Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1922-05-28 / 22. szám

88. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. — Lelkészkonferencia. Alsónyéken (Tolna vin.) junius 6-án a tolnai egyházmegye papsága konferen­ciát tart, melynek tárgyát gyakorlati kérdések meg­vitatása képezi, mint: a kálvinizmus gyakorlati meg­valósítása, konfirmációi oktatás ideje, módja, Egyház­fegyelem, Liturgia, Családok látogatása, Bibliaolvasó­egylet, Lelkészegyesület, Lelkészválasztás stb. A kon­ferencia vezetője Forgács Gyula péczeli lelkész lesz. A megbeszéléseken mint előadók résztvesznek: Kátay Endre esperes, dr. Sebestyén Jenő theol. tanár, Gödé Lajos szekszárdi, Szilágyi Béla öcsényi, Joó András nagydorogi, Szakács Imre mórágyi, dr. Ftilep Lajos dombóvári lelkészek és a helybeli lelkész, dr. Szappanos Gyula. A naponkénti istentiszteleteket Gilicze Sándor, Mező Benő, Jánossy György és Mészöly Győző lel­készek végzik. Az elszállásolás privát házaknál lesz, ahol az illetők reggelit és vacsorát ingyen kapnak. Ebédért minimális beszerzési árat kell fizetni. Akik a konferencián részt óhajtanak venni, közöljék a szándé­kukat (legkésőbb egy héttel a konferencia előtt) az alsónyéki lelkészi hivatallal. A vezetőség szívesen lát az e megye területén túlról is minden lelkésztestvért és érdeklődőt. Alsónyék a baja—dombóvári vasúti fő­vonal mellett fekszik és négy irányból (Sárbogárd Pécs, Baja, Dombóvár) megközelíthető. HIVATALOS RÉSZ. A dunántúli református egyházkerület püspökétől. 1650/1922. szám. Nagy tiszteletű Lelkész, Iskolaszéki Elnök Úr! A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrnak 57771/1922. sz. alatti rendeletét miheztartás és sürgős elintézés végett azzal van szerencsém az aláb­biakban közölni, hogy a jelentéseket hozzám legké­sőbb június 10-ig szíveskedjenek megküldeni. Kiváló tisztelettel Balatonkenesén, 1922 május 23-án kész szolgája: Németh István ______ • püspök. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztertől. 57.771/922. M. P. szám. Az 1922:1. t.-c. 24. szakaszának, valamint az 1922 : VI. t.-c.-re vonatkozó szakaszainak rendekezései értelmében a közszolgálatban álló tisztviselő és egyéb alkalmazottak létszámcsökkentése most már halaszt­hatatlanná vált; miért is ezzel kapcsolatban sürgősen rendeznem kell azon állami tanítók és óvónők szol­gálati viszonyait, akik az 1914-ik év óta átmenetileg nem állami tanintézetekhez, illetve kisdedóvókhoz osztattak be szolgálattételre. E rendezés során intézkednem kell aziránt, hogy a szóbanlévő tanítók, illetve óvónők közül az állami tényleges szolgálatból szabályszerű végellátás mellett elbocsáttassanak, illetve a m. kir. pénzügyminisztérium­nak rendelkezésére adassanak (B. lista) mindazok, akik az állami elemi iskolák, illetve kisdedóvók csökkent száma miatt feleslegesek. Mivel egyfelől az állami iskolák és kisdededóvók szempontjából elsősorban azokat kell e fölös létszámba tartozóknak tekintenem, akik nem állami intézetekben nyertek ideiglenes beosztást, másfelől pedig az iskolai tanítás zavartalan menetének biztosítását ezen inté­zeteknél is biztosítani óhajtom, ezért módot kivártok nyújtani arra, hogy a szóbanlévő tanítók, illetve óvó­nők, mielőtt részemről végelbocsátás alá vétetnének, a főtiszt, püspökség fönhatósága alatt álló intézetekben véglegesen elhelyezhetők legyenek. Ez az elhelyezés azonban szükségessé teszi, hogy a beosztott tanerők, illetve óvónők, amennyiben megfelelnek és átvételüket maguk is kérik, az illető nem állami iskola, illetve kisdedóvó tanerői közé szabályszerűen és végleges állásra átvétessenek. Az átvételnek, figyelemmel az 1922: VI. t.-c. 4. §-ában foglaltakra is, a következő feltételei vannak: 1. A fenntartónak biztosítania kell azokat a minimális illetményeket, amelyeket az egyes iskola­fajoknál az államkincstár a fizetéskiegészítés megadásá­nál, mint helyi javadalmazást jelenleg megkíván (kez­dődő alapfizetés, lakáspénz, lakáspénzpótlék, kor­pótlékok). 2. Az iskolafenntartónak vállalnia kell az alap­fizetés után járó háborús segélyt is. 3. A beosztott tanerők már szervezett, de jelenleg üresedésben levő állásokra választhatók meg. Amennyiben a beosztott tanító nem rendszeresített állást tölt be, de az új állás szervezése az egy-egy tanerőre eső tankötelesek 50—60-as létszáma miatt megokoltnak tekintendő, a fenntartó szabályszerű ké­rése alapján az új állás szervezését engedélyezni fogom. Ennélfogva azonban különös súlyt kell helyeznem arra, hogy az újonnan szervezett állásra vagy a már ott működő beosztott tanerő, vagy ha ez valamely okból lehetséges nem lenne, a létszámcsökkentés során feles­legesnek nyilvánított (B. listára helyezett) tanerők valamelyike alkalmaztassák. Ami a kisdedóvókat illeti, új állás szervezését az egy óvónőre eső 40-es létszám mellett tartom megokoltnak, feltéve, hogy az illető kisdedóvóban szervezendő állás részére külön foglalkoztató terem áll rendelkezésre. Tisztelettel kérem a főtiszt. Püspökséget, méltóz­­tassék az előadottak alapján az intézkedéseket sürgő­sen megtenni s velem legkésőbb folyó évi junius hó 15-ig közölni, hogy a beosztott tanítók, illetve óvó­nők közül a fenntartók kiket kívánnak akár rend­szeresített állásra való megválasztással, akár új állá­sok szervezésével végleg átvenni s kik azok, akiknek további ottműködésére nem tartanak igényt. Ez utóbbi állami, valamint nem állami tanerők közül azokat, akiknek szolgálatára szükségem nem lesz s akiket ál­lami iskolákhoz, illetőleg óvókhoz hely hiányában nem rendelhetek vissza, az 1922: VI. t.-c. alapján szabályszerű elbánás alá kell vennem. Budapest, 1922. évi május hó 16-án. A miniszter helyett: Imre Sándor államtitkár. A csurgói államilag segélyzett református főgim­názium német-magyarnyelvi tanszékére hirdetett pá­lyázat lejárati ideje f. évi junius 20-ig meghosszab­­bíttatott. Kadarkút, 1922 május 20. Mozsonyi Sándor ig-tan. elnök. Pápa, 1922. Főiskolai könyvnyomda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom