Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-04-15 / 15. szám

1923. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 59. oldal. fegyelmi eljárás megindítandó. Lelkész és tanító köte­les akkor is megtartani az istentiszteletet, ha kettejü­kön kívül egy lélek sincs a templomban. Nem szabad lesüiyednünk egy megtévelyedett kor esetleg meg­­tévelyedett gyülekezetének buzgósági színvonalára. Jaj nekünk, ha felülünk eféle okoskodásnak: nem kell reggeli könyörgést tartani, mert üres a templom. Egy lépés ettől: nem kell vasárnap délutáni, vagy egy­általán bármilyen istentiszteletet tartani, mert üres a templom. Szép kilátások: levonni a további konszek­­venciákat. Az őrállóknak, vigyázóknak annál inkább helyükön kell állani, minél sötétebb az éjszaka. Hiveink megvárják, hogy pap, tanító akkor is tartson isten­tiszteletet, ha rajta kívül senki sincs. Egy — sajnos — némileg még szerencsének nevezhető paradoxonnal kell itt számot vetnünk: akik sohasem hallják meg, ha harangoztat a pap, azt meghallják, ha nem haran­goztak A lelkésznek a tanító nem csupán hivatalnok­társ, hanem gyülekezeti tag is és viszont. Ha ketten együtt vannak, az gyülekezet is. Minden keresztyén­nek kötelessége az áhítat, imádság, hálaadás. Mi akadálya lehet annak, hogy lelkész és tanító, család­tagjaikkal együtt ott legyenek a templomban, ha senki nincs is? Ez csak az akaraton múlik. Vita clerici lex populi: a vezetők szokása idők folyamán törvénnyé válik. A jó nehezen és lassan, sokszor észre sem vehetően, de ha nem hat és működik a jó, föltétlenül törvénnyé válik a rossz. Az istentiszteletről szólva, itt hívjuk fel a figyel­met arra a helytelenségre, mikor temetéseken az éneklés, imádság kezdetén és végén a kalapot meg­emelni akár a fungensek, akár az iskolás gyermekek elmulasztják. Természetesen a hívek még jobban el­mulasztják, bizonyos pogány jelleget adva temetési istentiszteleteinknek, leplezetlen gunymosolyára ott levő kath. testvéreinknek. Mig ha látják hiveink, hogy mi és az iskolás gyermekek illő figyelemmel kalapot emelünk, ők is rászoknak, hiszen ugyanők a kath. temetéseket télen is kalaplevéve hallgatják végig, mert „ott úgy kell“. 6. Biztos tudomásszerzendő arról: a konfirmandu­sokat a lelkész készíti-e elő, a konfirmáció illő ünne­pélyességgel tartatik-e, az ismétlőiskolások külön egész nap taníttatnak-e, nekik a vallástant a lelkészek tanítják-e, vizsga tartása nincs-e elmulasztva, ügy ezek, mint a mindennapi iskolások pontos templomba­­járása számon véve, mulasztásuk iskolamulasztás gya­nánt bejelentve vannak-e? Tapasztalat bizonyítja, hogy ezen a téren sincs oly kicsiny dolog, mely nagy fontosságú ne volna. Szerencsétlen iskoláztatási viszo­nyok miatt betűzni alig tudó, egy mondatot értelme­sen elolvasni, megtanulni nem képes ismétlösök meg­­taníthatók az egyháztörténetre egyszerű, lélekteljes magyarázat, beszélgetés, kérdezés utján, melyet csillogó szemmel hallgatnak, Örülve, ha megtudnak felelni. Az ujtestamentomból olvasgatásra kihagyott részecskéket szüleikkel, másokkal olvastatják, s majdnem szóról­­szóra eltudják mondani. 7. A gyülekezeti belmissziói bizottságok meg­­aiakításáról és működéséről szóló jelentések május végéig lévén az esperesi hivatalba küldendők, az eddigi belmissziói munkáról már most jelentés teendő az egyházlátogatásí megfelelő pontok kapcsán. Hol, mit próbáltak ezen a téren, mi vált be, mi nem sike­rült, megtárgyalandók a további teendők. Vallásos esték, délutánok tartása mindenütt kitűnő eredménnyel jár. Ének, imádság, értelmes bibliaolvasás, gyermekek, ifjak, hajadonok szavalata, felolvasás, előadás, egyes egyházi lapokból ismertetett gyülekezeti mozgalmak, minden kellően és egyszerűen megmagyarázva, ének­karok szereplése, gyermekek éneke: mind vonzóak. Az egyházi énekkarok szervezésénél kerülendő a sem­mit mondó és tartalmatlan „dalkör“ elnevezés, sokkal megfelelőbb az „énekkar egyesület“. Az egyházi bálok irtandók. Rosszabbul járunk velük, mint az állam­segélyekkel. Nem keresztyéni felfogás százezer koronát összeadni, de ezért ötször annyit elpazarolni. Egy szép vallásos délután pár ezer korona perselypénze áldásosabb. 8. Kitüntetendő az is: vallásos irataink, kiadvá­nyaink közül melyek, hány példányban voltak a gyülekezeti tagok közt forgalomban? „Nincs reformá­tus sajtónk.“ Ez a szállóige nem egészen helyes. Napi sajtónk, sajnos, még most sincs, de sajtónk van, sokkal kiterjedtebb, sokkal érdemesebb, mint a párt­fogás és terjesztési buzgalom. íme csak egy éppen nem teljes áttekintés: a) Holland-Magyar Kálvinista Könyvtár kiadvá­nyai. Már eddig is megjelent egész, sorozata a leg­kitűnőbb kálvinista tudósok és nagyhitü emberek műveinek. Alapos, mélyen vallásos munkák oly lélek­­teljésen megírva, hogy úgy a legképzettebb, mint a legegyszerűbb emberek kitünően fejleszthetik általuk református keresztyén öntudatukat, hitbeli tudásukat. b) Magyar vallásos traktátus társaság kiadvá­nyai népies célzattal megirt, de lelkészeknek és mű­velt világiaknak is sok szép és helyes ismeretet nyújtó, nélkülözhetetlen füzeikéivel. c) Protestáns Árvaházi Képes Naptár, Magyar Naptár, Bethlen Naptár, Magyar Keresztyének Naptára, stb. Naptár minden háznál kell. Az immár igazán a mi hibánk, ha megvesznek hiveink p. u. 150 koroná­ért haszontalan, ponyvatermékeket, amikor p. u. a Protestáns Naptár az ő háború előtti terjedelmében, igazi értékes, léleknemesítő tartalommal 120 koroná­ért, sőt szövetkezetek utján hozatva ennél kevesebb­ért is kapható. d) Kálvinista Szemle. (Budapest, VIII., Muzeum­­körut 10. II. 12.) A történelmi kálvinizmus határozott elveit képviselő, alapos, gazdag és élénk heti lap. Világi buzgó embereink is, akik járatják, nem dicsér­hetik eléggé. e) Örálló. (Budapest, I., Horthy Miklós ut 1. III. 16.) Napi lapunkká lenni hivatott és azért küzdő, egyenes, tiszta magyar elvű, élénken és tartalmasán szerkesztett politikai és társadalmi heti lapunk. Ma, amikor napilapot járatni alig érdemes, mi magunknak is szinte pótolja ezt heti ktil- és belpolitika c. meg­bízható és csak a megtörtént tényeket közlő cikkei­vel. Hiveink kezéből ezzel vehetjük ki a romboló napi és silány hetilapokat, melyeket a legkisebb község­ben is azelőtt álmodni sem mert mennyiségben járatnak. f) Reformáció. A Református Igehirdetővel együtt folyóirat lelkészek, tanítók, presbiterek, gyülekezeti munkások részére. (Tahitótfalu, Pest m.) Nélkülöz­hetetlen segítőtársunk a gyülekezet külső és belső építésének munkájában, küzdelmeiben, eredmények elérésében. g) A régi kitűnő és kedves Téli Újság. h) Az egész évben megjelenő Keresztyén Család. (Tahitótfalu.) Heti vallásos néplap oly kitűnő szer­kesztésben, mely megmagyarázza örvendetes elterje­dését. Igen, de szolgáljon követendő példa gyanánt, hogy evangélikus testvéreink hasonló lapja, a Harang­szó, ott van majdnem minden evangélikus család asztalán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom