Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-07-08 / 27. szám

106. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. eddig sem volt és ref. tanító már nem lesz ? Ki gon­dozza a gyülekezet lelki életét ott, ahol eddig a lel­kész, a kántor és a tanító hivatását egyetlen alkal­mazott: a praeorans-kántortanító töltötte be? Ilyen egyházközségtől máris többtől vonta meg a minisz­térium az államsegélyt. Annak lehetőségét nem is elemezzük, hogy a legnépesebb felekezet iskolája legyen a közös iskola ! Egyházunk eddig sok áldozattal fenntartott, féltve őrzött kincséről: a vallásos nevelésünk kérdé­séről van most szó. És éppen most szűnjenek meg egyházi intéz­ményeink, amikor intenzivebb nevelő és gondviselő, tehát lelket nyugtató célokat tűzött ki ref. egyházunk az általánossá tett belmissiói szolgálat által ?! Ki végzi majd ezt a társadalom-javító munkát ? Ha valaha szükség volt az egyházak nevelő, irányító, valláserkölcsi és hazafias szellemű tevékeny­ségére, akkor ma fokozottabb mértékben van arra szükség. Fölér-e az erkölcsi veszteség az eddigi anyagi áldozattal ?! Nem ok nélkül való a mi aggodalmunk. Belátjuk, hogy az állam terheit könnyíteni kell, de minden egyes esetet közmegelégedéssel kell megoldani; a szabályozó intézkedéseknek olyanoknak kell lenni, hogy ne hordozzák magukban a tömegek nyugtalan­ságának lehetőségeit, hanem szolgálják a társadalmi rétegek és a felekezetek közt való békességet. Eléggé szét vagyunk már szaggatva. Mi egyetlen nemzeti akaratban szeretnők tömö­ríteni maroknyi magyar nemzetünket és úgy hisszük, hogy amikor egyházi jellegű intézményeink sértetlen fenntartásáért szót emelünk, akkor egyrészt a felekezeti féltékenység kifejlődését és az ebből származó kiszámít­hatatlan bajokat akarjuk megakadályozni, másrészt a tradíciókhoz való ragaszkodás által a hazáért való áldozatra készséget fokozzuk. Az egyházmegyei közgyűlés az elmondott aggodalmakat méltányolja, felkeresi az egyház­­kerületek elnökségeit és az egyetemes konvent elnökségét, hogy egyenként és összesen sürgős lépést tenni méltóztassanak abban az érdekben, hogy: 1. az 1922. évi VI. t.-c. 4. §-ának végre­hajtása felfüggesztessék, illetőleg módosíttassék; 2. a pénzügyminiszter által most beter­jesztett, a közszolgálatban álló tisztviselők s egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és a vele kapcsolatos intézkedésekről szóló tör­vényjavaslat módosíttassék; 3. ref. iskoláinkat érő mindennemű változás, az egyes egyházközségek és az illető egyházmegyei tanügyi bizottság véleményének figyelembevétele után hajtassák végre. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.“ Harangavatás és emlékoszlop-leleplezés Igaron. Nagy napja volt junius hó 24-én a fejérmegyei Igar községnek, ahol a község összlakosságának és a közeli vidékről nagyszámban érkezett vendégek érdeklődése mellett avatták fel a világháború alatt igénybe vett harangok helyett készített újabbakat és leplezték le a világháború hősi halottjai emlékére emelt emlékoszlopot. Junius 22-én délután lovasbandérium és 32 virágokkal feldíszített kocsiból álló menet hozta haza a simontornyai állomásról a harangokat, melyeknek megérkezésekor a gyülekezet a XC. zsoltár első ver­sét énekelte, majd Bognár János, a gyülekezet leg­idősebb, 86 éves tagja köszöntötte őszinte szavakkal a megérkezett harangokat. Utánna pedig a gyülekezet lelkésze üdvözölte az elnémult, de újból megszólaló harangokat. Másnap, 23-án húzták fel a gyülekezet énekének kísérete mellett a harangokat helyeikre. Ugyanezen nap délután érkezett meg az avató ünnepélyre Németh István püspök úr és Medgyasszay Vince esperes úr, kiket a simontornyai állomáson lovasbandérium és felvirágozott kocsikból álló diszmenet várt, ahol is Kerekes Albin igari jegyző-fogadta. A lelkészlaknál felállított diadalkapunál Fülöp László lelkész üdvö­zölte a gyülekezet éljenzése között a főpásztort. Ugyancsak ezen a napon, szombaton délután 6 órai kezdettel vallásos előadás volt a templomban, amelyen előadást Bózsa Sándor, sáregresí lelkész tartott; Szabó Miklós, a Bethesda-kórház lelkésze pedig bibliát magyarázott. Porteleki Erzsébet szavalata és a leánykar éneke egészítették ki az előadás mű­sorát. Másnap, vasárnap délelőtt 9 órakor kezdődő istentiszteleten történt a harangok ünnepélyes fel­avatása. Az alkalmi közének után Németh István püspök úr tartott magasröptű imát és áldotta meg a harangokat. Majd megszólaltak a harangok, könnyeket csalván a hívők szemébe. A leánykar éneke után Medgyasszay Vince esperes tartott Józs. XXIV. 14. alapján, mely a nagyobbik harang felirata, tartalmas, mindenkit megkapó, sziveket lebilincselő ünnepi beszé­det. Az istenitisztelet végeztével megkondultak a harangok, hirdetve a hit erősségét és a buzgó vallá­sosság eredményes munkáját. Nemcsak az itthoniak tették lehetővé az új harangok beszerzését, hanem az Amerikában élő hittestvérek áldozatkészsége is, akik 70 dolláron felüli összeggel járultak a harang be­szerzési árához. Az istenitisztelet végeztével a fő­­pásztor üdvözlő küldöttségeket fogadott. Délben a lelkészlakon közebéd volt, amelyen Németh István püspök úr a kormányzó úr Öfőméltóságát éltette fel­­köszöntőjében, Huszár Dezső nemzetgyűlési képviselő pedig a lelkészi kart köszöntötte fel. Délután 2 órakor folyt le nagy közönség jelen­létében a templom előtti téren felállított hősök emlék­oszlopának leleplezése. Itt Kovács Kálmán, szilas­­balhási ref. lelkész tartott mindenkit megható, köny­­nyeket fakasztó imát, mely után Fülöp László igari ref. lelkész, aki mint sorkatona, maga is végigküzdötte a világháborút, mondott lelkes hangú, hazaszeretettől áthatott és buzdító leleplező beszédet, melyben a hazáért hősi halált halt hősök példáját állította a haza­fiak elé. Utánna dr. Havranek József alispán vette át az emlékoszlopot a vármegye közönsége nevében és átadta Igar elöljáróságának, melynek nevében Kerekes Albin községi jegyző vette át. Majd vitéz

Next

/
Oldalképek
Tartalom