Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-04 / 9. szám
34. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923, — mondja Pál apostol — nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal." Az igazi békesség csak az igazság műve és gyümölcse. Krisztus egyháza küzdőpálya és nem kísérleti telep. „A keresztyén szeretet sem lehet csupa elnézés, hanem a keresztyén egységnek, a gyülekezet belső rendjének, Istentől rendelt lelkiismeretes védelme." „Eredj el és többé ne vétkezzél, hogy gonoszabbul ne legyen dolgod": így szól Idvezítőnk nem egyszer, mikor egy-egy bűnöst meggyógyít. S bár nem támad reá Judásra, miután ez szörnyű vétkét elkövette, de nem is tart fenn vele barátságos viszonyt: nem lép föl védőjének, nem keres számára bűnkisebbítő elméleteket. Nem lehetünk mi se bölcsebbek, jobbak Jézusnál, avagy a tanítvány lehet-e nagyobb Mesterénél? Ha vétkezik a te atyádfia, dorgáld meg négyszemközt; ha ez nem használ, dorgáld meg tanuk előtt; ha ez sem használ, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat: legyen olyan, mint a pogány és a vámszedő. Isten törvénye, igéje előtt mindnyájan meghajolni tartozunk. Krisztus követőinek gyülekezete szent; szentségre van elhíva Istentől: szentségre kell törekednie. „Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva iészen." Ilyen szent hatalmat ruház Megváltónk az Ő benne hívők gyülekezetére, az Ő benne való hit által: úgy kell tehát mindenben eljárnunk, hogy az „a mennyben is érvényes legyen". A küzdelmet, Istenben bízva, mindnyájuk szives támogatását kérve és remélve: vállalom. Igyekezni fogok munkámmal és Isten előtt való buzgó imádságommal elhárítani mindent, ami az Istentől rendelt nagy és szent cél felé a vállvetett együtt-törekvés harmóniáját bármely irányban zavarhatná. De ingadozó nádszál, bizonytalan zengésű trombita mégsem lehetek. Nincs jogom bármit is cselekedni az igazság ellen, mindent csak az igazságért. Nincs jogom még akkor sem, ha emiatt mégis viharos hullámok csapkodnának a cél felé evező hajó körül. Inkább csapkodjanak a hullámok, ha talán engem sodornának is el: az lesz a legkevesebb baj 1 Nincs szükségem a tisztségre; s ha azt látom, hogy a tisztségnek sincs szüksége én reám, úgy amint vagyok, az építőmunka azon vezérelveivel, melyekkel Isten igéje alapján elindulok: ezt Isten intésének tekintve, szívesen félreállok. Sokat olvastam, sokat tanultam, még több a hiányosságom, de földi életem tömérdek gyarlóságai mellett is arra a tanúságra eljutottam, hogy nincs értékesebb bölcsesség, nem is akarok mást tudni, mint az Úr Jézus Krisztust: azt pedig, aki megfeszíttetett 1 Tőlem, magamtól, sokat ne, sőt semmit se várjanak. Csupán annyira lehetek képes, amennyire Isten után az egyházmegye minden egyes tagjának segítőmunkája képesít. A szivekbe plántált isteni erőket, isteni szikrákat észrevenni, megkeresni, sokszor a hamu alól kiszabadítani, megbecsülni, egymás lelki tüzénél lángra lobbantani, Isten országának szolgálatába állítani: kölcsönös kötelességünk lesz. Nemcsak tollal, törvénykönyvvel: hitemmel is akarok adminisztrálni. Szükségem lesz az egyházmegye minden egyes tagjának imádságára: valamint az egyházmegye minden egyes tagjának is szüksége lesz az én imádságomra. Kérlek titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok ti is velem együtt az imádkozásokban, én érettem is Isten előtt. Teljes hitem és meggyőződésem, hogy amit Isten országa igazságáért igazán munkálkodunk, annak jó eredménye és jutalma megvan. Ez nem azt teszi, hogy mi a jutalomért és eredményért dolgozzunk, mert akkor már nem tisztán és igazán Isten országáért dolgozunk, hanem azt, hogy amíg tisztán és igazán Isten országának igazságáért dolgozunk: addig és azért megadatik munkánk eredménye, számunkra eltétetett jutalma is. Isten országáért hittel munkálkodóknak isteni erők állanak rendelkezésére. Az igazságnak átformáló ereje kétségtelen. Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát: és minden szükséges dolog megadatik néktek. Hiszen Idvezítőnk, mikor a hetven tanítványt elküldi a munkára, s azok mind a hetvenen örömmel térnek vissza, jelentve a Krisztus neve által elért eredményeket: ezzel a kijelentéssel akarja tudtokra adni az eredmény természetes voltát: „Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből". Nem azt mondja: „látom" vagy „meg fogom látni", hanem „látám". Azért mondtam: az Isten országa igazságáért végzett munka eredménye és jutalma nem meglesz, hanem „megvan". Hitem nem frázis, nem szónoki figura. Én szónokolni nem tudok, tudni sem akarok; én hitvallást tenni akarok; hitem életteljes valóság: még pedig a földi dolgoknál, tüneményeknél, igazságoknál, tapasztalatoknál sokkal biztosabb, mert örök valóság. Köszönöm, hogy becses bizalmukkal megajándékoztak. Nem azért köszönöm, mert e megbízatás megtiszteltetés számba is megy. Hiszen, ha a jó Isten nem engedi úgy viselnem e tisztséget, hogy ezáltal is az ő dicsősége visszatükröződjék, akkor a külső tisztesség, mely ehhez önként hozzátapad, úgy sem ér semmit. Azért köszönöm becses bizalmukat, mert ezzel Isten után alkalmat nyújtottak a nagyobb és több szolgálatra. Kérésem ez alkalommal: legyenek ösztönzőim, ellenőrzőim e szolgálat teljesítésében, hogy mindazokra, amiket itt elmondottam és amiket el se mondottam, csak lelkem mélyén érzek, a nagy és hatalmas Isten mondja reá, hogy: Ámen. * * * Atyánk! bár gyönge és gyarló, halandó emberek vagyunk, de kegyelmed által szövetségben állunk és szólhatunk Tevéled, Istenünkkel, járulhatunk Te eléd: járulunk is, könyörögvén a Te népedért, Krisztus híveinek gyülekezetéért. Köszönjük, hogy elhívtál bennünket gyönge eszközökül a Te országod terjesztésének munkájára. A Te erőd és hatalmad erőtlenség által végeztetik el:
