Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-01 / 26. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1923 julius 1. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LiP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.-...... -......—........................ FŐSZERKESZTŐ : NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ............-................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Jfc FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®t© □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a A százéves „Hymnus“. Száz esztendeje, hogy a legtisztább lelkű magyar megírta himnuszát „a magyar nép zivataros századaiból“. Nem sokkal kevesebb esztendeje, hogy ez a költemény nemzeti imádsággá vált. S alig egynéhány esztendeje, hogy új és idegen dal lett hangossá a három bérc hazájában s ugyanannyi ideje, hogy eltűnt a három bérc. Vájjon a himnusz költője ma mit érezne fájdalmas, szép költeménye Írásakor: „Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat, Vérkönnyel ázva nyög feléd!“ „Hajh, de bűneink miatt Gyűlt harag kebledben.. Sokat emlegetett magyar bűn: a széthúzás. „S a vad csoport, mely rá dühödve támad, kiket nevelt, öngyermeki.“ Kölcsey 1838-ban irt így. Mit láttunk mi azóta! Láttunk igazi vad csoportokat. Láttunk végzetes bűnöket, láttuk hazánk eleven testének darabokra tépését. Láttunk és ma is látunk egy „szenvedő“ hazát, melynek szenvedése nem költői ábránd, de a legégetőbb, legkinzóbb valóság. A „Hymnus“ költője nemcsak a legtisztább lelkű magyar, hanem egyúttal ő a legbölcsebb magyarok egyike is. Nem a tüneményes lángelmék közül való. „Lángerő kevésnek adatik: azonban minden egészséges lélek hosszú szorgalom által más tudományát, tapasztalását, példáját magáévá teheti; helyesen Ítélni, s pontosan egybehasonlítani megtanulhat; s vizsgálat és gyakorlatnál fogva a teremtő lelket ha el nem érheti, hozzája legalább közelíthet.“ így ir Kölcsey. Mintha önmagáról ima. Valóban a „teremtő“ lelket annyira megközelítette, mint nagyon kevesen. Hogy lett a legtisztább magyar lélek a legbölcsebb magyarok egyikévé? Tanulás, önművelés, élettapasztalat által. Már a gyermek lelke fogékony volt az igaz, jó s szép iránt. Az emberi „szeretet és óhajtás tárgyainak összeségét“ pedig a „hazá“-ban látta. „Ez a haza, mely Plutarch hőseit olvastomban egyetlen egy ideálja volt az ifjúnak; melynek nevével összeolvadt keblemben minden, amit hit és remény, hűség és szerelem, — minden, amit az emberiség legforróbb és legtisztább érzelmei nyújthatnak.“ Lelkének eszményi fogékonyságát Platonból erősítette, érzelmi életét s főleg szabadság- és függetlenségszeretetét, valamint természetrajongását erősen ihlette Rousseau, erkölcsi szigorúságát fejlesztette Kant, cselekvő idealizmusát Fichte és Széchenyi. A magyar költők és irók közt neki volt a legtöbb bölcseleti olvasottsága, elmélyedése. Mindamellett sohasem lett elméleti bölcselő. Tudta, hogy a bölcseség legnagyobb mestere az élet, a munka. Gazdálkodott, irt, politizált, tágabb körű családjának, rokonainak élt. Bölcseségének első tétele: „Imádd az istenséget!“, második „szeresd az emberiséget, s benne elsősorban hazádat“. Himnuszában is ezt a két nagy gondolatot kapcsolja egybe. A haza „háromszázévü sebeit szivem alatt ezerszer érzém megújulni“. Azt hitte a maga túlérzékeny leikével, hogy a szenvedések pohara már betelt, hogy megbűnhödte már e nép a múltat, jövendőt. A nemzet szenvedéseit, mint a reformáció kora óta annyian, ő is az Istentől való elpártolásnak, a bűnöknek tulajdonítja. A bűnhödés után Istentől kér irgalmat; vig esztendőt. Bűnhödésünk mostani nehéz éveiben hányszor felhangzik ez a könyörgő bűnbánó ének! Nemzeti bűnbánat ideje van. Bűnhődünk bűneinkért. Vájjon meddig még? A bűnhödés végének egyik feltétele bűneink világos felismerése és őszinte bevallása. Egyik nagy bűnünk az idegen bálványck imádása. Olyan tiszta és bölcs szellemeket, mint Kölcsey is, elfeledtünk. Aranyfüstös, talmi neveken kaptunk. Hazánk és mindnyájunk jobb sorsának egyik parancsa: visszatérni Istenhez és visszafordulni az istenáldotta tehetségű igaz magyar szellemekhez! Dr. jrócsányi Dezső. ‘ Országos Ref. Theologus Konferencia Pápán. Csonkamagyarország református theologusai konferenciát tartottak Pápán junius 22—24. napjain. A konferencia a legnagyobb egyetértés és szeretet jegyében folyt le. Jelen voltak a pápai theol. akad. összes hallgatói, a debreczeni hittudományi kar és a budapesti theologia kiküldöttei összesen mintegy 60-an. Mint vendégek megtisztelték látogatásukkal a konferenciát főtiszt, és mélt. Németh István püspök úr, ki ezzel is tanúbizonyságát adta a theologusok iránti meleg szeretetének és ügyeik iránt való jóakaratu érdeklődésének ; azután a budapesti theologiáról Veres Jenő
