Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-23 / 51-52. szám

1923.

BELMISSZIÓ.

67. oldal.

után rendszeres bibliaköri megbeszéléseket indítani meg? Van már olyan hely is, ahol a presbitérium értette meg e munka fontosságát s maga jár elől jó példával úgy, hogy hetenkint bibliatanulmányozó „gyűlést“ tart. Dunántúl és Dunamellék több gyülekezetében lelkes belmissziói bizottságok alakultak. Íme a legjobb alkalom a bibliaköri munka megkezdésére. Aki dolgozni akar, az megérti, hogy neki erőre van szüksége. E bizottságok összejövetelei természetszerűleg bibliatanulmányozásban végződnek s innét már csak egy lépés kell ahhoz, hogy Kálvin strassburgi példája nyomán mi is összegyűjtsük munkatársainkat bibliai megbeszélésekre.

Az érdeklődés felkeltése céljából nagyon jó kiindulni aktuális kérdésekből. Ahol pl. baptisták vagy adventisták dolgoztak, semmi se természetesebb, mint hogy az ő tévelygéseiket beszéljük meg. Nagyon ajánlatos segédkönyvek erre: Benkő István A gyermekkeresztség, Kiss B. Szombat-e vagy vasárnap, Modersohn Szombat és vasárnap, Gyiilvészi István Báránybőrbe bújt farkasok (adventisták és spiritiszták ellen) c. munkák.

A helyre nézve szomorúan keil megállapítanunk, hogy — mint sok munkánál — itt is nélkülözzük a | gyülekezeti termek hiányát. Igazi munkás református 1 egyházat, amely nemcsak kulíuszközösség, de kulíur- i és szereteiközösség is, nem lehet elképzelni enélkül. j Nekünk dokumentálnunk kellene külsőleg is azt, hogy i a mi vallásunk nem merül ki a templomban és az j ünnepek megülésében, hanem az élet minden viszonyára kiterjed. Keresnünk kell minden alkalmat a szeretetközösség ápolására és az építő együvé tartozás biztosítására. Intézményesen kei! gondoskodnunk arról, hogy a gyülekezeti élet családi és kulturközösséggé is kitágulhasson, illetőleg hogy valódi református gyülekezeti élet lehessen. Azzal a sok millióval, amit nem egy heíyen luxus-harangok beszerzésére fordítottak, nagyon szépen a megoldás felé lehetett volna vinni a gyülekezeti terem kérdését. Az csak természetes, hogy népünkben ez iránt még nincs meg a fogékonyság, mert nem tudja, mire való, mert hozzá szokott ahhoz, hogy a vallás csak kultuszközösség. Bizonyos azonban, hogy mihelyt a gyülekezeti munkák megindulása következtében olyan jellegű szükségleteket ismer fel népünk, amelyeket csak a gyülekezeti terem megépítésével lehet kielégíteni, erre is époly lelkesedéssel fog adakozni, mint a harangokra. Hát ha még felvilágosíianánk arról, hogy más nemzetek református egyházaiban ez az első, amiről gondoskodnak, s hogy egyes helyeken már nálunk is vannak! Hát ha a tehetősebb gyülekezetek jó példával járnának elő!! Nem egyszer megtörtént már, hogy a bibliaköri munka ébresztette fel a vágyat a gyülekezeti terem létesítésére s a tagok lelkes buzgósága és imádkozó kitartása meg is hozta az eredményt. Ezzel a kérdéssel szemben különben a mi feladatunk az legyen, hogy teremtsünk szükségletet, létesítsünk olyan munkákat, amelyeknek helyiségre van szükségük. Ha a lakó meg van, akkor már megértik az emberek, hogy lakásra is szükség van. De addig mig nincs lakó. azt mondják,: minek a’.

Azonban a gyülekezeti terem hiányát ne használjuk ki ürügynek. Ha nem vezethetjük a bibliakört a templomban, mert az a bundák és szűrök korából kályha nélkül maradt ránk s így ép a gyülekezeti munkára legalkalmasabb időben nem kellemes tartózkodó hely, akkor is rendelkezésünkre áll az iskola, több helyen a tanácsterem és iroda. Néhol nagyon

kedves összejöveteleket tartanak a lelkészlakon, vagy más valakinek erre alkalmas lakásán. Csak az a fontos, hogy kellemes, családias, barátságos legyen az a hely, ahol meg lehet találni az intim hangot. Nincs kedvesebb annál, mint mikor a vezető egy asztal körül ül le a résztvevőkkel. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol a vezető közel van a hívekhez, ott a szónoklat és szóvirágok benne szorulnak, intimebb, közvetlenebb lesz a hang és a szivek is közelebb jutnak egymáshoz.

Az idő nem fontos. Amikor a legalkalmasabb. Minthogy a vallásos esték a legtöbb helyen vasárnap este tartatnak, a bibliakör idejét valamelyik hétköznapra is ki lehet tűzni. Legjobb, ha hetenkint és mindig ugyanazon napon tartjuk, mert ha pl. kéthetenkint jönnénk össze, az, aki egyszer valami okbói elmaradt, zavarba jönne az idő felől s ez mindig jó ürügy az elmaradásra. Ha pedig változtatjuk a napokat, akkor híveink állandó bizonytalanságban lesznek. Legmegfelelőbbek az esti órák, amikor már minden házidolgukat elvégezték s a vacsorán is túl vannak, vigyázzunk arra is, hogy az összejövetel egy óránál tovább ne tartson. Ha ezt az egy órát pontosan betartjuk, akkor szívesen jönnek el azok is, akik csak épen azt szakíthatják el idejükből. Akiknek idejük van, azok az összejövetel bezárása után még ott maradhatnak úgy is és elbeszélgethetünk velük. Sokan kivihetetlennek tartják, de a tapasztalat alapján erősen hangsúlyozzuk azt is, hogy kezdjük meg az órát pontosan a rendes kitűzött időben, akármilyen kevesen vannak is. Eleinte megtörténik majd, hogy egyesek elkésnek és a végefelé jönnek, de ha látják, hogy mi következetesen pontosak vagyunk, ők is rászoktatják magukat erre.

Múltúnkból.

Tanulni és tanítani kell.

Minthogy a Szentlélek átkot dörög azokra, akik az Isten munkáját csalárdul végezik, a) emlékezzenek meg a lelki pásztorok, hogy ők nem tunya heverésre, sem nem külső gazdálkokásra, hanem az Úr gabonájába hivattattak, amelyben olvasással, tanulással és tanítással kell foglalkoztok. Különben a nem tanulók és hanyagok és a Szentirásban jobban-jobban elő nem haladók, mint haszontalan béres szolgák fognak elüzetni. Jerém. 48. 10.

Felső-Magyarországi cikkek (1595.) VI. cikk.

Kaposvárott az utóbbi években szépen fellendült gyülekezeti élet bizonyára újabb indításokat vett f. hó 15. és 16. napjain, amikor Czeglédy Sándor és dr. Vass Vince beimissziói lelkészeket látta vendégül a gyülekezet. 15-én d. u. a presbitériummal és a belmissziói bizottság tagjaival volt megbeszélés a már bevezetett és bevezetendő gyülekezeti munkákról s a megbeszélés végén Huszár Aladár e. m. gondnok megragadó szavakkal rajzolta a gyülekezet tagjainak felelősségéi a jövővel szemben 16-án d. e. és d. u. a templomban hirdették az igét a belmissziói lelkészek, este pedig a Lorántffy Zs. egyesület álfa! rendezett felejthetetlenül kedves szeretetvendégségen tartottak előadást. Adja Isten, hogy ez az exponált gyülekezet, amelyen egész Somogy szemei függenek, messze világító legyen a maga aktiv hitéletévé!.

15-én Czeglédy Sándor Magyaregresen is hirdette az igét és a lelkek mélyéről sok drága kincset előhozó megbeszélést folytatott a gyülekezet szép számban összejött tagjaival.