Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-09-23 / 38. szám

1923. BELMISSZIÓ. 15. oldal. A teljes vasárnapi iskola beosztása * y A gyermekek. Ha a vasárnapi iskola munkásai valósággal óhajt­ják a vezetésök alatt levő gyermekek lelki szükség­letét kielégíteni: akkor a legelső teendőjük megismer­kedni azok különleges szükségleteivel. Hogy ezt te­hessék, meg kell ismerniök a gyermek természetének fejlődését és hogy azt hogyan és miként lehet irá­nyítani. Ez okból itt rövidesen vázoljuk a gyermekek jellemző tulajdonságait és fogyatkozásait, érdekeit és szükségleteit fejlődésük különböző fokozatain, szüle­tésüktől fogva tizenkét éves korukig. A kisdedek. A kisdedek is az egyházhoz és a társadalomhoz tartoznak. Születésüktől fogva három éves korukig külön szakosztályba sorozandók. Ezen szakosztály szervezésének az a célja, hogy az egyház kimutassa, miszerint ismeri a minél korábbi vallásos nevelés fontosságát és hogy óhajtja támogatni az atyákat és anyákat kicsinyeiknek nyújtandó keresztyén nevelés­ben ; és hogy a kicsinyeknek módot és alkalmat ad­jon életük legkorábbi szakában az egyházzal szemé­lyes érintkezésbe való jutásra a vasárnapi iskola által. Minden normális gyermek három csodálatos születési ajándékkal lép be a világba, t. i. test, lélek és szellemmel. De testük mivolta, lelki tehetségeik és szellemük irányzata, amit a világba való belépésük­kor magukkal hoztak, hosszú századokra visszanyúló örökségüktől függ. S ezen csodás adományaik kifej­tése viszont függ attól a neveléstől, tanítástól és gya­korlásból, amit otthon és a nevelő intézetektől, mint az iskola és az egyháztól nyernek. Az első három évben kapott nevelés kihat az egész életre. Az újszülöttek ugyan semmiről sem tud­nak semmit — önmagukról sem. Ha éhesek, vagy valami bajuk van, sírnak; tizennyolc-húsz órát alusz­nak. De hamar megtanulják érezni az anyai szerete­­tet és gondozást. Majd felfedezik szájukat, kezüket és lábukat. Megtanulnak mászkálni és járni, — meg­fognak és megizlelnek mindent; nevetnek és sírnak és egész nap játszanak. Érzékeiket folyton foglalkoz­tatják. Miféle jeleneteket látnak otthon ? Milyen képe­ket néznek naponta? Milyen hangokat, szavakat vagy beszédeket hallanak ? Milyen vallásos benyomásokban részesülnek? Milyen szokásokat öltenek fel, amidőn azok cselekedeteit utánozzák, akiknek körében élnek ? Mindezek együtt alkotják az otthoni környezetet. S az egyház helyesen cselekszik, midőn a kisdedek szak­osztálya utján felhívja az apák és anyák figyelmét a kicsinyek szükségleteire. A kezdők. Minden vasárnapi iskolában van egy kis csoport négy-öt éves gyermek. Ezek a „kezdők“, mert most kezdenek rendesen eljárni a vasárnapi iskolába és ki­venni részüket az egyház által nyújtott vallásos neve­lésből. Nagyon különböznek ezek a hat, hét és nyolc éves gyermekektől, akiket közönségesen kisiskolások­nak szoktunk nevezni. A kezdőknek még nincs isme­retük, tapasztalatuk, önuralmuk, figyelni sem tudnak, * E teljes kép nem azt jelenti, hogy ahol igy nem lehet csinálni, ott semmit se lehet tenni. Az elemi iskolásokat egy vagy két csoportba fogva mindenütt megkezdhető a munka. Nemsokára megkezdjük a vezérfonal közlését is. E teljes kép mint cél lebegjen előttünk. felelősségérzetük is hiányzik még, amit az idősebbek­ben már az iskola és vasárnapi iskola felébresztett. Mindazáital e fogyatékosságuk mellett is ez aprósá­gok közelebbi vizsgálata által kitűnik, hogy bámula­tos testi, értelmi és szellemi lehetőségekkel rendel­keznek, melyek megfelelő vezetéssel bizonyos fokig fejleszthetők, mire a hat éves kort elérik. Rájuk nézve a következőket kell szem előtt tartanunk: A kezdők mohón érdeklődnek minden új dolog iránt. Látni, hallani, érinteni, ízlelni és megszagolni akarnak mindent, amit csak elérhetnek. Szeretnek kér­dezősködni mindama dolgok felől, amiket látnak, hal­lanak, tapintanak, szagolnak és megizlelnek. S ez a tulajdonságuk nyújt alkalmat a tanítónak és a szülők­nek, hogy őket Istenhez, a mindenség rteremtőjéhez és minden jók adójához és fiához: az LJr Jézushoz, a kis gyermekek barátjához vezessék, aki szereti, védi őket és gondoskodik róluk. Igen fogékonyak minden iránt, a szeretet, biza­lom és tisztelet érzelmét könnyen fölébresztheti ben­­nök a jó környezet, a tanító, aki szereti, tiszteli és szolgálja Krisztust. Képzelő és utánzó tehetségük erős és készséggel megtanulják szeretetük, bizalmuk és tiszteletük imában és énekben való kifejezését, ha a helyes magaviselet eszményét elibük tárjuk. Nagyra veszik azok helyeslését, akiket szeretnek és a helye­sen alkalmazott dicséret a jó magaviseletre serkenti őket minden körülmények között, ha a tőlük kívánt magaviselet olyan kis gyermektől megvárható és ha megértik. Hallgatnak az intésre és buzdításra és rá­­vezethetők, hogy másoknak apró kis szolgálatokat tegyenek. Emlékezőtehetségük gyenge ahhoz képest, ami­lyenné később lesz, de a nekik érthető szentirási he­lyeket és énekeket többszöri hallás után rövid idő alatt megtanulják s szószerint képesek elmondani. Helyesen irányítva e gyermekek magaviseletében megnyilatkozik az Isten iránt való szeretet, bizalom és tisztelet. A mennyei atya iránt való tiszteletük megnyilvánul a jó magaviseletben; Isten iránt való szeretetük az imádkozás és éneklésben és azon vágy­ban, hogy néki tessenek; mások iránt való szeretetük az apró dolgokban. A kis iskolások. Az elemi iskola alsóbb osztályú növendékei, a hat, hét és nyolc éves gyermekek alkotják a vasár­napi iskola másik csoportját. Főbb jellemvonásaik: élénkek és mozgékonyak, mert minden izmuk gyakorlásért sóvárog, amely által azok fejlődnek és erősödnek. Elméjük is fejlődik, erősödik, az iskola által uj és tágabbkörü környezet­be jutottak, ahol uj dolgok keltik fel érdeklődésüket, tapasztalatuk is bővül, nyelvkincsük gyarapodik, is­meretük növekszik. Tudásvágyuk abban nyilvánul, hogy látó-halló stb. érzékeiket folyton foglalkoztatják; folyton kér­dezősködnek; a mesék és történetek után való éhsé­gük kielégíthetetlen; s végtelenül szeretik a képeket, amelyek hallgatagon valami történetet mondanak el nekik, vagy uj tények sorozatát tárják fel előttük. Képzelőtehetségük erejénél fogva belevonnak játékaikba mindent, amij látnak és hallanak, illetőleg ami érdeklődésüket felébreszti. Emlékezőtehetségük gyorsan fejlődik, de ebben a korban még nem fejti ki teljes erejét. A helyes magaviselet eszménye hatással van rájuk, készségesen felismerik a jó és rossz között való külömbséget, mindamellett folyton szükségük van

Next

/
Oldalképek
Tartalom