Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-06-04 / 23. szám
90. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. amelyet minden buzgó léleknek áldozatkészségével és imádságával kell támogatnia. Óvakodnunk kell a sablonoktól. Ki kell választanunk azokat az embereket, akik a nép között élnek, ismerik magyar ref. fajtánk szivedobogását, gondolkodásmódját, tiszteletreméltó konzervativizmusát s tudják, hogy mely ponton lehet a hívek áldozatkészségét megközelíteni. Vannak emberek, tapasztalatból tudom, akik a néppel együtt élve, gondolkodásmódját elsajátítva, egyúttal megfelelő érzékkel bírnak minden komoly új szükséglettel szemben és bámulatos pontossággal tudják, hogy hol és mit lehet várni magyar ref. népünktől. Óvakodjunk a készpénzadózás behozatalától. Ez a pénzérték mostani állandó csökkenése mellett mihamarabb csalódásokat hozhat számunkra. De ezentúl is sokkal nagyobb izgalmat támaszt népünk körében, mint amekkora eredménnyel kecsegtet. A mi református híveink egészen világosan tudják, hogy a termény, a természetbeli adomány mit jelent pénzben kifejezve s mégis sokkal inkább adnak terményt az egyház közcéljaira. Akciónkat nem szabad megindítanunk valamely részletkérdés zászlaja alatt. Az egyik egyházkerületben a püspök fizetésére hoztak be adót. Ne hogy valamiképpen mi is ezt cselekedjük. Bármily rokonszenv és szeretet kiséri is egyházkerületünkben szerteszét püspök urunk köztiszteletben álló személyét, az ő személyes szükségleteit nem szabad felhasználnunk cégérül az új ügy számára. Foglaljuk össze mindazokat a kerületünket érdeklő ügyeket, amelyeknél az anyagi támogatás elkerülhetetlen. Gondoskodjunk kér. központi adózás útján legalább is a következő szükségletek fedezéséről. a) Főt. püspök úr honoráriuma. Állapítsuk meg ennek összegét úgy, hogy annak, aki hét évtizeddel a vállaip a mostani megpróbáltatások között lelkészi állásából távozni kényszerülve s otthont csak a legújabb időkben találva, egyházkerületünk gondjait akkora önzetlenséggel és odaadással hordozza vállain, az élete anyagi gondoktól mentes legyen s az állásához méltó szereplés anyagi feltételei biztosítva legyenek számára. Most olvasom egy levélben, hogy a Dunától északra lakó ref. véreink pozsonyi kér. gyűlésének tudomására adták, hogy a csehszlovák kormány a két ref. püspököt évente 30—30.000 cseh korona segélyben részesíti. Ez a mi pénzünkben kifejezve kb. 420.000 K. Ez az összeg tőlünk nem telik ki. De legyen gondunk arra, hogy a püspöki honorárium ne legyen kisebb egy középszerű gyülekezet évi jövedelménél. Ennyivel tartozunk annak, aki egyházkerületi ügyeink élén áll. b) Föltétlenül rendezni kell a püspöki iroda ellátásának ügyét. Ezt az ügyet lelkiismeretesen meg kell vizsgálni s gondoskodni kell püspök urunk számára a titkáron kívül egy állandó s megfelelő irodavezető beállításáról. Az állandó titkárnak igen nagy jelentősége volna. De ezt, úgy látszik, számításon kivtil kell hagynunk. Egy állandó lelkészjellegti alkalmazott beállítása, de főként a titkárságban való megtartása felülmúlja anyagi képességeinket. De ha bele kell is nyugodnunk a titkárok állandó változásába, annál nagyobb súlyt kell helyeznünk arra, hogy főt. püspök urunknak legyen egy állandó irodaigazgatója, aki püspök úr utasításai alapján önállólag is el tudja vezetni a püspöki iroda sablonos administrativ teendőit. Ha erről nem gondoskodunk, akkor püspök urunk egyébként sokkal jobban felhasználható idejéből veszünk el igen sokat, amelyet neki kevésbbé fontos aktáknak mégis gondot igénylő pepecselő munkájával kell eltöltenie. Mindenki tudja, hogy par excellence püspöki tevékenységre soha nagyobb szükség nem volt, mint ma. Ha még olyan szegények vagyunk is, gondoskodnunk kell arról, hogy püspök urunk a maga nagy lelki és építő munkája mellett a püspöki iroda vezetésének gondjával is ne legyen lekötve. c) Gondoskodjunk főiskolánk és nőnevelőintézeteink szükségleteiről. Jogunk van hozzá, hogy erre a célra híveink áldozatkészségét igénybe vegyük. S egészen bizonyos, hogy híveinkben meg van a készség a segítésre. Ha tudnák, hogy miben és hol kell segíteni, jönnének és támogatnának. Annak idejében püspök úr kezdeményezésére magam is több gyülekezetben megfordultam gyűjtés végett. Az, amit tapasztaltam, minden tekintetben reménytkeltő. Híveink tudják, hogy mi ezeken az intézményeken át veszünk lélekzetet. Az általános leromlás közepette ne engedjük, hogy évszázados intézményeink elsorvadjanak s tanáraink az ország többi tanáraival együtt átszenvedjék a lassú pusztulás minden keserűségét. Theol. akadémiánkra igen nagy szükségünk van. Támogassuk és fejlesszük minden erőnkkel. Tegyük kívánatossá tanári állásait. Gondoskodjunk természetbeli adományok útján, hogy akadémiai tanáraink, ha többet nem, de legalább annyi fizetést élvezzenek, mint legkisebb falusi gyülekezeteink lelkészei. Ne feledjük el, hogy theol. akadémiánk tanárai voltaképpen különleges szolgálatban álló lelkészek, akiknek feltétlen igényük lehet arra, hogy a lelkészek átlagának javadalmazására tartsanak igényt. Ellenkező esetben rövidesen segédlelkészek kerülnek a theol. tanári kathedrákra.
