik a cura pastoralistói, de annak sikerrel biztató s talán leginkább támogató, segítő eszköze. Mert be kell látnunk, hogy az igazi protestáns elvnek, az egyetemes papság elvének megvalósítását ez biztosítja leginkább. A belmissziói munkában való részvétellel bő alkalom kínálkozik igazi hivő híveinknek résztvenni az egyházi életnek nemcsak kormányzati részében, de a még fontosabb lelki mezőn is. Azért örömmel üdvözölhetik az ügy iránt érdeklődők a munka megkezdését kerületünkben is, melynek legközelebbi ténye az lesz, hogy a kerület által megválasztott bizottság Összejővén, elkészíti az alapszabály-tervezetet, vagyis a munkaprogrammot, melynek megtörténte után, ha azt az elnökség is jóváhagyja, a szabályzat ideiglenesen azonnal életbe lép és meg kell kezdődnie a munkának, melynek célja, hogy a lelki mező sivár pusztaságai virágos és gyümölcsös kertekké alakuljanak át. Adja az isteni kegyelem, hogy a jó szándéknak, nemes törekvésnek mielőbb látható legyen itt és ott az örvendetes, megnyugtató és mindenek felett tovább haladásra buzdító eredménye! füiöp József körmendi lelkész. „A magyar nemzet története“ a ref. elemi iskolákban. A főt. kerület a többi tankönyvekkel együtt e cimen magyar történeti tankönyvet is adott ki, melynek szerzője Szeghalmi Gy. Három éven át ezt használtuk. De mivel nyelvezete, hosszú mondatszerkezete az elemi iskolai tanuló képességét messze túlhaladta, terjedelme pedig nem vette figyelembe, hogy az V., VI. osztályban még hittant, földrajzot, természetrajzot és -tant, alkotmánytant és gazdaságtant is keli tanítani, már 1913-ban heves viták folytak Szeghalmi tankönyvéről, mely úgy végződött, hogy ezt a Főt. kerület mellőzte és ideiglenesen Ballagj tankönyvét állította be. Azóta immár 8 év telt el, mely idő alatt én 4—5 történetet átböngésztem és arra a meggyőződésre jutottam, hogy ami a tartalmat illeti, úgy általános — mint főleg református szempontból egyetlen tankönyv se ér fel Szeghalmi könyvével. Mert a többi — általam ismert összes történeti tankönyvek teljesen mellő-
