Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-14 / 41. szám
162. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. Amerikai levelek. I. Az Újvilág és protestántizmusa. Különös, Új Világ. Európából szakadt ki a népessége, ideáljai, a kultúrája és a vallása, s mégis mennyire különbözik az öreg kontinenstől. Pedig „nem elfajzott gyermek“. Hanem — s ezt szomorúan kell beismernünk — Európa a megromlott anya. Amerika — és itt az Egyesült Államokat értjük — erős, gazdag, friss szellemű világ; tele az élet erejével és alkotó vágyaival. . . s Európánk külső és belső vérbajok súlya alatt szenved; reménye kevés, vágya alig van; csak a gyűlölet az, mely még — úgy látszik — föl-földobbantja az öreg világ kifacsart szivét. Akik szeretjük Európánkat, fájdalmasan állapítjuk meg ezt, de — meg kell állapítanunk. Az Egyesült Államok, a világnak mai és láthatólag a közel jövőbeni első országa, protestáns jellegű. Ez alatt nem azt értjük, hogy itt sok gyermeket kereszteljek a prot. lelkészek, kik aztán jó pápistaszidó, hordótetején hangoskodó protestáns férfiakká nőnek. Mert itt nemcsak a nyelveken él a protestánskodás, — sajnos, odaát sok helyütt az is kihalóban van —, hanem szivekben munkálkodik és tömegeket mozgat a protestáns jellegű keresztyénség. Az emberek ritkán hivatkoznak a „Maylower“ honszerző zarándok-atyáira, de elég gyakran és elég sikeresen munkálkodnak az ő szellemükhöz hiven. Vessünk egy pillantást az E. Á.-tól délre fekvő spanyol és portugál köztársaságokra. Ugyanannyi és ugyanolyan értékű természeti kincsük van — és mégis mennyire el vannak maradva. Miért?. . . A feleletet megadja Argentina egyik elnöke, kit R. W. Babson így idéz egyik könyvében: „Dél-Amerikában a spanyolok alapítottak országokat, s ők aranyat keresni jöttek, Észak-Amerikában pedig a prot. keresztyén számüzöttek, kik Istent keresték, nyertek maguknak birodalmat.“ Ma az E. Államok egymagában több jólétet, élvezhető, kész vagyont képvisel, mint a világ másik három leggazdagabb országa. Ma az Egyesült Államok 27 millió protestánsa (csak a felnőtt, urvacsorázó tagok, 1921) sokkal több keresztyén munkát végez az egész világon, úgy igazi keresztyének, mint keresztelt, avagy kereszleletlen pogányok közt, mint a világ többi népei együttvéve. Mert itt sok emberben él a Krisztus és itt sok ember él a Krisztusban. Mégis újabban sok hang hallatszik, hogy a hatalmas amerikai protestantizmust veszély fenyegeti: a róm. katholicizmus és a hitetlen radikálizmus egyre erősbödő veszélye. A bevándorló nemzetiségek nagyrésze ugyanis katholikus. Amerikába érve, az itteni erős sodrú, nagyobb vonalú élet s a páratlan módszerű és egészséges, élő nemzeti szellemben működő iskolák felszívják őket. Egyházaik itt nem gyakorolnak rájuk hatást, mert kényszer nincs, s így a bevándoroltak és utódjaik nagy része belesodródik a hitetlen áramlatokba. Aki megmarad egyházában, az természetszerűleg sohasem tudja beleélni magát az amerikai, protestáns izű életbe, s ezekből fejlődik ki — jólismert minta után — a türelmetlen, minden evangéliumi keresztyénségnek opponens amerikai róm. katholicizmus, így, mig egyik rész az igazi prot. keresztyénség, demokráciájára meg nem érve destruktiv irányzatok útvesztőibe téved, a másik az ellenkező véglet veszedelmére ébreszti fel — s kell is, hogy felébressze az amerikai protestáns közvéleményt. Mert — és ez is fontos kérdés — itt, bár szigorúan amerikai szempontokból véve sokat segítene, de még sem volna elég az ismeretes Monroe-elv alkalmazása, mely a‘bevándorlás lehető teljes megszüntetésében nyerne elsősorban kifejezést. Egy másik tényt kell figyelembe vennünk: ez az amerikai protestantizmus elképpesztő denominácionális széttagoltsága. Amerikában kb. 200 prot., vagy annak nevezett felekezet van, melyek között bizony hiányos az együttműködés. (Igaz, hogy olyan marakodások sincsenek, amilyeneket otthon egyes egyházakon belül oly gyakran s oly sajnosán tapasztalhatunk.) Személyes tapasztalatom pl., hogy egy methodista lelkész (E. Á-ban ez a legnagyobb s leggazdagabb egyház) nem tudta, miféle felekezet is lehet az a „Reformed“. — Ez nem csoda. Az átlagos amerikai rendszerint nem sokat tud a vele közvetlen összeköttetésben nem levő dolgokról és emberekről. De ez nem baj. Mert ha gyakran tájékozatlan is a yankee, de sohasem rosszmájú. És szeret segíteni. Aminthogy az életrevaló és becsületes ember mindig is résztvevő lelkű szokott lenni. Előnyei is vannak az amerikai sokfelekezetű protestántizmusnak. Az egyes felekezetek nem túlmerevek, anélkül azonban, hogy valami sekélyes Iiberálizmusban senyvednének. Azonkívül mozgékonyak, elevenek, megértőek. Itt is van szigorúan kálvinista Presbyterian egyház és Reformed, meg Methodista, Baptista, Congregational és ki tudja, hány ? ... de ezek sohasem tépik egymás haját: ... ad maiorem Dei glóriám. — Igaz azonban, hogy itt a szituáció is más. Mindamellett egységes frontra van szükség. Ha annyit tudott és tud tenni ez a széttagolt amerikai protestántizmus, amennyit tényleg tett, képzeljük el, mekkora hatalom lesz Jézus kezében ez a hatalmas család, ha egyszer teljesen egyesül. Úgy lehet csak eredményesen felvenni a világ- és emberformáló harcot Amerika s a világ három veszedelmével szemben, melyek: a nemzetközi kapitalizmus, a nemzetközi hitetlenség és a harmadik, mely az előbbi kettőnél cseppet sem kisebb jelentőségű: a fekete Internacionale. Tóth Kálmán. VEGYESEK. — Személyi hir. Püspök Úr f. hó 9-én Pápára érkezett, ahol résztvett az egyházkerületi számvevőség zárszámadásvizsgálatán és megnyitotta az egyházker. Belmissziói Bizottság vasárnapi-iskolai tanfolyamát. F. hó 11-én Budapestre utazott.
