Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-09 / 36. szám
8. oldal. BELMISSZIÓ. 1923. az egyház zárja el gyermekei előtt az evangélium forrását, maga az egyház teszi rajongókká és taszítja oda megtérést kereső híveit a szekták karjaiba. Vigyázzon az egyház: vakságában és kishitűségében fel ne gyújtsa saját kezével a Krisztus hajóját ! A hajó mindjobban hánykódik a hullámok között és az Úr még alszik a fenéken. Siessen vonakodás nélkül a református Sión minden papja a templomon kívüli intenzív lelkipásztorkodás kapuját felnyitni, mert most még van lehetőség arra, hogy a vesznitért nemzetséget megállítsuk a pusztulás szélén és visszavezessük a tékozlókat az elhagyott szent hajlékokba az Isten elé. Hogy ez a munka a győzelem reményében az egész vonalon megindulhasson és lefolytatható legyen, egyesüljenek a lelkipásztorok az evangélium kapcsaival a Krisztushoz' forrasztva egységes táborrá. Ne támasszunk meghasonlást és ne verjünk éket a próféta-csapat szivébe még ilyen kérdéssel sem: Kálvini elvek, vagy általános keresztyénség ? Hiszen az egyik a csontváz, — a másik a hús, a forma és a szin. A váznak húsra és a húsnak vázra van szüksége. Ne üldözze idegenkedéssel egyik a másikat. Egy testté alakulás nélkül az elvek egyháza merev, rideg és ijesztő, mint az elsorvadt ember; az elvi kereteket nélkülöző irányzat egyháza pedig test lenne törött csontokkal, vagy egy eszményi liget kerítés nélkül, amig a csemetéit szét nem hordanák az elvek ásóival dolgozó szekták. Számolni kell reálisan az adott helyzettel: a történelem tanúságaival és a jelen követelményeivel. A magyar föld elég világosan tanítja, hogy ha a református egyház csak holt idegrendszer marad, akkor összeomlanak csillagos templomai. De leverik ellenségei a lábáról akkor is, ha elfelejti, hogy a földön jár; itt a földön pedig az elvek és meggyőződések a valódi evezőlapátok. — Összefoglalva a mondottak lényegét, mi valljuk, hogy az elvi támadások között és minden egyházi betegség ellenében a vallásunk hitelvein nyugvó kálvinista belmisszió munkái vezethetnek a romlásból és gyengeségből új életre. (Vége következik.) Múltúnkból. A presbiterek tisztéről. 1. Az Isten szerént való tudományban és szent életben úgy tündököljenek, hogy egyebek mind itthon s mind kívül kegyesség tüköré gyanánt tarthassák őket. Kívántatik azért, hogy igen serények s buzgók legyenek a mindennapi közönséges isteni szolgálatban s tiszteletben, s azonképen házuknál és házukon kívül, mindenek előtt igyekezzenek oly keresztyéni tiszta szívből való kegyességet mutatni, melyet mindnyájan Szentlélek munkájának ismerhessünk bennük. 2. Igen összekapcsolódott s fogódzott szívvel, akarattal, kézzel cselekedjenek mindeneket, valamelyek az eklesia javára szükségesek. Aki legalsóbbnak állíttathatnék is azokáért, csak feleljen meg hivatalának istenesen, méltó becsületben legyen, hogy a jó és egy közönséges igazsághoz előmehessen. Éhez képest illendőnek látszik, hogy minden két hétben legalább, bizonyos napon, bizonyos helyre összegyűljenek, hogy ha valaki ilyetén helyre való dolgot vehetne eszébe, akár, javára akár ártalmára valót az Isten eklésiajának, vagy ad futurum miképpen kellessék valamit intézni, mondja meg, melyet közönségesen pie per suffragia libera disentiallyanak s felőle bizonyosan végezzenek. Ha valaki maga dolga végett kimaradna, jelentené meg valakinek az atyafiak közül, hogy visszavonónak ne Ítéltetnék. Amit pedig végeznek ő kegyelmek, ha egyebekkel nem közölhető, igen maguk között tartsák s időnek előtte ki ne nyilatkoztassák. 3. Számosán azért választatnak az eklésiától több helyes végek között, hogy a hozzánk tartozóknak életükre, cselekedetükre igen vigyázzanak. Ha mi botránkoztató vétket azokban bizonyosan eszükbe vésznek, úgymint rút szitkot, kordéba való s hamis esküvést, haragoskodást, trágárságot, részegeskedést, s több efféléket; magán vagy társ jelenlétében szent együgyüséggel időt és helyet választván hozzá, megintsék, egynéhányszor is, ha szót nem akar fogadni, de nem kell kinyilatkoztatni, valamig reménység lehet felőle, Istentől várván. Idő múlva aztán a prédikátoroknak megjelenthetik s egyebeknek is, ha szükség lészen. Itt azonközben igen vigyázzanak a vigyázók, hogy arcczal ne forduljon reájok más ember s ne mondhassa, magadat gyógyítsd elsőben e nyavalyából azután mást. Orvos gyógyítsd meg magadat. A pápai presbitérium határozatából 1660-ból. Tudakozzátok az Írásokat! Szept. 9. 2 Kor. 6. A hitetlenekkel ne élj együtt. Uj énekes k. 1384. Régi XXV. 1154. „ 10. Péld. 3. Bizodalmád legyen az Úrban. R. XIX. 4. „ 11. Péld. 4. Figyelmezz az öregek tanítására. R. XIX. 5. „ 12. Péld. 6i—2o. Kerüld azt, amit az Úr gyűlöl. U. é. 171 3. 173 3. R. 150 3. 152 8. „ 13. Bírák 161-31. Az Istenben bizók erősek. R. XXXIII. 9. „ 14. Jakab 1. Az igének megtartói legyetek. U. é. 175 3. R. 148 5. „ 15. Jakab 2. Hitedet mutasd meg cselekedeteidben. U. é. 1674. R. 146 B. A rovatvezető üzenetei. K. J. K. Múlt számunk felelet kérdéseid egy részére. Augusztusban lehetetlen volt mennem. Nem tervezgetni és hatáskört körülírni, de cselekedni kell. Ez biztosítja a kapcsolatot és képviseletet, ami tehát teljesen tőletek függ. Tájékozásul közlöm, hogy tervbe vett rovataink a következők: 1. A félreértéseket tisztázó, elvi természetű és buzdító cikk, 2. A munka eszközeire és módszereire vonatkozó értekezések, 3. Bibliaköri vezérfonal, 4. Vasárnapi iskolai vezérfonal, 5. Múltúnkból, 6. Tudakozzátok az Írásokat. Segítségteket különösen az első két rovatnál kérem. Iratterjesztés és konferenciák ügye előkészítés alatt. Lemezek ügyében fordulj az Urániához, Budapest, IV., Semmelweiss-utca 1.
