Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-10-07 / 40. szám

1923. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 159. oldal. lelki áldásokkal gazdag napot jegyezhet föl magának. Valamennyi előadót egy közös vonás jellemzett: ők nem kiabálni, nem brillírozni, nem a maguk dicső­ségét keresni, hanem épülni és építeni jöttek. Már maga az esperes is ezt a hangnemet vezette be az igehirdetésnél, imádkozásnál. Tételét (Krisztus az örök fundamentom) minél biztosabban, mélyebben igyeke­zett megalapozni, hogy aztán a hitnek mintegy kő­szikla alapján állva fejthesse ki. a tétel minden vonat­kozásaira kiterjedő, életbevágó gondolatait. Tudja, kiben hisz, a hitnek biztos kőszálán egy lépést sem enged : következetes kitartással igyekszik megragadni és húzni a hálót minél közelebb az Idvezítőhöz. Ko­vács Lajos f.-csurgói lelkésznek „Az imádság ereje és hatalmáéról tartott előadása szép szelíden, meg­győző hatással szólott a lelkekhez. A téma jó kezek­ben volt: az imádság erejéről és hatalmáról hogyan is lehetne meggyőzően beszélni másként, mint az imádságos lélek szelíd, egyszerű hangjain? Előadása bizonyságtevés volt. Dr. Szabó Sándor, főiskolánk volt kitűnő növendéke, az Őrálló h. szerkesztője igen buzgó, kitűnő tollú, éles látású, alapos tudásu magyar kálvinista. Ha így meglátná és felfogná a helyzetet csak minden századik magyar kálvinista: az új „ellen­­reformáció“ munkája éppen olyan hiábavaló lenne, mint volt régen. Minden póz nélküli és nagy hozzá­értésről tanúskodó előadása sok behunyt szemet meg­nyitott és győzött meg arról: miért szükséges a refor­mátus sajtó egyházi és nemzeti szempontból? Hölgye Endre várpalotai lelkész a gyülekezeti munkáról mondta el ismertető előadását. Tanulságosan sorakoz­tatta fel e munka minden tényezőjét. Nagyon jó hatás­sal volt hallani a gyülekezeti tagoknak is, hogy ebben a munkában hogyan vehet részt minden tag: a lelki­pásztortól, presbyteriől az iskolás gyermekig miféle nemes feladata vár itt mindenkire. Hörömpő János oki. polgári iskolai tanár, szentgáli kántortanító tör­ténelmi mintatanítást mutatott be iskolás gyermekei­vel. A kérdezés, feleletek, magyarázat során felvonul­tak előttünk honkereső és -szerző őseink, őshazájuk­ból kiindulva egész a szerzett hazában való meg­szilárdulásig, hogy annál sajgóbb legyen a szivünkbe markoló fájdalom a mai nemzedék honvesztő bűne miatt és keljen szent elhatározás az elvesztett haza visszaszerzésére. Öröm volt hallani az egyszerű, köz­vetlen, ügyes, kerekded, lelkes előadást: a tanítójuk minden szaván figyelemmel csüngő, kedves, értelmes gyermekek feleleteit nemkülönben. Szűcs Jenő csőri kántortanító előadását is kíváncsian vártuk: mit tud mondani erről a tárgyról: „Az imádság mint gyermek­nevelő eszköz“? Node szépen megmutatta, hogy egy jó református tanító kezében ez a tárgy nem idegen. Megérthettük előadásából, hogy a legjobb és legnél­külözhetetlenebb gyermeknevelő eszköz: imádkozni gyermekeinkért, imádkozni gyermekeinkkel, s hogy ezt tehessük, mindenekelőtt imádkozni tanítani gyer­mekeinket és mindenek fölött az imádságos életben példaképül járni előttük. Elgondolhatjuk azt a jótékony hatást, mit ezeknek a gondolatoknak meleg közvet­lenséggel kifejtése, példákkal megvilágítása gyakorolt. Nagyon szép volt a vegyeskar éneke is: ugyancsak Hörömpő János tanította be és vezényelte őket. Feke Kálmán szentgáli másik kántortanító az istenitisztelet alatt két magánszámot énekelt. Remek tenorja, mint a tűzben edzett, nemesen ötvözött ezüst, magasan, fényesen, hatalmas erővel cseng; ének- és dalszerze­ményei értékes tehetségről tanúskodnak. Ő tőle hallani a CIV. zsoltárt! Sajnos, ezután már nem igen hall­hatjuk, lévén ő megválasztott törökszentmiklósi kántor. A befejező áhítatot Somogyi Zoltán, Szentgál derék, buzgó lelkipásztora vezette. Az ő szerető gondossága tette lehetővé, hogy a konferenciát Szentgálon tart­hassuk. Szerető gondosságával egy lelki áldásokban gazdag, emlékezetes napot szerzett gyülekezetének. Demjén Márton, Tihanyi Kiss Sándor, Balassa Kálmán, dr. Szabó Sándor, Kutassy Dezső, Fejes Aladár hozzászólásaikkal vettek részt az építő mun­kában. Az ilyen hozzászólások is igen fontosak és < nagy súlyt kell rájuk helyeznünk. Nagyon jó hatású 1 volna, ha világi buzgó embereink is tanúságot tenné­nek egy-egy ilyen ünnepélyes keretben a nép előtt egyéni hitéletükből merített rövid, velős hozzászólá­saikkal. Népünk alig tud róla, hogy nekünk ma is vannak hitükről bizonyságot tevő, a gyülekezeti isten­tiszteletet is buzgón gyakorló, úrvacsorával rendesen élő, bibliát olvasó világi papjaink. Pedig vannak: Istennek hála! Mikor legelőször Balatonfüreden tartottunk ilyen kalendáriomon kívüli pünkösdöt, az ebédnél a helyi felszólalók oda nyilatkoztak: Minél többet ebből a munkából! A jóból csak jó származhatik. Imádkozzunk és dolgozzunk hűséggel, hogy az elvetett magvak minél több nemes termést hozzanak. Jelenvolt. VEGYESEK. — Megszállott területről. A komáromi egyház­megye szeptember hó 20-án tartotta Komáromban közgyűlését, amelyen fényes ünnepségek keretében iktatta be új esperesét, Gyalókay Lászlót hivatalába. Az ünnepségen részt vettek: Balogh Elemér dunai ref. egyházkerület püspöke, dr. Darányi Ignácz a komáromi egyházmegye örökös gondnoka, dr. Erdélyi Pál egyetemi tanár annak jelenlegi gondnoka, továbbá az egyházmegye lelkészi és tanítói kara teljes számmal. Ugyancsak ez alkalommal foglalták el tiszt­jüket az egyházmegye tisztikara és újonnan választott tanácsbirói is. Az egyházmegye egyházi főjegyzője: Vargha Sándor, világi főjegyzője: dr. Mohácsy János, egyházi aljegyző: Győry Elemér, kinél a kiutasítási ügyének rendezésére és az aljegyzői tisztség betölté­sére a végleges döntést 1924 szept. 20-ig halasztotta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom