Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-04 / 44. szám
174. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. Révész Imre tiszántúli egyházkerületi főjegyző, debreczeni lelkész: Urvacsorai felfogások a magyar református egyházi irodalomban a XVIII. században és a XIX. század első felében. Dr. Vass Vince pápai theoJ. akadémiai igazgató: Mit jelent az, hogy egyházunk hitvallásos egyház? Nagy Béla sárospataki theologiai tanár: A hitvallások jelentősége; van-e szükség új hitvallásra? Pongrácz József pápai theol. akad. tanár: Az imádkozó Jézus. Ifj. Victor János, a dunamelléki egyházkerület budapesti belmissziói lelkésze: A zsoltárok és a református kegyesség. Dr. Lencz Géza debreczeni egyetemi tanár: Van-e szükség a közös keresztyén hit megállapítása céljából szimbólumra? Dr. Kováts J. István budapesti theol. igazgató: A mai magyar kálvinizmus. Dr. Ravasz László dunamelléki püspök: Kilátásaink a jövőre. Az előadásokat, különösen a gyakorlati érdeküeket élénk vita követte. Különösen fontos volt a földreform-kérdéssel kapcsolatban kifejlődött eszmecsere, melyen részívettek Eőri Szabó Dezső, Janka Károly és Barabás Samu lelkészek, nemzetgyűlési képviselők is. | A tanfolyam befejezéséül vasárnap, okt. 20-án ! délelőtt a ref. templomban ünnepi istenitisztelet volt, amelyen dr. Baltazár Dezső püspök prédikált Jel. 108_n alapján, az urvacsorai agendát pedig Németh István dunántúli ref. püspök végezte. Megható volt a mintegy 250 palástos lelkész felvonulása az Urasztalához, ahol a szent jegyeket Németh István püspök mellett még Csíkesz Sándor és dr. Ravasz László püspök osztották. Az alkalmi vegyeskar Hodossy Béla áll. tanítóképző-intézeti igazgató vezetésével énekelt. A templomi istenitisztelet után a társaság az egykori Rákóczi-várat tekintette meg, ahol a kalauz szerepét maga a mostani tulajdonos: herceg Windischgraetz Lajos töltötte be, aki két fiával a park bejáratánál fogadta a dr. Baltazár Dezső vezetésével megjelent lelkészeket. Vasárnap délután templomi ünnepély volt, melyen Janka Károly cigándi lelkész, a sárospataki főiskola gondnoka tartott bibliamagyarázatot, dr. Ravasz László pedig előadást a hitetlenség és a hit különböző típusairól. Varga Ferene vásárosnarnényi lelkész szólót énekelt, Baja Mihály debreczeni lelkész újabb költeményeiből olvasott fel, az estélyt Forgács Gyula, az új sárospataki lelkész imádsága zárta be. Á tanfolyamon jelen volt csonka Magyarország í öt református püspöke (az ötödik Soltész Elemér tábori püspök), akiket a tanfolyam hallgatósága meleg szeretettel Üdvözölt. Bensőségessé tette az együttlétet a főiskolai köztartáson való együttes étkezés, ahol kitünően elkészített eledelek üdítették fel a szellemi munkában kiíáradottakat. ♦ Nagy hálával tartoznak a tanfolyam résztvevői az ORLE vezetőségének, hogy ezt a tanfolyamot újból megszervezte, úgyszinte a kedves pataki barátainknak, 5 akiknek vendégszeretete és fáradtságot nem kímélő munkálkodása, a konferencia külső lefolyását is olyan meleggé és vonzóvá tette. Kerületünkből Németh István püspök uron kívül a következők jelentek meg Sárospatakon: Bakó Lajos (BalatonfŐkajár), Eötvös Sándor (Mezőszentgyörgy), Hodossy Lajos (Kerca), Komjáthy Aladár (TárkányJ, Pál Dénes (Sopron), Pongrácz József (Pápa), Vargha Kálmán (Kálóz), dr. Vass Vince (Pápa). A pápai ref. egyházmegye lelkészértekezlete. — 1923 okt. 23. — A 82. dicséret 1—2. versének eléneklése után Neupor Béla pápadereskei lelkésztársunk tartotta a szokásos áhítatot (Máthé ev. 22 : 36—37. v.) a legnagyobb parancsolatról. A megbeszélés első tárgyát: Hitvallásos egyház kell-e, vagy általános kér. ? c. théma képezte, melyet Fazekas Lajos adászteveli lelkész vezetett be, kinek álláspontja az volt, hogy mindenesetre kell a hitvallás, mert zászló és jel az. Kell a hitvallás, mint nagy egyetemes elvek foglalata, amelyek szerint igazodik a nagy egész és az egyes, (bár e ponton túl könnyen zsarnoki hatalommá válhatik az és ettől óvakodni kell), másrészt azonban a ma különösen azt követeli tőlünk, hogy hitvalló egyházzá legyünk, evangéliomi alapon álljunk Kálvin személye és élete értelmében, ki maga mélyen vallásos kedély és lélek, vallásos géniusz volt. A megbeszélés azután kiegészíté e bevezetést. Kel! a hitvallás a jellemfejlesztés szempontjából, a túlzó überálizmus ellen, érvényesülnie kell hitoktatásunkban a mai színtelen tantervvel szemben. A második théma: Az utazó lelkész teendője a gyülekezetben. Bevezette Kiss Zoltán nyárádi lelkész. Alkalmi oka e kérdés felvetődésének az a körülmény, hogy az egyházkerület beállított u. n. belmissziói lelkészeket a gyülekezetek felébresztésének munkálására. — Néhány életből vett kép kapcsán megállapítja, hogy a vallástalanság, amely gyülekezeteink életének ma jellemzője, a kor méhének gyümölcse, amellyel szemben csaknem tehetetlenek vagyunk. A reménységet azonban feladnunk nem szabad, sőt ezt nevelnünk kell magunkban. Meg kell tanulnunk, várni csendességben, mígnem megfordul a kor irányzata. Szerinte az utazó lelkészeknek nem lehet más feladata, mint a gyülekezetek népét a régi utak (istenitiszteletek látogatása, úrvacsorával való élés) gyakorlására buzdítani, ösztönzeni, ő csodaszerekben nem bízik. Az utazó lelkész a dunántúli ref. egyházkerület gyülekezetei történetének tudásával jöjjön a gyülekezetekbe és próbálja tanulmányozni a helyi viszonyokat és a helyi viszonyokhoz képest alkalmazza beszédét. Hozzon a gyülekezetbe nagy hitet, hozza el a testvér gyülekezetek üdvözletét, S2eretetének jóillatát (ápolja gyülekezeteinkben a testvériesség, a nagy egészhez való tartozás érzetét), mondja el a virágzó egyházak életét
