Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-23 / 51-52. szám

1923.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

203. oldal.

kezdődik bennünk, hanem az isíentelenségből, ami még van bennünk.“ „Igazságos, hogy ilyen tiszta Isten csak a tiszta szivüeknek nyilatkozzék meg.“ Pascal Faust-utja tehát a vallás dolgaiban elválik Faustétól. A keresztyén vallásban megtalálta az Abszolutumot, a világ erejét, lelkét, értelmét, célját. Tiszta leikéhez lehajolt az isten, megmutatta magát. Látomásban láíta Istent és a Jézus Krisztust. Megtért s elkezdődött számára „a teljes és édes lemondás ; teljes odaadás Jézus Krisztus iránt“. Hányódó lelke révbe ért, a boldogságot megtalálta s megtartotta folytonos testi szenvedések között. A hiúság vására, amelyet olyan jól ismert, nem érdekelte többé. Csak a leikének élt.

És mi köze mindennek a Má-hoz? Az, hogy Pascal példát adott arra, hogy a legfényesebb elmének, a legnagyobb tudósnak is lelki boldogságához, békéjéhez a tudomány kevés, sőt elégtelen, s hogy a nyugalom, a boldogság eléréséhez az érzeirni élet kiteljesedése szükséges. Korunk tudományos, hideg kor. A népek sorsának intézői pedig sem a tudomány, sem a hit szavára nem igen hallgatnak legsorsdöntőbb lépéseiknek A barbárság új kora borult ránk, ahol a tudomány (főleg a természettudomány) a háborús barbárság szolgálatába van állítva, a szellemi tudományok részben a népek egymás elleni szenvedélyeit táplálják s a hit, a vallás igazságai üres templomokban húzódnak meg. Maga a tudás nem áldás, mondja Pascal élete, „a tudomány hideg kútfejénél szomju lelked Rzomj öli meg“ (Tompa). Meríts az élet vizéből, te eltévelyedett, megvadult világ. A vallás megfér a tudománnyal : végső tárgya mindkettőnek az Abszolutum ; a vallás Istennek nevezi, a tudomány különböző módokon próbálja rögzíteni. Pascalban a tudomány és a hit világa időben egymásután következik, lényegileg a kettő kiegészíti egymást s nem mond ellen egymásnak. A mi hideg korunknak is hit kellene, meleg hit. Melegség, közeledés, megértés az egymásnak vadult népek közt. Ma még a szenvedély az úr. Vájjon megértik-e a franciák, akiknéi legtöbb a szenvedély ma is, mit mond nekik Pascal ? A jelek úgy mutatják, nem. A belátás akkora fokú hiánya a bukás előfutára. Az erkölcs uralmának helyre kell állnia, ha kell, a franciák nélkül is. Ezt a helyreállást pedig az ilyen nemes szellemek eszközük épen mint Pascal.

Dr. Trócsányi Dezső.

Megjelent! FORGÁCS GYULA Megjelent!

Agenda és Konfirmációi Káté

cimü könyve.

A 164 oldalas könyv ára 3240 K. Portóra 320 K csatolandó. Egyházaknak 10 példánynál portómentesen.

10—25 példánynál poríómentesen és 10°/o engedménnyel, 25—50 „ „ 150/0 „

50—100 „ „ 20% ,,

100 példányon felül , 25% „

küldjük. Megrendelhető a Magyar Traktátus Társaságnál, Tahitótfalu.

Á debreczed ref. presbitérium felhívása

az ország összes református presbitériumaihoz és az összes protestáns egyházi hatóságokhoz.

Dr. Révész Imre lelkipásztorunk, a Templomegyesület 1923 november hó 2-ik napján tartott gyűlésén, a kivonatosan közölt következő beszédet tartotta :

A legközelebb elmúlt években eddig is elégszer j tapasztaltuk római kathoiikus magyar testvéreink ! részéről azt, hogy ugyanakkor, amikor a Krisztusban I és hazánkban való testvéri egyességet hangoztatták I és kötötték a szivünkre, túltengő egyházfelekezeti ! öntudatuknak ezt az egyességet eleve kétes színben j feltüntető megnyilatkozásokat engedtek meg. Ezekre a megnyilatkozásokra, kivált minthogy a legtöbb esetben egyes személyek részéről történtek, rendszerint a hallgatás volt a leghelyesebb és legméltóbb felelet. Azonban a nemrég lefolyt budapesti országos kathoiikus nagygyűlésen elhangzott nyilatkozatokkal szemben már nem követhetjük ugyanezt a magatartást, mert itt a magyarországi római kathoiieizmusnak, ha nem is hivatalos, de ezzel a gyakorlatban majdnem egyenlő súlyú társadalmi képviselete a maga egészében emelt a maga előkelő papi és világi szószólói útján ez ország színe előtt olyan vádakat a magyar protestantizmus ellen, amelyeket szó nélkül hagynunk, egyértelmű volna a megféiemiéssel, sőt az árulással.

Ezek a vádak, bár nagyon sokfelé szétágazók, valamennyien egy közös gyökérrel bírnak. Ez pedig az a nagyon régóta ismeretes tanítás, amely szerint a reformáció a magyar nemzet egységét megrontotta s a mohácsi vész óta bekövetkezett összes nemzeti szerencsétlenségeinknek a protestantizmus a legmélyebb forrása. Ennek a szörnyű vádnak, melyet a magyarországi kathoücizmus védő-támadó harcosai az ellenreformáció XVI. századbeli kezdetei óta állandóan hirdetnek, s a legkülönbözőbb változatokban újítanak föl esetrői-esetre, nyilván az a nagyon átlátszó célja, hogy a magyar lelkekben hazafiságukra appellálva keltsen ellenszenvet a protestantizmus iránt.

Bár meg vagyunk arról győződve, hogy ennek a vádnak alaptalan és rosszhiszemű volta nemcsak a hitükben és hazafiságukban erős protestánsok, de a történelemnek ás az életnek minden elfogulatlan ismerője és vizsgálója előtt is napnál világosabb, ez alkalommal mégis szükségnek látjuk azt, hogy jó leíkiismeretíel és ünnepélyes nyilvánossággal megállapítsuk vele szemben a következő, csak „a sötétség hatalma“ által (Lukács ev. 22:53) elhomályosítható tényeket és következtetéseket:

A reformáció és protestantizmus nemhogy megrontotia volna a magyar nemzet egységét, hanem ellenkezőleg, igazi, belső, lelkiérteíemben megteremtette ezt. A középkori magyar nép politikailag és egyházilag egységes életformák között él ugyan, de a nemzeti-gondolat és öntudat bensőleg egyesítő lelki - kapcsát benne még hiába keressük — ami a rövid megszakításokkal folytonosan dúló írónvidongásaiból, párt- és oszíáiybarcaiból is kitűnik. Nemzeti gondolatot és öntudatot csak a protestantizmus tudott adni népünknek azáltal, hogy a kathoücizmus érdemes, de kezdetleges előmunkálatai után, a semminél alig valamivel több előzményből megalkotta a nemzeti gondolat előföltételeit és eszközeit: a nemzeti nyelvet és irodalmat, iskolát és művelődést. Ezt komoly és elfogulatlan kathoiikus magyar tudósok a protestánsok-