Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-16 / 37. szám
12. oldal. BELMISSZIÖ. 1923. bibliamagyarázatok sem, még pedig azért, mert ezek lassankint megszűntek bibliamagyarázatok lenni, sőt egyáltalán létezni. Ahol még szokásban vannak, ádventben és böjtben, ott mindinkább prédikációkká lettek és a szomorú tapasztalat szerint nem igen látogatottak. Istennek hála azonban van a mi egyházunknak egy olyan eszköze, amely a történelem bizonysága szerint a legalkalmasabb arra, hogy általa az irás ismeretét elterjesszük. Ez az eszköz: építő bibliamagyarázatok tartása, vagy a szentirásnak úgynevezett bibliakörökben való tanulmányozása. A következőkben ezekre akarjuk felhívni a figyelmet. A vasárnapi iskola. Még nem is oly régen falusi gyülekezeteinkben az ismétlő-iskolát nevezték vasárnapi iskolának, s talán nevezik még ma is egyes helyeken. De ma már minden félreértés, minden fogalmi zavarba ejtés nélkül használhatjuk és használjuk is ez elnevezést egy más intézményre, amely szintén a nevelés és oktatás szolgálatában, de specialiter a vallásos nevelés szolgálatában áll. S mint ilyen, az újabb időkben a keresztyén egyház egyik legfontosabb intézményévé vált. A vasárnapi iskola is, mint sok más intézmény, hosszabb fejlődésen ment keresztül, mig idáig eljutott. Elmondhatjuk, hogy a mai vasárnapi iskolának csak a neve és bizonyos belmissziói vonása maradt azonos az első ilyen iskolával. Az angol Raikes Róbert nyomdász és hírlapkiadó 1780 julius havában kezdette meg merő szánalomból összegyűjteni az elhanyagolt gyermekeket és melléjük 4 tanítót állított, akik őket vasárnaponként Írni, olvasni tanították, valamint vallási ismeretekre. Példája buzdító hatással volt filanthropikus érzületü kortársaira, akik Anglia különböző városaiban egymásután alapítottak ily iskolákat. Amerika lett azonban a vasárnapi iskola igazi hazája, ahol a vallásos oktatás és nevelés kizárólagos orgánumává lett. Az ezirányban való fejlődés oka az amerikai viszonyokban rejlik. Az amerikaiak az iskolákra már ebben a korban nagy gondot fordítottak, azért nem volt rá szükség, hogy emberbarátok saját buzgalmukból közöljék a gyermekekkel az elemi ismereteket ; másrészről pedig tekintettel a felekezetek nagy számára s a vallásszabadság végkonzekvenciájaként az iskolákból kizárták a vallástanítást. így lett a vasárnapi iskola mint katechumenatus az amerikai egyházak egyik legfontosabb intézményévé. Munkásai, az alkalmazott tanítók, ugyan önként vállalják a munkát, de az intézmény azért nem független az egyháztól, miként kezdetben volt, hanem felvétetett az egyes egyházak (felekezetek) organizációjába. A biblia maradt ugyan a vallástanítás központja, de gond van rá, hogy a tanítók is ismerjék saját vallásuk tanait és annak értelmében tanítsanak. Nálunk sem ismeretlen a vasárnapi iskola. Voltak és vannak, akik szivük-lelkük egész buzgóságával igyekeznek azt nálunk meghonosítani. De a köztudatba még mindig nem tudott bejutni ennek a nagy horderejű fontossága. Általánosságban szólva, nem tudjuk méltányolni jelentőségét a vallásos nevelésben. Általában úgy vélekedünk, mivel a vallástanitás nincs mellőzve az iskolákban, fel van az véve nemcsak a felekezeti, hanem az állami és községi iskolák tantervébe is, s ezért a felekezeti iskola fölösleges. Holott jól felfogva, szükségszerű kiegészítője ez az iskolai hitoktatásnak. A hitoktatásnak, a vallás tanításának nem csupán az a feladata, hogy a növendékek kifogástalanul tudják a tananyagot, hanem főleg a vallásos érzület kifejlesztése. Az iskola pedig a dolog természeténél fogva többé-kevésbbé megelégszik a tanítással, a beemléztetéssel, s a nevelésre, a vallásos érzék fejlesztésére kevesebb gondot fordíthat, itt lép előtérbe a vasárnapi iskolának, nem mint iskolaszerű tanításnak, hanem mint gyermekistenitiszteletnek nevelő hatásával megokolt mérhetlen jelentősége. Amit fokoz még az a tény, hogy a közös istenitisztelet sem alkalmas a gyermek vallásos érzületének fejlesztésére, mivel az ottani igehirdetés a gyermek értelméhez mért magyarázat folytán megérti és megszereti az igét, növekedik Istene és Megváltója iránt való szeretete és tisztelete és ezúton vallásos érzéke fejlődik, erősödik, s vallásos jellemekké fejlődnek. Már pedig közállapotainkat tekintve, úgy is, mint magyaroknak, úgy is, mint reformátusoknak be kell látnunk, kétszeres szükségünk van hitben erős, öntudatos és buzgó egyháztagokra, hogy megoldhassuk a problémákat, amiket az idők vaskényszerüsége állított elénk. Be kell látnunk, hogy minden eszközt és módot meg kell ragadnunk és használatba kell vennünk, hogy a következő nemzedéket illő módon felszereljük a rájuk váró küzdelemre. Azok számára, akik megértik az idők jeleit, akik sürgetőnek ismerik helyrehozni a múlt mulasztásait,, szives figyelmébe ajánljuk „A vasárnapi iskoláról“ szóló cikksorozatunkat, amaz intézmény berendezésére és vezetésére óhajtunk mások tapasztalatai folytán megérlelt s a részletekre is kiterjeszkedő útmutatást nyújtani. Csizmadia Lajos. Múltúnkból. A Káté tanítását nem kell elhanyagolni. A Káté tanítását nem kell az egyházakban elmellőzni, sőt szorgalmasan oktatni kell az ifjúságot a keresztyén hit alapelveiben, hogy miután tejnek italával megelégíttettek, a keményebb eledelt is bevehessék. Minden egyházban pedig egy és ugyanazon Kátét kell tanítani, nehogy a lelkipásztorok változásával a hallgatók nyilvános kárával a tudomány és tanítás alakja is változzék. Komjáti Kánonok (1623) III. rész, XVI. Kánon. Tudakozzátok az Írásokat! Szept. 16. Máté 13is-23. Fogadjátok szivetekbe az igét. Uj énekes k. 112. 256*. Régi 88. LXVII8. „ 17. Rom. 12. Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket. U. é. 934. 173s. R. 1526. „ 18. /. Mózes 37. Az irigységtől óvakodjatok. U. é. 933. R. CXXXVIII4. „ 19. I. Mózes 41. Az Isten bölcseséget ad övéinek. U. é. 1144. U53.4. R■ 904. 913. 4. „ 20. I. Mózes 42. Csodálatosak az Úr tervei. U. é. 1665. R. CXXV8. 144b. „ 21. I. Mózes 43. A szeretet mindent elfedez. R. CXIX86. „ 22. /. Mózes 44. A szeretet teljességre vágyik. R. CXXVi. 4.
