Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-11 / 10. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 10, szám. Pápa, 1923 március 11. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .............................-........................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..................................................... ................................................ FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ................................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- -Ä FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ, ötö □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. □ Az imádkozó magyar.1 Theologus koromban egy ifjúsági konferencián vettem részt, melyen az egyik felszólaló kifejtette, hogy a turáni faj nem szeret imádkozni, amiből az következett, hogy a magyar ember előtt is idegenszerü az imádságos élet. Bizonyára, még ma is vannak olyanok, akik ugyanezt gondolják, bár azt hiszem, a lefolyt világháború és a forradalmak rettenetes csapásai sok embert odahajtottak az élő Istenhez, Akivel együtt lenni, Akivel beszélgetni az élet legigazabb öröme, legfelségesebb tapasztalata. Akik talán kételkednének abban, hogy az imádság egyetemes jelenség, azok figyelmét felhívjuk arra a pompás monographiára, amely a háború alatt jelent meg Heiler tollából.2 Akik pedig az imádkozó magyar iránt érdeklődnének, ime itt van Révész Imre imádsággyüjteménye a reformáció századától kezdve Szikszay Györgyig, a mi magyar kálvinista népünk e kedvelt imádkozójáig. Ez a könyv is ékesszavú bizonyíték amellett, mennyi elrejtett kincs van még a mi református eleink életében, amit eddig észre nem vettünk, amit kiaknázatlanul hagytunk. Itt, ezekben az imádkozó lelkekben, és az övékéhez hasonló lelkekben — nagy sereggel kellett lenniök, különben nem tudnánk megérteni az eseményeket — találjuk magyarázatát annak a kitartásnak, bátorságnak, vésszel, viharral, gályákkal dacolásnak, amikért büszkék vagyunk atyáinkra és anyáinkra. Kiderül a régi igazság érvénye most is: a legnagyobb erők e világban a láthatatlan, szemmel nem látható erők. Ha volt erő múltunkban ■— és ki merné tagadni, hogy nem volt? —, akkor ez onnét felülről jött, az imádság útján. A tanulság pedig a jelen embere számára az: ha erőt akarsz szerezni — és ki ne óhajtana közülünk? —, fordulj a régi forráshoz, fordulj buzgó, alázatos, töredelmes imádságban 1 Az imádkozó magyar. Református eleink társalkodásai a Szentháromság Egy Istennel. Összegyűjtötte Révész Imre. Debreczen, 1922. 2 Heiler Friedrich: Das Gebet. 3-ik kiad. 1921. Istenhez, Ő ma is az, Aki Ecsedi Báthori István, a Bethlen Katák, a Rádayak számára volt: irgalmas, szerető Atya, aki meghallgatja a könyörgést. Fel tehát imádságra, hogy jól dolgozhassunk. Nagy feladataink vannak, tehát sokat kell együtt lennünk Istennel, Aki egyedül tud erőt adni a munkához. p liarangszentelés Szilvásszentmártonban és Zseliczkisfaludon. Lélekemelő ünnepély keretében avatta fel február 4-én a szilvásszentmártoni ref. leányegyház a háború alatt testvértelenné lett harangja mellé önkéntes adakozásból újonnan szerzett harangját, amelynek oldalára vésve, megörökítette hősi halottjainak neveit. Enyhe, napsugaras februári vasárnap lévén, a környék falvaiból seregestül tódult a nép a harangszentelésre. A kis templom alig egytized részét tudta volna befogadni az egybegyűlteknek s így az ünnepélyt a tágas templomudvaron kellett megtartani. A CII. zsoltár 10. verse után a pár ezer ajakról felcsendülő XC. zsoltár örökszépségü dallamát zengve verték vissza a Zseliczség erdőkoszorus dombjai. Majd Tóth Sándor, a zseliczkisfaludi ref. anyaegyház lelkésze mondott megható, bensőségteljes szentelő imádságot, melynek végeztével megszólalt az új harang. Hangjaira könny gyülemiett a szemekbe — részint az örömtől, részint a bánattól. Az örömtől, amely áthatotta lelkűket, hogy Isten odasegítette őket, a maroknyi gyülekezetei, hogy szent hajlékuk őstornyában az egyedül maradt harangjuk hangja mellett, az elszólított nagyharangjuk helyett, új harang szavát hallhatják. S könnyek peregtek a szemekből a bánattól: hiszen az új harang szive, nemcsak a harang oldalához csapódott oda minden kondulásnál, de odaütődött azoknak a kebeléhez is, akiknek hősi halottjaik nevei a harang oldalán vannak megörökítve. A harangszó elhangzása után e sorok írója tartott ünnepi beszédet Luk. 14. rész 23. verse alapján, amely után Vida József, az ünneplő leányegyház praeorans-tanítója szép szavak kiséretében emlékezik meg a gyülekezet áldozatkészségéről s felolvassa az adakozók neveit, akiknek áldozatkészségéből 450.000 K gyűlt össze. — A délutáni istenitisztelet alkalmával Vida Dániel ötvöskónyi s. lelkész tartott a XLVIII. zsoltár 9—10. versei alapján tartalmas bibliamagyarázatot. A délelőtti és a délutáni istentiszteleteken többször gyönyörködtette a hallgatókat úgy a férfi-, mint a gyermekénekkar Vida József tanító vezetése mellett. — A 2 5 q súlyú kedvesen búgó harangot az „Ecclesia“ rt. készítette.
