Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-30 / 39. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 39. szóm. Pápa, 1923 szeptember 30. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................................... ...............................-...........— FŐSZERKESZTŐ : NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®Í3 a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK. a „Mit cselekedjünk Atyámfiái férfiak? — Térjetek meg!.. (Ap. Csel. 2 :37-38). Ha az emberiség történelmét tanulmányozzuk, mintegy törvényszerűen megismétlődő igazságként áll előttünk ama jelenség tapasztalása, hogy nagy hitetlenség és erkölcsi sülyedés után rendesen nagy lelki újjászületés, a bűn és gyűlölet fogságából szabadulni vágyó lelkeknek egyetemes felébredése és Istenhez térése szokott bekövetkezni. így látjuk ezt az ótestamentumi népnél, igy tapasztaljuk a keresztyénség történetében is. Azok a földkerekség minden részéből ma feltörő bünbánatteljes lelki megmozdulások bevezetői s egyben igazolói annak, hogy az emberiség egy nagy lelki megújhodás korszakának áll a küszöbén. Nyilvánvalóvá lett mindenki előtt, hogy a fegyverek millióinak gyilkoló tüze azzal a világháborúban kioltott tiz millió emberi élettel'végeredményben nemhogy megnyugtatóbb békét és tökéletesebb igazságot nem hozott a földre, sőt még vadabbá tette az embernek embertársától való iszonyatát. Itt igazi gyógyulást ennek a beteg, kétségbeesett lelkű emberiségnek a számára csak az hozhat, hogy ha a gyűlölet eddigi gyilkoló nyelve helyett más nyelven, a lelkek testvériségét egyedül kifejezni képes új nyelven, a szeretet krisztusi nyelvén fognak az emberek egymással érintkezni, ha Jézus Krisztuson keresztül keresik az egymással való kibékülést. Ennek, a lelkek testvériségére építendő Krisztus szerinti új békének a kiküzdésére elsősorban a kér. felekezetek hivatottak, feltéve, hogy egymással szemben félre teszik az eddigi féltékenykedést, gyűlöletet és Isten s emberek előtti borzasztó felelőségük tudatában közös mnnkával sietnek megmentésére e rombadőlt világnak. De ennek előfeltétele az, hogy az egyház maga is tisztuljon meg és ne keresse a világ előtti népszerűség hajhászásából a világ bűnös felfogásával való megalkuvást. Jól jegyzé meg egyik beszédében a chelmsfordi anglikán püspök : „Az egyház mindig népszerűségre törekedett e világ előtt s e cél elérése végett sokszor kiegyezett e világ * * Dr. Gyenge: A jelenkor nagy vallásos ébredései cimö művéből. bűnös felfogásával és rendjével, pedig neki e népszerűségre szüksége nincs, hanem egyedül arra, hogy a Mestert kövesse. Ahova az apostolok mentek, — mondja Chelmsford püspöke — ott minden e világ szerint jónak látszó dolog fel lett forgatva általuk. „Ezek azok a férfiak, kik a világnak állapotát felforgatták" (Csel. 17:6) — e váddal illették a hatóságok előtt egykor a kér. hit thessalonikabeli ellenségei is az apostolokat“. Pedig igy kell cselekedni ma is. Fel kell forgatni ma is a krisztusi tanok letéteményesének a kér. egyháznak e világ sátáni rendjét, mely a gyűlöletre és egymás letaposására van építve; ki kell ostromolni földi birodalma várából a sötétség gyűlöletet, bűnt, vért lehelő fejedelmét, a Sátánt, hogy újból bevonulhasson e gyászos, elsülyedt embervilágba teljes dicsőséggel a minden egyenetlenséget egyenessé, minden göröngyöt simává tevő Jézus Krisztus és minden test meglássa az Istennek szabadítását. (Luk. 3:5—6). Olyan időket élünk, hogy Jézus szavai szerint szólva még a háztetőről is prédikálni kell az evangéliumot. A bibliában el van beszélve, hogy midőn Josue az amalékitákkal harcolt, Mózes egy dombon állva ég felé kitárt kezekkel imádkozott szüntelen Istenhez a győzelemért s amig bírta ereje az imára kiterjesztett merev kéztartást, addig az ellenséget Izráel fiai ütve, vágva lépésről-lépésre szorították vissza, de amint a kimerültségtől fáradtan hanyatlani kezdtek Mózes imádkozó karjai, a zsidó nép harci kitartása is gyöngülni látszott úgy, hogy Áronnak és Húrnak kellett odaszaladni és kezeikkel alátámasztva tartani Mózes imádkozó karjait egész a napnyugat leszálltáig, miglen az Ur a teljes győzedelmet meg nem adá. (II. Mózes 17:10—12) A keresztyén egyház lelkipásztorainak, igehirdetőinek is, ha biztosítani akarják a Sátán leveretését, szükségük van arra, hogy minél többször, minél odaadóbban imádkozzanak az Ur előtt Isten szent Lelke kitöltetéséért, a hitnek a hitetlenség, a szeretetnek a gyűlölet felett való diadaláért és szükségük van arra is, hogy miként azt Mózes, Áron és Húr tették: egymást segítve, egymás imádkozó kezeit tartva, közösen fohászkodjanak az Ur előtt e győzelem elkövetkezéséért. A külföldi országokban megkezdődött ébredéseknél is a különböző kér. felekezetek lelki vezetői hete-
