Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-11-25 / 47. szám

186. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. Részvétét fejezi ki dr. Balassa József vil. tanács­­biró és Salamon Károly ny. fehérvári kántortanító el­hunyta felett. Búcsút vesz, a tanácsbiróságról beteg­sége miatt lemondott Kálmán Vincétől, a nyugalomba vonult és egyházmegyéből eltávozott lelkészek és taní­tóktól, szeretettel köszönti és fogadja az újonnan be­lépett lelkészeket és tanítókat. Az idegen tanintézetekbe járó ref. növendékek vallásos oktatásának szép eredményéről számolnak be a móri és székesfehérvári vallásvizsgai biztosok. Székesfehérvárott e tekintetben nagy a haladás, a meny­nyiben sikerült az egyházközségnek városi segéllyel a II. hitoktatói állást megszervezni és felállítani, ami a sok iskola nagyszámú növendékeire tekintettel, élet­kérdés volt. Sajnálattal látja egyházmegye, hogy még sok szórványban nincs meg az anyagi erő a lelki gondozás és vallásoktatás végezhetéséhez, ezért szük­ségesnek tartja ilyen helyeken állandó kápláni állások felállítását, nagyobb mérvű segélyek nyújtását és meg­kérni a kerület útján a konventet, hogy ezt a munkát a közalap átszervezésével is tegye lehetővé. Szép eredményt tüntet fel az esperesi jelentés az áldozatkészség megnyilvánulásáról, mely alapítvá­nyok létesítésében, adományok nyújtásában, építke­zések eszközlésében, harangok beszerzésében egyesek és egyházközségek részéről nyilvánult meg. Ezek kö­zül különösen elismerést érdemel Moharos Péter enyingi községi biró, aki hősi halált halt fia emlékére egymaga készíttetett egy harangot, az enyingi pres­bitérium tagjai, akik együttesen egy másik harangot öntettek, Bibó Dezső úr, aki Lajoskomáromban több éven át 10 hold földet bocsátott rendelkezésre harang­beszerzés céljára, Knopp Árpád vil. tanácsbiró úr, aki 20.000 K évi nyugdíját örök időkre lekötötte a pápai főiskolában tanuló mezőföldi diákok segélyezésére, a városhidvégi gyülekezet, amelynek tagjai aratási köz­munkát végeztek templomjavítás költségeire, a székes­­fehérvári egyházközség, amely emeletes iskolát épít­tetett 4 tanterem, nagy evangélizálóterem, 2 hitoktatói lakás céljára, amelynek a létesítésében Akóts János presbitert illeti az oroszlánrész, aki több milliós ado­mányával segítette célhoz jutni az egyházat nagy terve keresztül vitelében. Az esperesi jelentés után sorra kerültek a többi tárgyak. Főjegyzőnek megválasztatott Vargha Kálmán, jegyzőnek Bakó Lajos, tanítóképviselőknek Borsos Endre, Vincze Sándor, Tóth Sándor, Harák Béla; egyházkerületi képviselők lettek lelkészi részről Ólé Sándor, Bakó Lajos, Miklós Géza rendes-, Szűcs Zoltán, Babay Kálmán póttagok; világi részről Simon Sándor, Koncz Rezső, dr. Rácz Jenő rendes-, Akóts János, Kovács Nagy Ferenc póttagok. Megerősítést nyertek a következő tanítóválasztások: Csőszre Markó János, Balatonszabadiba Nagy Lajos, Székesfehérvárra Nemes Sándor, Sáregresre Király István, Bodajkra Molnár István, Városhidvégre Dóka Emilia, Enyingre Vincze Mária, Szilasbalhásra Borbáth Andor. Segélyosztó bizottság javaslata szerint a Baldácsy­­alap 1922. évi osztalékából Kiskovácsi kápott 15.000, Simontornya 4000, Lajoskomárom 2000, Mezőkomá­­rom 2000, Bodajk 5000 K-t. Az 1923. évi osztalék Székesfehérvárnak adatott. A felemelt közigazgatási államsegélyből elsősorban az egyházmegyei tisztvise­lők tiszteletdíja emeltetik oly arányban, amily mérv­ben az államsegély emeltetik, a többi egyházmegyei jegyzőkönyvek kinyomatási költségeire, egyéb közigaz­gatási költségekre fordíttatik, a fennmaradó rész egyházak segélyezésére és pedig az 1922. évi jutalék­ból Sáregres és Dégnek 2—2000 K, az 1923. évi jutalék Székesfehérvárnak adatik. Lelkészözvegyek és árvák az 1922. évre a lel­készek és egyházközségek kötelező járulékából arány szerint 221.440 K segélyben részesültek, amely ré­szükre az 1923. évre is biztosíttatik a gabona árának emelkedése arányában. Esperesi jelentésből örömmel értesült egyház­megye arról, hogy gróf Tisza István arcképének a pápai főiskola díszterme számára történt megfestésére egyházmegyénkben oly összeg gyűlt össze, hogy a beküldött és kívánt összegen felül még megmaradt 51.000 K, amelyet az egyházmegye Tisza István nevét viselő egyházmegyei alapítvány létesítésére rendelt és elrendelte annak növelésére az egész egyházmegye területén a gyűjtést és pedig lehetőleg terményben. Ugyancsak köszönettel értesült Keresztes János mezőszentgyörgyi presbiter úr adományáról, aki 10 q búzát ajánlott fel egy mezőföldi Pápán tanuló leány és 8 q-t egy fiú ellátási díjára. A veszprémi egyházmegyének ama indítványa, hogy az özvegy-árva gyámintézet tőkéjének emelésére az egyházakban nagyobbszabásu estélyek tartassanak, az egyházközségek figyelmébe ajánltatik. Az egyházmegyei pénztárnál az elértéktelenedett alapok reintegrálását s azoknak a mostani értékre emelését közgyűlés kimondotta, ahhoz az egyház­­községek járulékának felemelését veszi igénybe. Az egyes egyházakban tett alapítványok alapító­­levelei megerősíttettek, adózások jóváhagyattak, épít­kezések engedélyeztettek. Érdekes és megszivlelésre méltó felterjesztés tétetett Székesfehérvárról a túlzó bethánisták által el­követett vallássérelmi ügyben. Ugyanis Gáncs Aladár székesfehérvári ev. lelkész megalakította Székesfehér­várott a „Keresztyén Buzgólkodás Szövetséget“ (C. E. = „Christian Endeavour“), amelybe a ref. lelkész tudta és beleegyezése nélkül ref. egyéneket is felvett, velük fogadalomszerü ígéretet tétetett a saját hivatalos helyiségében tartott összejövetelek szorgalmas látoga­tására, majd ugyanazon lelkész a református rabok között kezdett fogházmissziói munkát folytatni a ref, egyház tiltakozása ellenére, mig a ref. egyház és lel­készek erélyes fellépésére lemondott mind ő, mind utóda az illetéktelen beavatkozásról és visszavonult saját terrénumára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom