Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-10-14 / 41. szám

28. oldal. BELMISSZÍ Ó. 1923. Tudakozzátok az írásokat! Okt. 13. Róm. 13. Felsőbbség iránti engedelmesség. U. é. 146 8. R. 123 g. „ 15. /. Péter 2. Építsétek életeteket a Krisztusra. U. é. 138 2. R. 137 8. „ 16. /. Péter 5. Elöljárók és hívek a gyülekezet­ben. U. é. 146 2.3. R. CXLVIII. 5. 123 2.3. „ 17. /. Móz. 22 i-i3. Ábrahám engedelmessége. U. é. 157115*. 167 2. R. 91 *. 134 3. „ 18. Máté 5. A boldogság feltételei. R. CXIX. lt „ 19. Máté 6. A keresztyén ember Istenhez való viszonya. U. é. 180 3. R. 92 4. „ 20. Máté 7. A keresztyének egymás közötti vi­szonya. U. é. 157 3. R. 134 8. Az, aki annyira el van foglalva, hogy nincs ideje az imádkozásra, jobban el van foglalva, mint amennyire azt az Isten akarja. Vasárnapi iskolai lecke. Az ember első bűne. í. Móz. III. Arany mondás: „Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek“. Ján. ev. VIII34. Különösnek tűnhet fel a gyermekek előtt, hogy a mennyei Aiya első gyermekeit ilyen hamar meg­próbáltatás alá vetette. Mutassunk reá, 1. hogy Krisztus Urunk is mindjárt messiási munkája kezdetén kivolt téve ilyen megkisértetésnek és ő győzedelmes­kedett, 2. hogy minden ember földiéletében korán és sokféieképen kisértetik meg. A neveléshez tartozik ez. Figyelmeztessük a gyermekeket, hogy e történetben a saját élettörténetüket olvassák. Elolvasandók még s ha lehet könyv nélkül is megtanítandók: Zsid. IV15, Jak. I12, Ef. VI10_liL. Leckénk tárgya a bűn tragédiája lesz. Tárgyunk fontosságánál fogva jónak látjuk e thémát két részre szakítani s ma szólunk I. az édenkertbeli emberről, II. a kisértéssel való harcáról (1—5. v.) és III. a harc elvesztéséről (6. v.) s majd a következő órán reá mutatunk IV. az erkölcsi érzés felébredésére (7—13. v.) V. a bűn tragédiájára (14—19. v.) és VI. a para­dicsomból való kiűzetésre (22—24. v.). I. Az édenkertbeli ember. Ádám, a gyermekkorát élő ember, minden képességgel felruháztatott s csak a tapasztalat hiányzott nála. A gyermek is ezt csak lassan szerzi meg. Az első ember az Édenkertben kedvező körülmények közé jutott. Fejlődésének és nö­vekedésének minden lehetősége megvolt. A nevelő erők egész tömege vette körül őt, (természet szép­sége, munka, Éva ragaszkodása). Az Éden kert az első ember nagy iskolája. A kertben levő két fa mindegyikének ebben az iskolában külön feladata volt. Az élet fája egy nagy lelki igazságnak látható jele s ez a lelki igazság az Uj testamentumban így jut kifejezésre : „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van“. (Ján. jel. II7). E fa az örökélet Ígéretének megkapó és festői kiábrázolása. A jó és gonosz tudás fája az Isten útjainak megismerésére nevelő eszköz. A jó és gonosz megismerésének két útja van. Az egyik a Sátán útja, mely a gonosz megismerése szemben a jóval, a másik az Isten útja, a jónak megismerése ellentétben a gonosszal. A választás az emberen áll. II. A kísértéssel való harc (1—5 v.). A kisértés eszköze a kígyó. Ez természeténél fogva is igen al­kalmas a kisértésre. A kisértés úgy jön, mint a kígyó. Megigézi áldozatát, lopva közeledik hozzá, vagy lát­hatatlanul fekszik az út mentén s hirtelen reá veti magát, hogy megfojtsa azt, vagy hogy bele eressze méregzacskóinak tartalmát vérünkbe. A bűnnel szem­ben, ha egyszer körülfont bennünket, tehetetleneknek látszunk. Amint a kígyó mindenüvé megtalálja útját, úgy lehetetlen életünkből is távol tartani a kisértést. Mikor legkevésbé várjuk, vagy midőn legnagyobb biztonságban érezzük magunkat, akkor jelenik meg ... „És mondd az asszonynak“. Hogy mi módon szólott: nyelv, jel vagy egyéb ráhatás által, nem tudjuk. De hisz ismerjük, hogy miként szokott beszélni hozzánk a kisértő. . . „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egy etek ?“. Figyeljük meg, hogy a kisértő — amit általában tenni szokta — a korlátozásra mutat reá és nem az élvezhető kiváltságok tág területére. Millió és millió fajta fa szabad volt Évának, de a Sátán ehhez a kettőhöz vezeti őt mégis. Éva még ezt mondhatja: ehetünk mindegyikből ezt a kettőt kivéve. Mikor szóba eredünk a kisértővel, már a veszedelem szélén vagyunk ... A kigyó most a leggyilkosabb hazugságot mondotta: „Bizony nem haltok mega. Az első állítása tehát az, hogy nem igaz az Isten, másik az, hogy az Isten önző és irigy természetű: „Tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. A kisértés főrészét most már elvégezte a Sátán, a kígyó elhallgatott, a többit engedte, hogy végezze el az elbájolt érzékük. És hogy miként történt ez, azt látjuk III. az elvesztett harcban. (6. v.) A kígyó tehát beplántálta Évába az Isten és beszéde iránt való bizalmatlanságot. Nem olyan jó az Isten, mint eddig látszott. Lehet, hogy állításának igazolására beleha­rapott a kígyó is a gyümülcsbe, csakhogy igazolja állítását, hogy nem hal meg. „Ha őt nem öli meg, miért ölne meg engem ?“ gondolja Éva. A bűnnek az útja ma is ez. — Látják az emberek az alkohol má­­morító erejét, a gazdagságot, a fényt és hatalmat, amelyet egyesek élveznek és nem halnak meg. El­felejtik, hogy azon a napon, midőn ezek esznek a tiltott fa gyümölcséből, lelki haláluk megkezdődik. Ádám is, midőn látta, hogy Évának semmi baja sem történt, szintén evett a megtiltott gyümölcsből. Éz a történet a földön eddig hirdetett legfensé­gesebb prédikáció. Intés a bűnnel szemben. — Milliók és milliók olvasták már eddig is és fogják ezután is olvasni. — Tény, hogy a bűn itt van e világban s, hogy ennek nem az Isten a teremtője, hanem akarata ellen való fellázadás következménye. — A tiltott fa ma is ott áll minden erény és öröm paradicsomában Az Isten megengedi, hogy örvendezzünk, de azt akarja, hogy ezt magasabb rendeltetésünknek megfelelő módon tegyük. — Az Édenkertben van a legnagyobb szabad­ság, de a legcsekélyebb tilalom is. Az élet folytonos próbáratétel, s nem azért, hogy elessünk, de hogy erőssebbé, jobbá legyünk. Á megkisértés nem a pokol­nak nyit kaput, de a mennynek. A Sátán megkísért, az Isten megpróbál. A Sátán megkísért, hogy elessünk, az Isten megpróbál, hogy győzedelmeskedjünk. El­­estünkben Ő gondoskodik felemelésünkről is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom