Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-08 / 14. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1923 április 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ..................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................................... ............................................... FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. .......-....................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÄR PÁPA, FŐ- FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®Í0 □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a Húsvét után. Elmúltak tehát azok a nagy napok, a nagyhét napjai, amelyek a visszaemlékezés erejével újra meg újra megragadják a keresztyén világ lelkét és éreztetik vele azokat a csodálatos kapcsolatokat, amelyek egy más világhoz fűzik s amelyek más fényben mutatják ezt a sok nyomorúsággal rakott földi életet is. Az emlékezés eme nagy napjain újra alkalmunk volt szemlélni az isteni élet törvényeit, amint azok láthatókká váltak Jézusnak, az élet utólérhetetlen nagy hősének tragikus sorsában és megdicsőülésében. Állottunk az Ő keresztje alatt, de betekintettünk megüresedett sírboltjába is. Tudtunk-e, tudott-e az egyház és a magyar társadalom elmerülni a nagyhét nagy gondolataiba? Erre a nagyon is aktuálissá vált kérdésre az élet fogja megadni a maga kendőzetlen feleletét. Az élet... Ah I ha már egyszer valóban belejutna az igazi, helyes mederbe és ott hömpölyögne hatalmas erővel az isteni célok irányában! Tudjuk, hogy ebben semmi emberfölötti, semmi lehetetlen nincs, hiszen éppen az a természetes, ha az ember Isten rendelése szerint is kiemelkedik az állati sorból és kibontakozik az anyagiasság lélekfojtogató öleléséből, ha tehát feleszmél hivatásának meglátására és a szellemi világ képviselője gyanánt úrrá lesz az anyag fölött. Ez a gyönyörűséges életszínvonal azonban, mint minden igazi érték, csak komoly akarásnak lehet gyümölcse. Feltámadhatunk, ha akarunk feltámadni. Akarunk-e? Ez a döntő kérdés, itt kell megragadni a dolgot. Aki nagyot akar, nagy dolgokra képes, akarat által lesz urává az ember a világnak. Ez a mi legbecsesebb képességünk, ebben jutunk legközelebb a Teremtőhöz. Ám az akarat sem nem terpeszkedő sopánkodás, sem nem szilaj szeszély: a vágy öntudatossága és a cél tiszta látása egyformán hozzátartoznak. Korunknak általában s így keresztyén életnyilvánulásunknak is az a kórtünete, hogy gyönge az akarásra, nem lüktet lelkében az az impulziv erő, amely kiemelné a szürkeségből, a ködös szétfolyódásból és markáns vonásokkal domborítaná ki egyéniségét. Betegségünk az érzelgősség és a hangulat uralma; gyönge a szívünk és az agyunk. így nem lehet nagy dolgokra vállalkozni, így le keli tennünk a feltámadás reménységéről. A feltámadásra csak erős egyéniségeknek van joga. Isten országát az erősek, sőt maga Jézus szerint az „erőszakosok“ bírják. így van berendezve a természeti világ is. Csak földnek és napnak kölcsönös hatása, együttes munkája hozza létre a virágos tavaszt és a gyümölcsöző őszt. A szikla, amely nem veszi magába a nedvességet, nem növel füvet és fát. A lelki világban is csak ott lesz megújulás, ahol az isteni erők befogadásra találnak. Ez a befogadás pedig bizonyos válogatással, különböztetéssel jár. Mert vannak dolgok, amelyeket ‘el kell távolítani előbb, hogy betelepedhessenek azok helyére az Élet tényezői. A magnak meg kell rothadnia s csak úgy indulhat fejlődésnek az új növény, a szívnek hát meg kell lágyulnia a bunbánat hévében, ki kell dobnia magából a szent dolgoktól való idegenkedést, fel kell bomlania bizonyos kapcsolatoknak és csak ilyen erjedési processusnak lesz az eredménye az új élet, így támadhat fel a testi emberből az Isten szerint való lelki ember. Nincs nagyobb csodája a világnak, mint a bűnös megjavulása, de minden csoda tulajdonképen természetes lefolyású, csupán rejtett erők előretörése benne a rendkívüli; az ember új életre kelésének is megvan a természetes lefolyása, a rendkívüli, a csoda benne csupán a processust megindító isteni erő. Társadalmi és nemzeti megújulásunknak, feltámadásunknak is megvannak természetes feltételei, amelyek tőlünk, emberektől függenek. Az Isten atyai keze egyengeti az útat, de nekünk meg kell rajta indulni, erőket kínál, de nekünk azokat át kell venni, a metafizikai hatásokat nekünk kell fizikaivá átidomítani. A mi munkánk nélkül nem fog eljönni Isten országa, amint csonka Magyarországból is csak úgy lesz valaha egész Magyarország, ha ez a most béna és csonka nemzeti érzés éppé és egészségessé fejlődik bennünk. Áldott minden elhatározás, amely tetté dicsőül, áldott minden perc, amely tisztábban szeműnk elé állítja feladatainkat, áldott minden lépés, amelyet tisztán meglátott isteni célunk felé teszünk. Feltámadunk, fel kell támadnunk, akarjuk a feltámadást. Van még annyi éjetösztön bennünk úgy is mint emberekben, úgy is mint ennek a megvetett magyar nemzetnek tagjaiban, hogy fel akarunk támadni emberek és magyarok gyanánt. Jézus megnyílt sírjából annyi fény áradt csak a most elmúlt húsvétkor is
