Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-22 / 16. szám
1923. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 63. oldal. javadalmazással, amelyekhez a dunamelléki kerület még egynek fenntartását Ígéri, Sárospatakon az illetékes tiszáninneni egyházkerület három tanszék fenntartását, a negyedikre maga a község évi egy millió koronát, illetőleg 60 q búzát ajánl meg. Mindenik versenyző természetesen pályázik érvekkel, tanügyi előnyeinek kidomborításával is a döntő tényezők megnyerésére s felvonul a maga készleteivel a fórumra. Már előzetesen helyeznek el a hírlapokban cikkeket s így próbálnak barátokat szerezni a maguk ügyének. Természetes tehát az az izgalom, amellyel tekintett a tanügyi világ az Egyetemes Tanügyi Bizottság állásfoglalása felé. Nos, egyelőre a döntés elmarad. Szőkébb bizottsági tárgyalás eredményeként az egyetemes konvent elnöki tanácsa még kérni fogja a minisztert rendeletének olyatén módosítására, hogy még egy évig, tehát 1924 jun. 30-ig folyósítsa jogtanáraink állami fizetéskiegészítését, amely idő alatt megérlelődik az ügy és megtörténhetik — ha egyáltalán kénytelenek leszünk összevonni jogakadémiánkat — a döntés, ami egyszersmind két világító tornyunk rombadöntét is fogná jelenteni. Bizony hogy szomorú hangulat üli meg a tanügyi köröket. Ilyen hangnemben nyitotta meg a gyűlést Baltazár püspök mint elnök, rámutatva azokra a sötét vonalakra, amelyek az anyagi romlás következtében dominálják iskolaügyünket. A tárgyalás folyamán is több határozat hozatott épp anyagiakban megfogyatkozásunk nyilvánűlása gyanánt. Pl. megállapítás történt ugyan arra nézve, hogy a középiskolák fölé három, a népiskolák számára egy szakfelügyelői állás szerveztessék, de fedezet hiányában ez csupán pium desiderium. Mint egyetemes vonatkozású ügy fontos volt a tankönyv-előállítás kérdése, amely Debreczen sz. kir. város nyomdavállalatának ajánlata folytán került elő. A nyomdavállalat hajlandó a népiskolai tankönyvek íróit honorálni, pályadíjakat fedezni, a forgalom hasznából 5%-ot az illetékes egyházkerületeknek átengedni, a szükséges rovatos iveket stb. ingyen előállítani, ha megkapja a tankönyvelőállítás kizárólagos jogát. A tiszamelléki két egyházkerület felterjesztése rámutat a tankönyvkészíttetés nehézségeire és hajlandóságot árul el arra, hogy az egyetemes egyházra ruházza ezt a jogát. Miután a népiskolai tankönyv előállítása az összes kerületek ügye, felhívja őket az egyetemes tanügyi bizottság, hogy tegyék megfontolás tárgyává tankönyveink kinyomatásának egyetemes üggyé tételét s erről a lehető legrövidebb idő alatt tegyenek jelentést, hogy a júniusban tartandó konvent dönthessen. A theol. akadémiák ügyeinél különösen két tárgy dominált: A lelkészképzés reformja és az amerikai Reformed Church lelkészi okleveleinek nosztrifikálása. Az előbbi a tanárok gyökeres munkájának eredménye, a biblikumok elosztásával különösen alkalmas lesz a szentirás fundamentális megismertetésére, a szemináriumi munka által tudományos és az internátusok révén a lelkészi jellemnevelés sikeresebbé tételére. A tantárgyak szaporítása is terveztetik s így ismét előtérbe kerül az a már itt-ott hangoztatott óhaj, hogy a theol. tanfolyam elvégzésére 5 év vétessék fel. A végleges döntés az egyházkerületek nyilatkozata után fog megtörténni. A Reformed Church lelkésznevelői intézetei által a tiffini egyezmény figyelembevételével képzett lelkészek bizonyítványai minden külön vizsgatétel mellőzésével nosztrifikáltatnak, de azon kikötéssel, hogy ilyen oklevéllel bíró egyének választhatóság szempontjából a hazai akadémiákon képzett lelkészek fölött előnnyel ne bírhassanak. A jogakadémiai ügyek referensétől érdekes volt értesülni a szinte már kétes értékű szép eredményről,* amelyet a három jogakadémiánkon tartott vizsgák mutattak fel. Statisztikai adatokból kitűnt, hogy a kecskeméten a hallgatók 52%-a r. kath., 14%-a zsidó s csupán 34%-a protestáns, míg Sárospatakon 60%-a református s csupán 40%-a más vallásu. A gimnáziumok ügyénél nagy fontosságú az Értesítők kötelező mintájának megállapítása, tehát ezentúl minden Értesítőnk ugyanazon elvek szerint kiállítva ugyanazon kérdésekre adja meg a feleletet. A tanárok gyermekeinek nevelési segély-alaja 42.000 K vagyont tüntet fel s ehhez képest egyenként 3500 K segélyben részesítettek a következő gimn. tanulók: Szilágyi Géza Hódmezővásárhelyről, Batizi György Debreczenből, Szabó Károly Kisújszállásról, Farkas Kálmán Kecskemétről és Huszár Ilona Nagykőrösről. Tanítóképzők és polgári iskolák ügyei között nagy fontosságú a polgári iskolák részére készített rendtartás, amely alapos munka dicséretére válik az előadónak, dr. Veress István, a debreczeni tanítóképző igazgatójának. Uj dolgok kerültek elő a vallásoktatási ügyeknél is s ezek a tanterv és az önálló hitoktatók szolgálati és jogviszonyainak szabályozása. Különösen reformot jelent az előbbi, amely előzetes bizottsági tárgyalások és a vallástanárok észrevételei alapján készült a gimnáziumok, felsőbb leányiskolák, felső kereskedelmi és felsőbbfoku ipariskolák és polgári iskolák vallástanítása számára. A népiskolai ügyeket Simon Károly hadházi tanító referálta. A referensek minden tekintetben nagy munkát fejtettek ki, s maga a plénum is élénk és beható tárgyalások után hozta meg határozatait. Valami új élet fuvalmának lengedezését, új tervekben megújhodás tavaszát éreztük, csak az anyagi nyomor ne szegje szárnyát a magasba röpülő léleknek. A két teljes napon át folyó nagy munka bizonyára nyomokat fog maga után hagyni egyetemes tanügyünk életében. Rácz Kálmán. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.“
