Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-28 / 4-5. szám

1923.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

15. oldal.

deni kell és nem elriasztani, nem rájuk mordulni, mint ahogy Neszmélyen történt egy bibliás asszonynyal, vagy ahogy egy lelkész gúnyolta így a komolyan fáradozó tanítónőt: „Krisztus palánta“. Legyen vége ezeknek. Most már el kell kezdeni a munkát. A visszásságoknak is csak ezzel vehetjük elejét. De a lelkész ne legyen kerékkötője a munkának.

Mindenfelé tapasztalható a szekták munkájának a megkezdése, még pedig meglehetős erősen. Ezek épen a megriasztott jobb érzésű egyháztagok között hódíthatnak a legkönnyebben. Dunántúl különösen Somogyot féltem, épen ezért sajnálom, hogy Izsák Aladár, a bizottság somogyi tagja nem jelent meg. De nem csak Somogybán, hanem a Balaton mellékén is megjelentek az adventisták és a methodisták. Ez utóbbiak a legveszedelmesebbek. Ezek meg akarják téveszteni az embereket azzal, hogy szüntelenül hangsúlyozzák, hogy ők nem akarnak külön egyházat, nem is külföldi pénzekre támaszkodnak, hanem a hivek között gyűjtik össze azt az összeget, amire szükségük van. De ezzel megadóztatják a mi híveinket, meglazítják azok kötelességérzetét és végül is methodista gyülekezetei fognak szervezni. Az adventistákkal jobban el tudunk bánni, azokkal szemben tudunk beszélni oly módon, ahogyan az egyúttal nagyon tetszetős a mi híveink előtt is. De ezek meg az iratterjesztésükkel hálózzák be híveinket. Mi ezen a téren keveset tettünk s nem adtunk népünknek szellemi táplálékot- Ránk most az a fontos feladat vár, hogy azonnal kezdjük meg a munkát. Minden munkának a sok tervezgetés a megölője. Szűnjék meg a sok beszéd és tervezgetés. Kezdjünk a munkához.“

2. Előadó ismerteti azokat az alapelveket, amelyek a szabályrendelet-tervezet elkészítésénél vezették, amihez a belmisszió egyházias és hivatalos jellegének szükségességére nézve Miklós Géza biz. tag fűz a saját gyülekezetében szerzett tapasztalataiból érdekes illusztrációkat.

Bizottság a tervezetet pontonkint behatóan megvitatván azt a következő módosításokkal fogadta el: a II. fejezetbe „Hivatalból tagok“ után beszúrandó: „amennyiben megszerveztetik“; az V. fejezet 2. pontjának végén illetve helyett: „és ennek utján“ Írandó be; a VI. fejezet 1. pontjába „Utcakörzetek“ után beillesztendő: „illetve a helyi viszonyok“.

3. Püspök úr bejelenti a bizottságnak, hogy a most már elkészített szabályrendeletet az egyházkerületi közgyűlés 20/1922. számú határozata alapján az egyházkerületi elnökség egy évre terjedő hatállyal életbe lépteti s bemutatja a végrehajtásra vonatkozó és a hivatalos lap legközelebbi számába közzéteendő körlevelét.

Örvendetes tudomásul szolgál.

4. Előadó ismerteti a lelkészek tájékoztatására és a gyülekezeti belmissziói bizottságok megalakítására vonatkozólag szerkesztett Útmutatót,

amit a bizottság elfogadott és elrendelte annak a hivatalos lapba leendő közzétételét.

5. Győry János biz. tag felszólalása nyomán bizottság foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy híveink előtt fel kellene tárni és pontokba foglalva kezükbe adni kötelességeik rövid foglalatát.

A bizottság felhívja [mindazokat a gyülekezeteket, amelyekben uj adókönyv beszerzése válik szükségessé, hogy e célra a „Reformáció“ c. lap kiadásában megjelent tagsági könyvecskét szerezzék be, amely könyvecske tartalmazza az egyháztagok jogait és kötelességeit és mindazokat a tudnivalókat, amikhez egy ref, egyháztagnak alkalmazkodnia kell. E mellett ez a könyvecske évtizedekig elégséges az egyházi adó kirovására és beszedésére.

6. Az egyházkerületi belmissziói bizottság mélyen átérezve középiskoláink nemzeti és kulturális jelentőségét, abban a meggyőződésben van, hogy ezeket a célokat is csak akkor munkálhatjuk hathatósan, ha a református keresztyén valláserkölcsi életeszmény szolgálata hatja át iskoláink egész életműködését. Ez az életeszmény nemzetfenntartó erőnek bizonyult a múltban, nemzeti feltámadást előkészítő hatalom a jelenben is.

Felhívja azért úgy a pápai, mint a csurgói főgimnázium és a pápai nőnevelő-intézet tanárkarát, hogy ez életeszmény munkálásának öntudatosan és nyilt határozottsággal egész működésükkel álljanak szolgálatába. A valláserkölcsi élet intézményes ápolására nézve pedig a Szabályrendelet III. 6. pontja alapján a következőket határozza :

a) Úgy a gimnáziumok alsó osztályaiban, mint a polgári leányiskola növendékei között a vallástanár vezetése alatt minden héten egy bibliai óra (vasárnapi iskola) tartandó. Ebbe a munkába a gimnáziumoknál bevonandók a felsőbb osztályú jobb tanulók, a pápai főgimnáziumnál a papnövendékek is, a nőnevelő-intézetnél pedig a képzős növendékek, már csak azért is, hogy ebben a hivatásszerű munkában gyakorlatot szerezzenek.

b) A felsőbb osztályú, illetőleg konfirmált növendékek a konfirmált ifjak egyesületébe tömörítendők, amelynek munkája különösképpen kiterjesztendő a biblia megismertetésére. Evégből kívánatos, hogy a tanári kar egyes tagjainak vezetése alatt minél több bibliakör alakuljon. Addig is azonban, míg erre a tanári kar tagjai között önként vállalkozók akadnak, feltétlenül szükségesnek tartja a bizottság, hogy legalább azok a növendékek, akik lelkészi pályára készülnek, bibliakörökben foglalkoztassanak s így ismerjék meg a lelkészi hivatás magasztos jelentőségét. A nőnevelő-intézetnél szükségesnek tartja a bizottság legalább egy olyan tanerő alkalmaz-