Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-29 / 17. szám
66. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923, fogadni a gyülekezetei. Kipirulnak az arcok és csillognak a szemek, mikor bevonulnak a palástos egyházi szolgák: Nagy Lajos esperes, Kovács József kaposszentbenedeki és H. Nagy Sándor lelkészek után Sárközy György főispán, Szinai Sándor nagyölvedi, Halka Sándor Csokonai pap, a másik Sárközy-család férfi- és hölgytagjai, a szomszéd parókiák tiszteletes asszonyai, kisasszonyai, tanítók, stb. Az isteni szolgálat lefolyása sorrendben: 74. dics. fennálló ének. XXXIII. zsolt. 1., 9. v. leülő ének. Imádkozott: Kovács József; Peti Lőrinc betanítása és vezetése mellett férfiak négyszólamú karéneke; szentbeszédet mondott Nagy Lajos esperes; zeng az új harang egyedül, majd kettesben; karének; imádkozott és áldást osztott folytatólag Nagy Lajos esperes; a harangok történetét és beszerzésük adatait felolvassa H. Nagy Sándor. Kijövő ének: CXXII. zsolt. 2. Délben a lelkészlakásban ebédre fehér asztalhoz ültek az egyház és a lelkészcsalád vendégei. 3 órakor a szegény gyermekek segélyezésére műkedvelői előadás volt a pajtában berendezett színpadon. Szivhezszóló gyermekszinjátékokban gyönyörködött a közönség. Nagyon kedvesek voltak a játszók között a papkisasszonykák és értelmes játékukkal kitűntek a lelkészcsaládnál nevelkedő „árva-testvérek“. A látottak és hallottak felett méltó elismerés illeti a lelkészt is, a tanítót is, akik derekas munkát végeztek a hitetlenség és közönyösség posványába sűlyedt kisasszondi gyülekezet megmentése irányában. Most már meg ne rövidüljenek a karok! A sirt, melyben holtan feküdt a feltámadott, a kegyelem eszközeivel gyorsan be kell temetni! Tavasz van, újul a föld; Induljon meg az új élet ereje a lélekben is ! Historikus. Tápon. A tápi gyülekezet f. hó 22-én kedves és feledhetetlen ünnep keretében adta át rendeltetésének új harangját. A harangot megáldó imát dr. Vass Vince theol. tanár mondotta, ugyancsak ő tartott alkalmi prédikációt is a zsúfolásig megtelt templomban. Ezután Györgydeák Dániel pázmándi lelkész intézett lelkesítő szavakat a gyülekezethez s foglalta össze buzgó fohászban a szivek háláját. Az istenitisztelet alatt a leányok énekkara és az iskolás gyermekek vegyeskara négy ízben szép alkalmi énekeket énekelt Szakáll Vince tanító szakavatott vezetésével. Az énekkarok a délutáni templomi ünnepélyen is három Ízben mutattak be gyönyörű énekeket. Ekkor dr. Vass Vince a gyülekezeti munkákról tartott előadást, Mohácsy László helybeli lelkész hangulatosan ismertette a harangszerzés történetét: mikép áldotta meg az Isten egyetlen egy buzgó presbiter kitartását, majd Györdeák Dániel imája rekesztette be az összejövetelt. Megelőző este dr. Vass Vince a presbitériumnak, utána pedig a mindkét nembeli ifjúságnak tartott előadást. Reménykedve nézünk a sok üdvös kezdeményezést tett gyülekezet további munkája, a páratlanul lelkes tanító úrnak az ifjúság közt megkezdett tevékenysége és a presbitériumnak ama fogadalma felé, amit egyik buzgó presbiter így fejezett ki: „Ezután minden máskép lesz“. Németországi útamból. Königsfelden, a vadregényes Schwarzwald szivében, a herrnhuti testvérek kedves falujában van a német diákszövetség egyik hatalmas, szépen berendezett üdülő otthona. Az otthon megnyitó ünnepélyével kapcsolódott össze a délnémet „altfreund“-ok (véndiákok) húsvéti gyűlése, melyen részt vett s egyik előadó volt Michaelis, német birodalmi volt kancellár, ki évek óta elnöke a német diákszövetségnek. Lelkészek, tanárok, orvosok, mérnökök stb, komoly és tekintélyes csoportja gyűlt itt össze, akik már diákéveikben megtapasztalták életükben Jézus Krisztus erejét, hatalmát s az Evangelium útmutatása mellett futják életpályájukat... Ez az értékes tapasztalat, a vett jónak a birtoklása, arra készteti őket, hogy a jelen és jövendő diáknemzedéknek segítsenek, útmutatást nyújtsanak e kincsek elnyerésében. Jelen konferenciának az egyéni élet egy-két fontos problémáját érintő kérdésen kívül fő tárgya az volt, miként lehetne a német diákságot a még talán soha nem tapasztalt mai nehézségeken átsegíteni. Belső nyomor, keserves megpróbáltatások, — külső ellenség és a nemzeti öntudatot sértő megaláztatás között áll a diáksereg, akik elsősorban Krisztus katonái akarnak lenni, de a német nemzet katonái sorában is az első helyet akarják elfoglalni. Vájjon a kettő nem ütközik-e össze, ha az egyiknek fegyvere a szeretet, az 'ellenségért is való imádkozás, — a másiké a kard, talán véres kard lesz? Michaelis, az államférfiu, nem politikai beszédet tartott, hanem egész előadása bizonyságtétele volt komoly és mély hitének. Mikor a fenti kérdést tárgyalta, mély áhítattal hallgattam minden szavát, hiszen nekünk, magyaroknak, köztük különösen a magyar evangéliumi keresztyén diákszövetségnek is hasonló problémái vannak. A megoldás Jézus Krisztusban van — mondotta —, akinek szavai közül ma különösen a: „ne féljetek“ (fürchtet euch nicht!) hangzik hallhatóan felénk. Hónapokon keresztül az igazságtalanságokat halomszámra felhalmozni büntetlenül nem lehet . . . Isten nem engedheti a német népet a maga passzivitásában elpusztulni. Imádkoznunk kell, hogy a nehéz nemzeti probléma a harcnak ily passzív folytatásával megoldassák, s ezért nagyon hálásak is lehetünk majd, de ha a megoldásnak másik, minden keresztyén előtt fájdalmas neme adódnék — ott kell lennünk fegyverre! is ... És mi magyarok sem tehetünk másként. Michaelis nemcsak beszélt, de imádkozott is, buzgón, áhítattal, s mi is vele együtt e nehéz kérdés Isten bölcs akarata szerint való megoldásáért. Ugyanekkor
